Kalevi Wiik

Kaino Kalevi Wiik (Turku, 1932. augusztus 2. — Turku, 2015. szeptember 12.) finn nyelvész, a Turkui Egyetem professzor emeritusza. Modellje azt részletezi, hogyan fejlődtek ki a germán, a szláv és a balti nyelvek az ősi finnugor nyelvekből. Ahogyan korábban, M. Gimbutas is, K. Wiik is olyan modellt keresett, amely a nyelvészeti és a régészeti adatokkal is összhangban van. Wiik, ezeken túlmenően, még a genetikai adatokat is bevonta a modelljébe.

Kalevi Wiik
Született	1932. augusztus 2. Turku
Elhunyt	2015. szeptember 12. (83 évesen) Turku
Állampolgársága	finn
Foglalkozása	nyelvész egyetemi oktató
Tisztsége	professor emeritus
Iskolái	Turkui egyetem
Kitüntetései	Knight First Class of the Order of the White Rose of Finland (1983. december 6.) Order of the Cross of Terra Mariana, 4th Class (2001. február 2.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Wiik nyelvfejlődés-történeti modellje

Wiik modellje szerint az indoeurópai nyelvek Délkelet-Európában alakultak ki. Nyelvészeti, genetikai, régészeti és antropológiai adatok alapján alakította ki ezt a modellt. Kalevi Wiik úgy értelmezi az adatokat, hogy Kr. e. 23,000-8000 között, az utolsó jégkorszak idején, Európa lakossága három területre szorult vissza. Nyugaton a „Baszk- Európa”, északon az „Uráli-Európa” maradt fenn vadászokkal, akik inkább nagyvadakra vadásztak. Ők a mai megnevezéssel a baszk és a finnugor nyelveket beszélték. Európa többi részén kisvadakra vadásztak és több kisebb nyelvet beszéltek.

Kr. e. 5500 táján a nagy testű állatok erősen megfogyatkoztak és ennek eredményeként a lakosság lélekszáma is lecsökkent északon és nyugaton. A délkelet-európai lakosság, amely a balkáni tartományokból áramlott szét, a kőkorszaki műveltséget alakította ki. Modellje szerint a korai földművelők hozták létre az indoeurópai nyelveket, mint közlekedő nyelveket. Mint sikeres vadászok, fokozatosan kiszorították a többi népet és elterjedtek Európában. Ezért beszélik ma az indoeurópai nyelveket legtöbben Európában.

Wiik modellje szerint az indoeurópai nyelvek peremvidékén alakultak ki a germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelvek. Ezek az indoeurópai peremvidéki nyelvek megőrizték a korábbi vadásznépek nyelvének számos elemét is. A finnugor nyelveket poszt-szvidérinek tarja (a szvidériek a mai Lengyelország nyugati részéből származnak). A baszk nyelvet pedig a sammi emigránsok (magdaleniaiak) utódnyelvének.

Összegezve Wiik modelljét megállapíthatjuk, hogy a szerző egész Európát indoeurópai nyelvűvé formálja, tehát a kezdetben baszk és finnugor rokon nyelveket beszélők is fokozatosan átvették a indoeurópai nyelveket. Csak az Európai Földrész perifériáján, az Ibériai félszigeten és Északkelet-Európában maradt fönn egy olyan erős vadász életmódot folytató népi mag, amely anélkül vette át a mezőgazdasági műveltséget, hogy nyelvileg is átalakult volna. Ezek a baszkok és a finnül beszélők, akik így a jégkorszaki vadászok leszármazottai. Másutt mindenütt az indoeurópai nyelvűek győztek, akik tehát Délkelet-Európából származnak.

Wiik modelljének középpontjában a következő, fonetikából származtatott megállapítás áll: a finnugor és a baszk népesség úgy vette föl az indoeurópai nyelveket, hogy egy kicsit rosszul tanulta meg és a kiejtése az eredeti anyanyelvéhez hasonló kiejtéssel bírt az így létrejött germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelv. Lényegében Wiik azt állítja, hogy a germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelvek nem az indoeurópaiaktól származnak, hanem a finnugor és baszk őslakosok nyelvéből. Ez padig azt jelenti, hogy a germán, balti, szláv, kelta és ibériai lakosság nem az indoeurópaiak leszármazottja, hanem a finnugor és a protobaszk őslakosságé. Ezt a megállapítást nem támasztják alá a genetikai eredmények.

Egyik cikkében, melynek címe: „Honnan jött az európai ember?” Wiik megállapítja, hogy az Y-kromoszóma előfordulása az európaiakban összhangban áll az ő modelljével, miszerint a ma indoeurópai nyelveket beszélő európaiaknak a balkáni ember a legvalószínűbb forrása. Wiik modelljét sokan kritizálják. A nyelvi szubsztrátum a germán nyelvekben nem mutat közös vonásokat az uráli nyelvekkel, és nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy az uráli nyelveket valaha régen is beszélték volna Közép-Európában, szemben Észak- és Kelet-Európával, ahol az uráli nyelveket köztudottan beszélik ma is.

Művei

• Wiik K. (2008): Az európai népek eredete. Nap Kiadó, Budapest (ISBN 978-963-9658-50-9)
• Wiik, K. (2008): Where Did European Men Come From. Journal of Genetic Genealogy, 4, pp. 35–85,

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalevi Wiik című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Europe's oldest language?