Kapus Gyula
Kapus Gyula, 1947-ig Kőnig Gyula (Budapest, 1897. május 16. – Budapest, 1989. október 25.)[4] orvos, gyermekorvos, neuropszichológus, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1952).
| Kapus Gyula | |
| Született | Kőnig Gyula 1897. május 16.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1989. október 25. (92 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kelemen Erzsébet (h. 1932–1958) dr. Jakab Zsuzsa (h. 1958–1989) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923, orvostudomány) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1952) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (NVh-177. fülke)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Kőnig Mór női divatáru-kereskedő és Csillag Jozefa (1876–1935)[5] gyermekeként született zsidó családban. 1915-ben a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az első világháború végéig katonaként szolgált. 1918 és 1923 között a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán végezte tanulmányait, 1923-ban kapott orvosi diplomát. Ezt követően externista orvos volt a budapesti III. számú Belklinikán. 1924 szeptemberétől 1925 augusztusáig az egyetemi Gyermekklinikához kapcsolt Stefánia Gyermekkórházban működött kihelyezett gyakornokként, majd 1929-ig egyetemi gyakornok, 1929 és 1937 között egyetemi tanársegéd volt a Gyermekklinikán. A Klinikán nyolc éven át önállóan vezette a neurológiai szakrendelést. 1937. szeptember 1-jei hatállyal megfosztották klinikai állásától. 1937-től 1940-ig a Stefánia Gyermekkórház főorvosa volt. 1940-től a második zsidótörvény miatt csak magánorvosként praktizálhatott. 1943. június 15-től 1944. március 10-ig kirendelt munkaszolgálatosként a Szent István Kórház gyermek-, illetve idegosztályán dolgozott. 1944. október 20-án Pócsmegyerre vitték kényszermunkára, ahonnan novemberben sikerült megszöknie. Ezután betegei bújtatták. 1945 februárjától ismét a budapesti Szent István Kórház segédorvosa, majd adjunktusa lett. 1947-ben Pázmány Péter Tudományegyetemen a Válogatott fejezetek a gyermekkori idegkórtanból című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták.[6] 1947-ben átvette az újjáépült Madarász utcai Gyermekkórház vezetését, amely ekkor önálló intézményként levált a Szent Rókus Kórházról. Kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én megkezdődött a gyógyító-megelőző ellátás bevezetése és innen datálható az úgynevezett „körzeti-poliklinikai egység” meghonosítása. Munkásságáért és az általa kialakított új gyógyítási- és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült. 1953-ban a Magyar–Szovjet Társaság elnökségi tagjának választották.[7] 1957 októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évig a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el. A svájci tartózkodása idején a magzatvíz elektroforetikus analízisével úttörő tudományos munkát végzett. 1958-ban visszatért Magyarországra[8] és 1962-ig a Fővárosi Tanács Heim Pál Gyermekkórház igazgatóhelyettese és osztályvezető főorvosa lett, majd 1962-től 1971-ig – nyugdíjba vonulásáig – főorvosként dolgozott.
Tagja és egyik vezetője volt a Budapesti Csecsemőhalálozási Bizottságnak. Mintegy 60 közleménye jelent meg, amelyek felölelik a gyermekgyógyászat számos területét. A gyermekideggyógyászati és pszichiátriai úttörő munkái mellett számos eredeti felismerést, illetve módszert közölt a kórélettan, az immunológia, a nefrológia, a fertőző betegségek, a koraszülöttség, a gyermekkori balesetek, a népegészségügy és a profilaxis terén. Elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának (1968-ig) és a Csecsemőhalálozási Bizottságnak (1961–1962).
Első felesége Kelemen Erzsébet (1896–1958) volt, Kelemen Ignác és Mayer Sarolta lánya, akivel 1932. március 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[9] Második házastársa dr. Jakab Zsuzsa főorvos volt; gyermekük Kapus András (1962).
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Főbb művei szerkesztés
- Die Hypermotilität in Kindesalter (F. Enkével, Stuttgart, 1938)
- Tremor a gyermekkorban (Budapest, 1947)
- Görcsök és görcskészség a csecsemő és gyermekkorban (Litvay Emillel, Budapest, 1950, 2. átdolgozott kiadás: 1958)
- A gyermekkori műtétek időpontjának megválasztása (Litvay Emillel, Budapest, 1957)
- 11 éves fiúgyermek heveny toxoplasmás meningoencephalitise (Budapest, 1961)
Díjai, elismerései szerkesztés
- Kossuth-díj (1952)
- Bókay-díj (1954, 1980)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Kapus Gyula, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07378.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ „Elhunyt Kapus Gyula”, Népszabadság, 1989. november 4., 23. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 27.)
- ↑ „Mai sors”, Az Est, 1935. november 22., 8. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 27.)
- ↑ A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1947-1948
- ↑ „Az MSzT új vezetősége és elnöksége”, Vasmegye, 1953. február 17. (Hozzáférés ideje: 2021. február 27.)
- ↑ György István. „Kapus tanár hazatért”, Népszabadság, 1958. október 15., 8. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 27.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 320/1932. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
Források szerkesztés
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Harmat György: A Madarász utcai Gyermekkórház múltja, jelene és jövője (2001. február 25.) Orvosi Hetilap, 142. évfolyam, 8. szám
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
