A Kalmár és tengerész Czakó Zsigmond első sikeres drámája. Ősbemutatója 1844. november 18-án volt a pesti Nemzeti Színházban.

Kalmár és tengerész
Az első kiadás címoldala
Az első kiadás címoldala
Adatok
SzerzőCzakó Zsigmond
Műfajdráma
Eredeti nyelvmagyar

Szereplők
  • Kelendi, nagykereskedő
  • Hermina, neje
  • Kelendi Endre, tengerészhadnagy
  • Árthur
  • Margit, testvérhúga
  • Bilsenné
  • Feldner Louise
  • Ferenc, a hadnagy legénye
  • Rendőrtiszt
  • Vilmos, szolga
  • Inas
Cselekmény helyszínePest
Cselekmény ideje1840-es évek

Premier dátuma1844. november 18.
Premier helyeNemzeti Színház, Pest

Szereplők szerkesztés

Dráma négy felvonásban.

  • Kelendi, nagykereskedő
  • Hermina, neje
  • Kelendi Endre, tengerészhadnagy
  • Árthur
  • Margit, testvérhúga
  • Bilsenné
  • Feldner Louise
  • Ferenc, a hadnagy legénye
  • Rendőrtiszt
  • Vilmos, szolga
  • Inas

Történik Pesten.

Cselekmény szerkesztés

Színdarabja a két Kelendi-testvér története: a kereskedőé és a tengerészé. A kereskedő csődbe jut; testvére, a tengerész kész lemondani szerelméről, hogy egy előnyös házassággal megmentse bátyját a nyomortól. A két hű testvér lelki vívódásába beleszövődik a kereskedő családi tragédiája: egy kalandor elcsábítja feleségét. Végül azonban a kacér asszony és csábítója meglakolnak, a tengerész feleségül veszi szerelmét, a kereskedő pedig öccse boldogságában találja meg lelki békéjét.

Ezt a történetet a fiatal író merész képzelettel, költői emelkedettséggel és technikai ügyességgel öntötte drámai formába. Mint a romantikus színműírók általában, ő is fontos szerepet juttatott a véletlennek, a mesét kalandos háttérbe helyezte, az elvetemült intrikussal ártatlan szenvedőket állított szembe. Meseszövése a maga korában eredetinek számított, jeleneteit is hatásosnak tartották.

Fogadtatása szerkesztés

Mikor a Nemzeti Színház művészei 1844-ben előadták a színdarabot, úgy látszott, hogy Czakó Zsigmond lehet az ország egyik legnagyobb drámaírója. A fiatal szerző abban tűnt ki, amiben kortársai leggyöngébbek voltak: a társadalmi színműben. Drámáját a Nemzeti Színházban 1844-től 1849-ig huszonkétszer játszották; ez ritka nagy siker volt abban az időben, különösen ha számba vesszük, hogy nem volt énekes színdarab. Az Életképek, a Honderű, a Pesti Divatlap lelkesedéssel írtak a szerzőről és darabjáról. A Nemzeti Színház igazgatósága azzal fejezte ki elismerését, hogy az ott alkalmazásban álló és nyomorgó kóristát segédszínésszé léptette elő.

A drámát Kaufmann und Seefahrer címmel Benkert (Kertbeny Károly) C. M. által szabadon fordítva 1845. november 1-jén Budán német színészek is előadták.

Források szerkesztés

  • Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet. (A dráma fejlődése c. fejezet.) (1930–1941.) 

Külső hivatkozások szerkesztés