A Kalmár és tengerész Czakó Zsigmond első sikeres drámája. Ősbemutatója 1844. november 18-án volt a pesti Nemzeti Színházban.

Kalmár és tengerész
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
Adatok
Szerző Czakó Zsigmond
Műfaj dráma
Eredeti nyelv magyar

Premier dátuma 1844. november 18.
Premier helye Pest, Nemzeti Színház

SzereplőkSzerkesztés

Dráma négy felvonásban.

  • Kelendi, nagykereskedő
  • Hermina, neje
  • Kelendi Endre, tengerészhadnagy
  • Árthur
  • Margit, testvérhúga
  • Bilsenné
  • Feldner Louise
  • Ferenc, a hadnagy legénye
  • Rendőrtiszt
  • Vilmos, szolga
  • Inas

Történik Pesten.

CselekménySzerkesztés

Színdarabja a két Kelendi-testvér története: a kereskedőé és a tengerészé. A kereskedő csődbe jut; testvére, a tengerész kész lemondani szerelméről, hogy egy előnyös házassággal megmentse bátyját a nyomortól. A két hű testvér lelki vívódásába beleszövődik a kereskedő családi tragédiája: egy kalandor elcsábítja feleségét. Végül azonban a kacér asszony és csábítója meglakolnak, a tengerész feleségül veszi szerelmét, a kereskedő pedig öccse boldogságában találja meg lelki békéjét.

Ezt a történetet a fiatal író merész képzelettel, költői emelkedettséggel és technikai ügyességgel öntötte drámai formába. Mint a romantikus színműírók általában, ő is fontos szerepet juttatott a véletlennek, a mesét kalandos háttérbe helyezte, az elvetemült intrikussal ártatlan szenvedőket állított szembe. Meseszövése a maga korában eredetinek számított, jeleneteit is hatásosnak tartották.

FogadtatásaSzerkesztés

Mikor a Nemzeti Színház művészei 1844-ben előadták a színdarabot, úgy látszott, hogy Czakó Zsigmond lehet az ország egyik legnagyobb drámaírója. A fiatal szerző abban tűnt ki, amiben kortársai leggyöngébbek voltak: a társadalmi színműben. Drámáját a Nemzeti Színházban 1844-től 1849-ig huszonkétszer játszották; ez ritka nagy siker volt abban az időben, különösen ha számba vesszük, hogy nem volt énekes színdarab. Az Életképek, a Honderű, a Pesti Divatlap lelkesedéssel írtak a szerzőről és darabjáról. A Nemzeti Színház igazgatósága azzal fejezte ki elismerését, hogy az ott alkalmazásban álló és nyomorgó kóristát segédszínésszé léptette elő.

A drámát Kaufmann und Seefahrer címmel Benkert (Kertbeny Károly) C. M. által szabadon fordítva 1845. november 1-jén Budán német színészek is előadták.

ForrásokSzerkesztés

  • Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet. (A dráma fejlődése c. fejezet.) (1930–1941.) 

Külső hivatkozásokSzerkesztés