Kantuccilisz hettita herceg

hettita herceg

Kantuccilisz (ékírással 𒐕𒃷𒌅𒍖𒍣𒇷𒅖 mGAN2-tu-(uz-)zi-li, Kántūzzili(š), i. e. 14. század) hettita tisztviselő, költő. Származása bizonytalan, lehetett I. Tudhalijasz és Nikalmati fia, így királyi herceg,[1] vagy I. Murszilisz gyilkosának, Kantuccilisznak fia is,[2] vagy I. Szuppiluliumasz testvére.[3] Az 1999-es IV. hettitológiai kongresszuson A. Dincol egy további verziót is ismertetett, miszerint II. Tudhalijasz testvére, vagyis I. Arnuvandasz fia lehetett. Ezt a feltevését az L283 katalógusszámú pecsétnyomóra alapozta, amely szerint Kantuccilisz a GAL.MEŠEDI címet viselte, amelyet általában az uralkodók testvérei kaptak.[4][5]

A fenti feltevésen kívül valójában összesen két félmondat utal kilétére. Az első a KUB 17,22-ben: INIM mGAN2-tu-(uz-)zi-liSANGA. A másik a KUB 30,56-ban: INIM mGAN2-tu-(uz-)zi-liSANGA DUMU.LUGAL. („[Ezek] Kantuccilisz szavai, a Napisten papjáé, a hercegé”.)

A Kantuccilisz név gyakori az elit körökben. Ez a pap az egyetlen a teljes vallási irodalmi korpuszban, akinek írásai úgy maradtak fenn, hogy nem volt király vagy királyné. Ez a tény kétségkívül tükrözi Kantuccilisz nagy jelentőségét, szerepét az ima, mint irodalmi műfaj felvirágzásában. Talán nem véletlen, hogy nem sokkal később már létrejött az Arnuvandasz és Aszmu-Nikal imája címen ismert dokumentum.

Teszub és Hebat papja Kizzuvatnában, I. Szuppiluliumasz király udvarának tagja, talán az uralkodó rokona, a fenti első származás esetén apai nagyanyjának, Aszmu-Nikalnak testvére volt. Számos vallási szöveg szerzője, többek közt egy vegyesen régies nyelvezetű és hurri nyelvű, Teszubhoz és Hebathoz intézett ima is (CTH#373, Kantuccilisz imája). Kantuccilisz ahhoz a generációhoz tartozott, amelyet Nikalmati és Aszmu-Nikal királynék kapcsán a hettita kultúra hurrizálódása kezdetének tartanak. A szöveg két példányban ismert:

  • CTH#373AKUB 30,11 + 31.130 + 31.135
  • CTH#373B – KUB 36,75[6]

A Napistenhez címzett himnuszban az isten megnevezése DUTU (CTH#372 és CTH#374). Ez az általános jellegű név bármelyik Napistent takarhatja, leginkább Isztanu jöhet szóba. Teszub – akinek papja volt – viharisten, őt és hettita eredetijét, Tarhuntaszt inkább a DIŠKUR kifejezéssel írták le. Az ima formája az akkád bűnbánó himnuszra hasonló, és az első ismert előfordulása a hettita irodalomban. A második rész nem ima jellegű. Jelet kér arról, hogy miért gyötri halálfélelem. Szeretné megtudni, mi módon engesztelheti ki az istent, hogy elmúljon a rossz előérzete.

„Az élethez tartozik a halál is; az ember nem éri el az örök életet” Ez a sor a fél évezreddel korábbi, az i. e. 2. évezred elejének akkád irodalmára hasonlít, és a Gilgames-eposszal párhuzamosítható, amelyben Gilgames elveszíti a halhatatlanság reményét. A személyes hangú, életrajzi elemeket sem nélkülöző himnusszal az egyén, a magányos ember figurája lép be a hettita irodalomba. E stílus már Arnuvandasz imájával újabb remekművel gyarapodott, majd II. Murszilisz idejében teljesedik ki.

  1. Singer, i. m. 30. o.
  2. Bryce, i. m. 424. o.
  3. RLA, i. m. 390. o.
  4. Akten des IV. Internationalen Kongresses fur Hethitologie Wurzburg, 4.-8. Oktober 1999
  5. Kizzuwatna. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
  6. Catalog des Textes Hittites