Kaposvári cukorgyár

Az 1894-től üzemelő kaposvári cukorgyár 2008-tól Magyarország egyetlen működő cukorgyára.[1]

Névváltozatok
Időszak
Név
1894–1948Mezőgazdasági Ipari Rt. cukorgyára
1948–1964Kaposvári Cukorgyár
1964–1971Magyar Cukoripar országos vállalat része
1971–1990Kaposvári Cukorgyár
1990–1998Kaposcukor Rt.
1998–Magyar Cukor Zrt. része, 2008-tól egyetlen működő gyára

TörténeteSzerkesztés

Kaposvár iparának egyik meghatározó ága az élelmiszeripar. A város egyik legnagyobb üzeme a Magyar Általános Hitelbank tulajdonában álló Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) cukorgyára volt, amelyet az 1888. évi új cukoradó törvényt követő cukoripari konjunktúra során alapítottak.[2] Az 1894-től üzemelő gyár elsősorban Észak-Olaszország porcukor, cukor ellátására alapozva a gyártást. Az első világháború alatt és után átállította kereskedelmét, és elsősorban a Balkán országaiba, valamint Angliába exportálta termékeit. A gyár 1929-es rekonstrukciójával az ország akkor 13 cukorgyára közül a nagyságát tekintve a negyedik helyen állt. Termelési adatait tekintve a Dunántúl legjelentősebb mezőgazdasági üzeme volt, amely a környék cukorrépa feldolgozására rendezkedett be, ezáltal nemcsak a város, hanem a megye egyik legtöbb termelőt és dolgozót foglalkoztató üzemévé fejlődött.[3] A MIR cukorgyár a termelésének kapacitásait 1935-ben a Helios elnevezésű konzervüzemmel bővítette, amely elsősorban paradicsomkonzerv előállítására szakosodott. 1936-ban még csak napi 3-4 vagon paradicsom feldolgozására rendezkedett be, de termelését 1943-ban már napi 100 mázsára tudta fokozni.[4]

A cukorgyár megtelepedése elindítójává vált a Pécsi utcai városrész fejlődésének. A gyár kulturális feladatokat is magára vállalt. A Hősök templomának építésében és a Rákóczi sportklub alapításában jelentős szerepet töltött be. Számos munkásjóléti intézményt tartott fenn: egyebek közt munkásfürdő, orvosi rendelő, fűszerüzlet, mészárszék, fogyasztási szövetkezet, könyvtár, munkásdalárda szolgálta a dolgozók fizikai és szellemi épülését. A gyár fűtéssel, villanyvilágítással, kerttel ellátott lakásokat építtetett – és biztos állást kínált – a munkásoknak, akiktől persze teljes odaadást követelt.

A második világháború során, 1944. október 12-én kora délután angolszász repülőgépekről hét bomba hullott a gyárra. Egy mérnök meghalt, öt munkás és alkalmazott megsebesült, és súlyos anyagi károk keletkeztek. A gyár 1945 elejétől ismét termelni kezdett, laboratóriumában élesztőt is előállítottak a munkások és a városi lakosság számára. 1948 márciusában a cukorgyár üzemi bizottságának rendkívüli gyűlésén jelentették be a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság üzemeinek államosítását; a tulajdonosi jogok gyakorlója a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Cukoripari Igazgatóság lett. A cukorgyár irányítását egy géplakatos vette át. 1957. március 21-én a városban először itt alakult meg a KISZ-szervezet, 1959-ben itt jött létre Somogy megye első szocialista brigádja. 1964. január 1-jétől a gyár az ország tizenegy cukorgyárát és a Cukoripari Kutató Intézetet magába foglaló Magyar Cukoripar országos nagyvállalat részeként működött tovább. 1971-ben a cukorgyárak önálló vállalatokká alakultak a Cukoripari Vállalatok Trösztjén belül.[5] Az évek során újabb fejlesztésekre került sor, a cukorgyár azonban műszakilag lassan elöregedett, és bár a nyolcvanas évekre némileg növelte termelését, munkáslétszáma egyre csökkent.

1990-ben a Kaposvári Cukorgyár jogutódjaként létrejött a Kaposcukor Részvénytársaság, amely az osztrák Agrana (akkori nevén Ostzucker AG) többségi tulajdonába került, ezáltal a német Südzucker cégcsoport részeként működött tovább. 1995. július 1-jén öt cukoripari részvénytársaság egyesülésével megalakult a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt., amelybe 1998. december 22-én beolvadt a Kaposcukor Rt. is. 7200 tonna napi répafeldolgozási kapacitásával és 105 400 tonnás cukorgyártási és forgalmazási kvótájával az európai középmezőnyhöz tartozik. A társaság fogyasztói és ipari felhasználásra szánt minőségi termékeket állít elő a fogyasztók és az ipar részére répa- és nádcukorból Magyarország egyetlen cukorgyárában, ahol 2007-ben egy korszerű biogázüzem is épült.[6][7][8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd Magyarországi cukorgyárak listája.
  2. Salánky István–Vígh Albert: Cukoripar. In: A magyar élelmiszeripar története. Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 199. oldal. ISBN 963-232-213-4.
  3. T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között / Somogy megye múltjából egy fejezete – Kaposvár 1972.
  4. Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban – Kaposvár, 1970.
  5. Salánky István–Vígh Albert: Cukoripar. In: A magyar élelmiszeripar története. Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 217. oldal. ISBN 963-232-213-4.
  6. JELENTÉS a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről. Budapest. 2011. december 28.
  7. Sugar Economy Europe. Compiled and edited by Jürgen Bruhns, Oliver Baron, Karsten Maier. 58th edition. Berlin: Verlag Dr. Albert Bartens KG. 2012. ISBN 978-3-87040-139-9
  8. Agrana csoport honlapja

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés