Főmenü megnyitása
A k.k. priv. Kaiserin Elisabeth-Bahn vonalhálózata.

A k.k. privilegierte Kaiserin Elisabeth-Bahn (KEB) egy vasúttársaság volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. A társaság fővonala a Wien–Salzburg volt, kapcsolódva a Wels–Passau-vasútvonallal. A társaságot 1884-ben államosították.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

1851. június 21-én Ausztria és Bajorország szerződés kötött egy vasútvonal létesítéséről a két ország között. Elfogadott útvonalakon a Münchentől Salzburgon át Bécsig , Rosenheimtől Kufsteinen át a Innsbruckig, folytatással az érkező Nürnberg vonallal Regensburgon át Linzig. Ezen túlmenően a megállapodás magába foglalta a Brennerbahn megépítését összekötve a Lombard-Velencei Vasutat a Bozentől (Bolzano) Veronáig. Az összes vonalnak 1858. március 1-jéig kellett elkészülni.[1]

 
A Kaiserin Elisabeth-Bahn linzi pályaudvara

Az építés során az eredetileg Salzburgtól Bruck an der Mur-ig tervezett vonal a magas költségek miatt megvalósíthatatlannak bizonyult. Így végül egy közvetlen vonalat épült Salzburg és Linz között. Az építési vállalkozó Hermann Dietrich Lindheim 1854. október 19-én előkoncessziót kapott és megbízta Karl Keissler főfelügyelőtől egy vasútvonal megépítésére Bécstől Linzen át Salzburgig. A finanszírozásra Lindheim Ernst Merck Hamburg vállalkozóval együtt alapított egy konzorcium, amelynek tagjai közé tartozott a Creditanstalt bankház, Salamon Rothschild bankár valamint több magánbefektető. Ez a konzorcium 1856. június 22-én nyilvánosan működő részvénytársasággá alakult.[2]

1856. április 21-én a megkötötték a második szerződéssel Bajorországgal, a Salzburg-Bécs vonalat megerősítették. Legkésőbb „öt éven belül ... a ratifikáció napjához képest" a pályát üzembe kell helyezni. .[3] A mellékvonalnak Passautól Linzig hét éven belül kell elkészülnie.

1856. március 8-án az osztrák kormány koncessziót adott a Kaiserin-Elisabeth-Bahn ezen vonalainak megépítésére. A koncessziós 90 évre szólt és államilag garantált éves 52/10%-tól 5%-ig kamat és a tőkevisszatérülési járulékot tartalmazott az alapítótőkére.

1860. augusztus 12-én a teljes Bécs-Linz-Salzburg pályát átadták a forgalomnak. A Wels és Passau leágazás építése 1861. szeptember 1-jén fejeződött be. Ugyanebben az évben, Friedrich Schey von Koromla lett a Kaiserin Elisabeth-Bahn igazgatója.

1857-ben a Pferdeeisenbahnen üzemeltetett Linz–Lambach–Gmunden és Linz–Budweis vonalait, a k.k. privilegierten Ersten Eisenbahngesellschaft-t a Kaiserin Elisabeth-Bahn megvette. Ezeken a vonalakon meg kellett indítani a gőzüzemet és részben át kellett őket építeni.

1884-ben a Kaiserin-Elisabeth-Bahn-t államosították. A járművek és a vonalak a k. k. österreichische Staatsbahnen tulajdonába kerültek.

A vonalakSzerkesztés

Zárójelben a megnyitás időpontja

Más tulajdonú üzemeltetett vonalakSzerkesztés

  • Holzleithen–Thomasroith (* 1877. október 23.)
  • Steindorf–Aching–Braunau (* 1873. szeptember 10.)

MozdonyokSzerkesztés

A Kaiserin-Elisabeth-Bahn mozdonyai
KEB sorozat Darabszám Gyártó Gyártási év Jelleg kkStB-Nr. Kép
0 5 Szász Mozdonygyár 1873 C n2t 61.01–05  
I 54 Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, KEB Műhelye 1858–1859, 1863 1B n2 12.01–37  
II 30 Bécsújhely, StEG 1869–1872 1B n2 21.01–30  
III 35 Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, KEB Műhelye 1860, 1862, 1866 C n2 33.01–35
IV 69 Bécsújhely, StEG, Sigl/Bécs, Werkstätte der KEB, Krauss/Linz 1867–1884 C n2 47.01–69  
V 24 Szász Mozdonygyár, Bécsújhely, Floridsdorf 1873–1875 D n2 70.01–24  
L 5 Bécsújhely 1880 B n2t 88.01–05  

HivatkozásokSzerkesztés

  1. [1]
  2. Baugeschichte der Westbahn in Manfred Wehdorn und Ute Georgeacopol-Winischhofer: Baudenkmäler der Technik und Industrie in Österreich, Band 1. Böhlau, Graz-Wien 1964, S.218
  3. [2]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserin Elisabeth-Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozásokSzerkesztés