Karélia

az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága

A Karél Köztársaság (oroszul Респу́блика Карелия [Reszpublika Karelija], karjalaiul Karjalan tašavalta, finnül Karjalan tasavalta) az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága. Fővárosa Petrozavodszk. Az Északnyugati szövetségi körzethez tartozó terület kiterjedése 156 665 km²[2], lakossága 622 000 fő.[3] A köztársaság nevét a korábban a lakosság jelentős részét alkotó őslakos karjalaiakról, vagy más néven karélokról kapta, akik a finn néppel állnak közeli rokonságban. Számuk mára az asszimiláció és az elvándorlás hatására jelentősen lecsökkent, a 2010-es népszámláláson a népesség alig 7,4%-a vallotta magát karélnak, 1,4% szintén őshonos finnel és 0,5% vepszével kiegészülve.

Karél Köztársaság (Респу́блика Карелия / Karjalan tašavalta / Karjalan tasavalta)
Karelia Collage 2020.png
Karél Köztársaság címere
Karél Köztársaság címere
Karél Köztársaság zászlaja
Karél Köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetÉszaknyugati szövetségi körzet
Székhely Petrozavodszk
Alapítás1956. július 16.
Köztársaság vezetője Alekszandr Petrovics Hugyilajnyen (Aleksanteri Hutilainen)
Népesség
Teljes népesség622 484 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Etnikai csoportok oroszok, karjalaiak, finnek, fehéroroszok, ukránok, vepszék
Földrajzi adatok
Terület
Összterület172 400 km²
Elhelyezkedése
Karelia in Russia.svg
Karél Köztársaság (Oroszország)
Karél Köztársaság
Karél Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 63° 49′, k. h. 33° 00′Koordináták: é. sz. 63° 49′, k. h. 33° 00′
Karél Köztársaság weboldala

FöldrajzSzerkesztés

 
Karélia domborzati térképe

Karélia a keleti félgömb 29° és 37° hosszúsági körei között és az északi félteke 60° és 66° szélességi körei között, Európa északi részén helyezkedik el, a Kelet-európai-síkság északnyugati végében. Egy rövid szakaszon a köztársaság legészakabbra fekvő részén áthalad a sarkkör. Tengerparttal északkeleti részén rendelkezik, ahol a Fehér-tenger Onyegai és Kandalaksai-öblei határolják. A Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű tagköztársaságot nyugatról Finnország, északról a Murmanszki terület, keletről az Arhangelszki terület, délkeleten a Vologdai terület, míg a délről a Leningrádi terület határolja.[4]

DomborzatSzerkesztés

 
A Nuorunen, Karélia legmagasabb pontja (577m)

Karélia területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, a nyugati vidékeken dombságok emelkednek. A köztársaság legmagasabb pontja az 577 m magas Nuorunen.[5]

A terület legnagyobb hányada geológiailag a Balti-ősföld Belomoridák elnevezésű részéhez tartozik. A jég csiszolta, apró kiemelkedésekkel tarkított felszín anyagát elsősorban gránit, gneisz valamint zöldkő alkotja, amelyek a késő archaikumban keletkeztek. Itt található a Föld legősibb fennmaradt szikláinak jelentős része. A metamorfózis és a gyűrődés hatására hat zöldkő-öv alakult ki Karélia területén. A közbülső medencékben nagy mennyiségű és változatos ásványkincs gyűlt össze, így a tagköztársaság jelentős készletekkel rendelkezik vasércből, magnetitből, ólomból, cinkből, titánból és kobaltból is.[6]

A jégkorszak ideje alatt Karélia területét jégtakaró borította, ennek visszahúzódása után a terület elkezdett kiemelkedni, ez a folyamat napjainkban is zajlik.[7] A klíma melegedésével párhuzamosan többféle talajtípus is kialakult. A sziklás dombokat gyér minőségű leptosols, míg az alacsonyabban fekvő területeket ferric podzol, humusz podzol, a tóparti területeket pedig gley (magyarul sáros) podzol borítja. Nagy kiterjedésűek a köztársaság természeti és gazdasági szempontból egyaránt értékes tőzeglápjai is.[8]

VízrajzSzerkesztés

 
Vízesés a Szuna-folyón

Az állam területét alkotó felföldön több mint 60 000 kisebb-nagyobb tó terül el, amelyek a Finn-tóvidék folytatásának tekinthetők. A rendszerint hosszúkás, ujj alakú tavakat sokszor nagy kiterjedésű mocsarak veszik körül, amelyek a gránit dombok vonulatai között húzódnak meg. A köztársaság 27 000 folyóval és patakkal rendelkezik, ezek többsége rövid út megtétele után a Fehér-tengerbe, vagy a délen található két nagy állóvíz, az Onyega-tó, vagy a Ladoga-tó valamelyikébe ömlik. Számos látványos vízesés található a területen és a karéliai folyók Oroszország legkedveltebb rafting helyszínei közé tartoznak. A leghosszabb folyók a Vodla (400 km), valamint a Kemi (360km). [9]

ÉghajlatSzerkesztés

 
Februári tájkép Karéliában

Télen a hideg időjárást nyugatról, az óceán felől érkező meleg, nedves légtömegek enyhítik, ugyanakkor a sarkkörön túlról érkező hidegfrontok rendszeresen hirtelen lehűléseket okoznak. A leghidegebb hónapban, februárban az átlaghőmérséklet a köztársaság déli részén -10°C, ez az adat Karélia északi részén -14°C-ra csökken. A nyár rendszerint rövid és hűvös, a júliusi átlaghőmérséklet délen 16, északon pedig alig 14°C. A déli országrészben évente lehulló 400, illetve északon 600 mm csapadék elsősorban hó formájában érkezik. A Ladoga-tó térségében telente mintegy 1 méteres hóréteg alakul ki.[10]

ÉlővilágSzerkesztés

 
A barna medve (Ursus arctos arctos) Karélia egyik jellegzetes állata

Karélia területén 85% (148 000 km²) az erdő borította területek aránya, 10%-ot a tavak és mocsarak tesznek ki, alig 5% áll művelés vagy beépítés alatt.[11] A tagköztársaság csaknem egészét tajga borítja, a növényzet legnagyobb részét a különböző fenyőfajok teszik ki, a szibériai jegenyefenyő és lucfenyő erdőkben a nyír, nyár és éger egyedei képviselik a lombhullatókat. A legészakabbra fekvő dombvidékek magasabb térszínein a fás szárúakban gyér tundra veszi át a tűlevelű erdők helyét, a déli határvidéken a melegebb éghajlatnak köszönhetően pedig megjelennek a juhar, a mézgás éger, valamint a hárs példányai is. A köztársaság egyik legjellegzetesebb növénye a karéliai nyír, amely különlegesen jó minőségű faanyagáról híres. Az aljnövényzetet főleg boróka és áfonya fajok alkotják.[12][13] Az iparvidékek jelentős területeket szennyeznek be a légkörbe kibocsátott kén-dioxiddal és nehézfémekkel. Fontos környezeti probléma továbbá a nagy mértékű erdőirtás, habár a fenyvesek néhány évtized után regenerálódnak a tarvágások után is.[14]

A köztársaság gazdag állatvilággal rendelkezik, a 63 őshonos emlősfaj mellett Karélia otthont nyújt 252 madár, 53 hal, 5 hüllő, valamint 3 kétéltű fajnak is. Az emlősök közül a legkisebb a cickány, a legnagyobb termetű pedig a jávorszarvas. A tagköztársaság északi részének jellegzetes állata a vadon élő erdei rénszarvas, amelynek állománya jelentősen csökkent az utóbbi években az erőteljes vadászat miatt. A ragadozók legfontosabb képviselői a vörös róka, a hiúz és az orosz farkas mellett a barna medve (Ursus arctos arctos) egyedei.[15] Az itt élő medvepopuláció az egyik legnagyobb Oroszországban, a 2 700 példány közül a legtöbb az Onyega és a Ladoga-tótól északra elterülő erdőkben él.[16] A sokszínű madárvilág legtöbb faja itt fészkel, ugyanakkor itt halad át a madárvonulás szempontjából kulcsfontosságú Fehér-tenger-Balti-tenger útvonal is, emiatt a költözés időszakában minden évben rengeteg szárnyas lepi el a tavakat. A terület jellegzetes madarai a vízimadarak közül a bütykös és az énekes hattyú, a sárszalonka, a füstös, valamint a kanalas réce, míg az erdei madárvilág képviselői többek között a fülemüle, a fürj, a darázsölyv és az európai lappantyú. Az északi, tundra jellegű területek lakója a havasi lile.[17] Az ember tájra gyakorolt hatása, a városi területek növekedése, az erdőirtás és az ezzel járó élőhelyvesztés különösen érzékenyen érinti a vetési lúd és a nagy lilik egyedeit, ezen fajok példányszáma jelentősen lecsökkent az utóbbi években.[18]

Nemzeti parkok és világörökségi helyszínekSzerkesztés

Karélia területén három nemzeti park található. A Paanajärvi Nemzeti Park egy 1045 km²-es területet foglal magába a köztárság északnyugati részén, 1992-ben alapították. A védelem alatt álló dombvidéket 400 m-es magasságig fenyőerdők borítják, e fölött pedig már tundra húzódik. Itt található Karélia legmagasabb pontja, a Nuorunen.[19] A 2006-ban alapított Kalevala Nemzeti Park 744 km² terület számára nyújt védelmet. Itt található a legnagyobb egybefüggő őserdő a köztársaságban és a mocsarak és tavak is számos ritka állat és növényfajnak nyújtanak élőhelyet. A terület kulturális szempontból is kiemelkedően fontos, ugyanis itt alakult ki a finnek nemzeti eposza, a Kalevala.[20] A Vodlozersky Nemzeti Parkot 1991-ben hozták létre, 4 689 km² területe részben Karéliához, részben az Arhangelszki területhez tartozik. A park tavai és folyói kedvelt szabadidős és horgász célpontok, a vadvízi evezés és a lovaglás is népszerű.[21]

Karélia területén egyetlen világörökségi helyszín, Kizsi templomai találhatóak. A két kora-18.századi fából épült templomból és néhány másik toronyból, valamint vallásos helyszínből álló épületegyüttes 1990 óta áll az UNESCO védelme alatt. A helyszínként szolgáló Kizsi-sziget az Onyega-tavon helyezkedik el és már a korai kereszténység elterjedése óta a karéliai területek vallásos központja.[22] A javaslati listán két helyszín szerepel, a Ladoga-tavon elhelyezkedő Valaam-szigetek,[23] valamint az Onyega-tó és a Fehér-tenger petroglifái. A 25 onyega-tavi és 11 fehér-tengeri helyszínen elhelyezkedő összesen mintegy 4600 sziklába vésett figura ábrái a neolitikumban keletkeztek.[24]

TörténelemSzerkesztés

ŐskorSzerkesztés

 
Az Onyega-tó mellett feltárt középső-kőkorszaki régészeti emlékek a Karéliai Nemzeti Múzeumben
 
A vikingek terjeszkedése Európában

A jégkorszaki jégtakaró visszahúzódása után a mai Finnország és Karélia területén egy nagy állóvíz, az Ancylus-tó alakult ki. Innen származik emberi jelenlét legkorábbi bizonyítéka Karéliában, egy 10 000 éves halászháló maradványai, ami a terület mezolitikumi lakosaitól származik és egy Antrea (Kamennogorszk) melletti mocsárban tártak fel. Kr.e. 6000 és 5000 között a proto-uráli nyelvet beszélő Kunda-kultúra lakosai éltek a területen. Karéliában található a legfontosabb kőkorszaki régészeti helyszín Észak-Európában, az Onyega-tóban fekvő Oleni-sziget nekropoliszában nem kevesebb mint 400 őskori sírt tártak fel.[25]

Az ezt követő, Kr.e. 3500-ig tartó időszakban a fésűdíszes kerámia régészeti kultúra (Comb Ware Culture) vált uralkodóvá.[26] A vadászó-halászó életmódot folytató kultúra központja a jelenlegi orosz-finn határ finn oldalán fekvő Saimaa partjainál helyezkedett el, mindkét ország területén számos településmaradványt, hétköznapi használati tárgyat és sziklafestményt tártak fel. Az európai bronzkor kezdete kevés változást hozott a Karélia területén élő törzsek életébe, nem alakult ki fémmegmunkálás, a kis mértékű kereskedelmet pedig csak néhány bronz nyílhegy bizonyítja. Ugyanakkor Kr.e. 1900 körül egy mindeddig ismeretlen folyamat hatására az addigi vadászó-gyűjtögető életmódot elkezdte felváltani a földművelés, ezzel egy időben pedig újfajta kerámiakészítési technikák alakultak ki és a tóparti falvak elnéptelenedtek. Ekkor terjedt el a nagy méretű kő sírhalmok építése.

A vaskor Kr.u. 250-ben kezdődött el Karéliában. A korszak jellemzője a korábbinál sokkal elterjedtebb földművelés, az ezzel járó népességnövekedés és a dombtetőkre épített földvárak, amelyek ellenséges támadás idején a lakosság számára szolgáltak menedékhelyül. A legfontosabb vaskori kereskedelmi és kommunikációs útvonal a Vuoksi-folyó volt, amely a Finn-tóvidéket kötötte össze a Ladoga-tóval. Karélia területén mintegy 50 vaskori település és 40 földvár maradványait tárták fel.[27]

A vikingek a korai 9.századtól kezdődően rendszeresen felhajóztak Karélia vízi útjain és kereskedtek, vagy éppen kifosztották a helyi lakosságot. Nagyszámú telepes is érkezett a területre, elsősorban a Ladoga-tó partvidékén alakultak települések. Később a 10.században ez a vidék vált a svéd vikingek, a varégok oroszországi terjeszkedésének központjává. [28]

KözépkorSzerkesztés

 
Viborg vára, a középkori Svédország legfontosabb erőssége a Karéliai-földszoroson

Az írott forrásokban Karélia mint földrajzi-politikai egység a 12. században jelent meg először. A középkori Karélia jelentőségét elsősorban a Finn-öböl és a Ladoga-tó között húzódó földszoros stratégiai szerepe adta. Az itt található folyóknak mint víziutaknak kulcsfontosságú szerepe volt a Balti-térség és az oroszországi területek között létrejött közlekedési és kereskedelmi hálózatban, amely az egyik legforgalmasabb volt a korabeli Európában. A lakosság ekkoriban teljes mértékben karjalaiakból állt, a helyi politikai hatalom központjai Käkisalmi, Tiurinlinna, Kurkijoki és Szortavala erődítményei voltak. A Vuoksi-folyó révén intenzív kereskedelem folyt a Finn-tóvidék területeivel is. Önnálló államiság nem alakult ki a területen, ellenben a két feltörekvő észak-európai hatalom, a Novgorodi Köztársaság és Svédország rivalizálásának ütközőzónájává vált a 12. század elejétől kezdve.

 
A Novgorodi Köztársaság területe 1400-ban

A 12.század korai éveiben Karélia az ekkor már ortodox keresztény Novgorod befolyási övezetéhez tartozott, de a kereszténység még nem kezdett terjeszkedni a karjalai nyelvi területen. Amikor a század végén Svédország felvette a kereszténységet és megszilárdult államisága, gyors expanzióba kezdett, ami keleten a pogányság ellen induló keresztes hadjáratok formájában nyilvánult meg. Terjeszkedésük köszpontjává Viborg vált és két tartományt hoztak létre adminisztrációjuk megszilárdítására, Savolaxot, valamint Karelent. A novgorodiak a 13.század során elhúzódó háborúk sorozatával igyekeztek a svédeket kiszorítani a területről, ezek a harcok változó sikerrel folytak.

A hadakozásban kimerült és távoli területeken zajló hadviselés hatalmas költségeit megelégelő államok 1323-ban megkötötték a nöteborgi-békét, amelyben felosztották egymás között Karéliát. A földnyelv nyugati és déli része svéd uralom alá került, míg a legnagyobb népességgel rendelkező keleti rész és a prémjei miatt értékesnek számító északi területek Novgorod kezén maradtak, immár közvetlen irányítás alatt.[29]

ÚjkorSzerkesztés

A déli rész a nystadi békében (1721), a többi 1809-ben került az Orosz Birodalomhoz. Finnország 1917-es függetlenedése után megkapta a terület nyugati részét, és sikertelen kísérletet tett a keleti rész elfoglalására az oroszországi polgárháború alatt. Az 1939-40-es téli háború alatt a Szovjetunió a békekötés feltételeként elcsatolta Nyugat-Karéliát, amely terület azóta is Oroszország része.

