Kakodil-oxid

kémiai vegyület
kakodil-oxid
Cacodyl-oxide-3D-balls.png
A kakodil-oxid pálcikamodellje
Me4As2O.png
A kakodil-oxid vonalszerkezeti képlete
IUPAC-név dimetilarzinessav-anhidrid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 503-80-0
PubChem 10431
ChemSpider 10002
SMILES
C[As](C)O[As](C)C
InChI
1/C4H12As2O/c1-5(2)7-6(3)4/h1-4H3
StdInChIKey LOKPKYSOCCPWIZ-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H12As2O
Moláris tömeg 255,98 g/mol
Sűrűség 1,486 g/cm³[1]
Olvadáspont −57 °C[1]
Forráspont 150 °C[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kakodil-oxid arzénorganikus vegyület, képlete [(CH3)2As]2O. Elsősorban tudománytörténeti szempontból jelentős, ezt a vegyületet tekintik az első fémorganikus vegyületnek, amelyet viszonylag tiszta formában előállítottak.[2][3][1] 1757-ben Louis-Claude Cadet de Gassicourt francia gyógyszerész kálium-acetát és arzén-trioxid hevítésével rendkívül kellemetlen szagú folyadékot nyert, eredményeit 1760-ban publikálták. A termék kakodil és kakodil-oxid keveréke volt.[1]

A kakodil nevet Robert Wilhelm Bunsen adta az anyagnak a görög kakodész (κακώδης = büdös, rossz szagú) szó alapján.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Seyferth, D. (2001). „Cadet's Fuming Arsenical Liquid and the Cacodyl Compounds of Bunsen” (pdf). Organometallics 20 (8), 1488–1498. o. DOI:10.1021/om0101947.  
  2. Szerves fémvegyületek kémiája. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
  3. Elschenbroich, C.. Organometallics. Weinheim: Wiley-VCH (2006). ISBN 9783527293902 
  4. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 72. o. ISBN 963 8334 96 7  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cacodyl oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés