Főmenü megnyitása

A kanggang szulle (hangul: 강강술래) egy ősi koreai tánc, mely fokozatosan Korea kulturális szimbólumává vált. A táncot ének és játék kíséri, és kizárólag nők adják elő.[1] A tánc Dél-Csolla és Dél-Kjongszang tartományokból származik,[1][2] leginkább a cshuszok és teborum ünnepek idején táncolják.[1] A kanggang szullét 2009-ben az UNESCO a szellemi világörökség részévé nyilvánította.[3] A tánc egyben 1966 óta Korea fontos szellemi kulturális öröksége.[4]

Átírási segédlet
Kanggang szulle
Korean.Dance-03.jpg
Koreai átírás
Hangul 강강술래
Handzsa 姜降戌來
McCune–Reischauer Kanggangsullae
Átdolgozott Ganggangsullae

TörténeteSzerkesztés

A legenda szerint az egykoron ősi tánc új formát öntött a 16. században, amikor I Szunszin tábornok megparancsolta a nőknek, hogy tábortűz mellett járják el a táncot, megtévesztve így az ellenséges japánokat a koreai sereg létszámát illetően.[4] A történetnek azonban valós alapja nincs.[5]

A tánc pontos eredete nem ismert, egyes hipotézisek szerint sámánisztikus rituálé lehetett, melynek célja a párválasztás elősegítése volt, más feltételezések szerint primitív törzsi táncból keletkezett.[5] Kutatók úgy vélik, a tánc eredetileg több ezer éves.[2]

JellemzőiSzerkesztés

 
Kanggang szulle a 20. század fordulóján

A táncot leginkább cshuszok, a telihold ünnepe idején táncolják. Ahogy a telihold felkel, a nők először lassan, majd egyre gyorsulva, végül igen gyorsan járják a táncot és közben énekelnek. A kanggang szullét az istenek szórakoztatására táncolták, gyakran meg-megszakítva szórakoztató játékokkal. Mivel az aratásünnep idején táncolták, valószínű, hogy funkciója is volt, mára azonban már csak a mozdulatok maradtak meg.[5] A táncot általában körben járják, több tucat nő egyszerre, kézen fogva, de léteznek a kört megtörő variációk is. A dalszöveget általában improvizálták.[2][4] A legjobb hangú énekes vezeti az éneklést, a többiek pedig a kórusban kapcsolódnak be. A szöveg hétköznapi érzelmekről (bánat, szerelem, harag) szól. Az idők folyamán a tánc számos változáson esett át, eredetileg hajadon lányok táncolták, az 1960-as évek óta azonban többségében középkorú nők adják elő, általában valamilyen hagyományőrző társaság tagjai.[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c I-hwa Yi. Korea's pastimes and customs: a social history. Homa & Sekey Books, 79–92. o. (2006). ISBN 978-1-931907-38-5. Hozzáférés ideje: 2011. július 25. 
  2. a b c d Folk games enrich the holidays. The Korea Times. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  3. Elements on the Lists of Intangible Cultural Heritage. UNESCO. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
  4. a b c Ganggang Sullae Dance. KOREA TOURISM ORGANIZATION. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  5. a b c Ganggang Sullae. Encyclopedia of Korean Seasonal Customs. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)[halott link]

További információkSzerkesztés