Kanyó Sándor
Kanyó Sándor (Kecel, 1932. március 4. – Budapest, 2016. október 9.[forrás?]) magyar fizikus, csillagász.
| Kanyó Sándor | |
| Született | 1932. március 4. Kecel |
| Elhunyt | 2016. október 9. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Életrajz szerkesztés
Az országos matematikai verseny nyerteseként felvételi nélkül jutott be a csongrádi Szent Imre gimnáziumba. Később Baján folytatta a III. Béla Gimnáziumban, majd a Kecskeméti Katona József gimnáziumban fejezte be a középiskolai tanulmányait. Itt érettségizett 1952-ben. Az ELTE Természettudományi karán fizikusként szerzett diplomát 1957-ben. A BME-n az MTA Elméleti fizikai kutatócsoportjában (Gombás tanszék) kezdte pályafutását. 1959-től 1992-ig az MTA Csillagvizsgáló Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa és osztályvezetője. Nyugdíjazása után még évekig tudományos tanácsadóként dolgozott az intézetben. 2016. október 9.-én családja körében hunyt el Budapesten.
Felesége Málnás Marián, fia Kanyó Péter.
Tudományos munkássága szerkesztés
Kezdettől fogva az RR Lyrae típusú változócsillagok egy különösen érdekes típusával foglalkozott, amelyek fényváltozása periodikus, de maga a periódus is periodikusan ingadozik. Ezt az úgynevezett Blazsko-effektust a magyar csillagászok folyamatosan, évtizedekig nagy erővel kutatták, mivel a jelenség oka ismeretlen, ugyanakkor vizsgálatához nincs szükség óriástávcsövekre, csak kitartó munkára. 1971-ben az RV UMa, 1972-ben az SZ Hyd és az RV UMa megfigyelését végezte részben a svábhegyi távcsövekkel, részben a szicíliai Etna hegy oldalán lévő olasz csillagvizsgálóban. 1974-ben az RV Capricornii különlegesen hosszú periódusú változócsillagot vizsgálta. Ebben az évben védte meg kandidátusi disszertációját szintén az RR Lyrae csillagok Blazsko-effektusáról. Később foglalkozott az RV Cap, illetve az RN Sepentis fényváltozásával is. Eredményeit az MTA Csillagvizsgáló Intézetének Közleményeiben publikálta, valamint Magyarországon és külföldön is szakmai előadásokban ismertette. Később, az 1980-as években foglalkozott az RS Bootis fényváltozásaival is.
Az Akadémiai Kiadó 1988-ban adta ki Tittel Pálról, egy XIX. századi magyar csillagászról, …csillagkoronák éjféli barátja. Tittel Pál élete és működése címmel Vargha Domokosnéval közösen írt könyvét.[1]
A hetvenes években megbízott előadó volt az ELTE Csillagászati Tanszékén. 1977-től a TIT Országos Csillagászati és Űrkutatási Választmányának titkára. Tagja volt az MTA Csillagászati Bizottságának is.
Emlékezete szerkesztés
Nevét viseli az 567010 Kanyósándor kisbolygó.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Vargha Domokosné–Kanyó Sándor: …csillagkoronák éjféli barátja Moly.hu
- ↑ (2023. február 27.) WGSBN Bulletin 3, #3 (angol nyelven) (PDF) 3 (3), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
Források szerkesztés
- A magyar csillagászati kutatás a II. világháború után Magyarország a XX. században
- A Pécsi Planetárium és csillagvizsgáló bibliográfiája csillagaszat.hu, 2005. március 18.