NépességSzerkesztés

Nemzetiségi megoszlásSzerkesztés

TáblázatSzerkesztés

népszámlálás 1926 népszámlálás 1939 népszámlálás 1959 népszámlálás 1970 népszámlálás 1979 népszámlálás 1989 népszámlálás 2002 népszámlálás 2010[30]
oroszok 153 967 (57,2%) 296 529 (63,2%) 412 773 (62,7%) 486 198 (68,1%) 522 230 (71,3%) 581 571 (73,6%) 548 941 (76,6%) 507 654 (82,2%)
karjalaiak 100 781 (37,4%) 108 571 (23,2%) 85 473 (13,0%) 84 180 (11,8%) 81 274 (11,1%) 78 928 (10,0%) 65 651 (9,2%) 45 570 (7,4%)
fehéroroszok 555 (0,2%) 4263 (0,9%) 71 900 (10,9%) 66 410 (9,3%) 59 394 (8,1%) 55 530 (7,0%) 37 681 (5,3%) 23 345 (3,8%)
ukránok 708 (0,3%) 21 112 (4,5%) 23 569 (3,6%) 27 440 (3,8%) 23 765 (3,2%) 28 242 (3,6%) 19 248 (2,7%) 12 677 (2,0%)
finnek 2544 (0,9%) 8322 (1,8%) 27 829 (4,2%) 22 174 (3,1%) 20 099 (2,7%) 18 420 (2,3%) 14 156 (2,0%) 8577 (1,4%)
vepszék 8587 (3,2%) 9392 (2,0%) 7179 (1,1%) 6323 (0,9%) 5864 (0,8%) 5954 (0,8%) 4870 (0,7%) 3423 (0,5%)
Egyéb 2194 (0,8%) 20 709 (4,4%) 29 869 (4,5%) 20 726 (2,9%) 19 565 (2,7%) 21 505 (2,7%) 25 734 (3,6%) 16 422 (2,7%)

TelepülésekSzerkesztés

Karéliában (a 2010. évi népszámláláskor) 13 város, 11 városi jellegű település és 776 falusi település található, az utóbbiak közül azonban 109 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 44 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Karéliában 78% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. Csupán két falu népessége haladja meg a háromezer főt, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 1%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Karélia városai a következők (2020. évi népességükkel):

 
Petrozavodszk
 
Kosztomuksa
Sorszám Város neve Népesség (2020)[31] Sorszám Város neve Népesség (2020)  
Kondopoga
 
Szegezsa
1. Petrozavodszk
281 023
11. Pudozs
8 606
2. Kosztomuksa
29 634
12. Olonyec
8 026
3. Kondopoga
29 128
13. Lahgyenpohja
7 050
4. Szegezsa
26 000
14. Nadvoitsy
7 217
5. Szortavala
18 831
15. Pindushi
4 276
6. Medvezsjegorszk
14 091
16. Kalevala
3 828
7. Kem
10 648
17. Loukhi
3 825
8. Pitkjaranta
10 184
18. Pryazha
3 452
9. Belomorszk
9 199
19. Vyartsilya
2 918
10. Szuojarvi
8 678
20. Muyezersky
2 726

Közigazgatás és önkormányzatokSzerkesztés

Karélia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 15 járásra oszlik, a 13 város közül pedig Petrozavodszk, Kosztomuksa és Szortavala köztársasági alárendeltségű, melyek így nem tartoznak egyik járáshoz sem. A két utóbbi városhoz városi jellegű és falusi települések is be vannak osztva, melyek szintén nem részei egyik járásnak sem.

Az önkormányzatok területi beosztása nagyjából megegyezik a közigazgatási felosztással. A 15 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg a köztársasági alárendeltségű városok közül Petrozavodszk és Kosztomuksa (utóbbi a hozzá beosztott területtel együtt) a járásoktól független városi körzetet alkot, melyeknek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolják a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. Szortavala városban viszont járási önkormányzat működik, ami azt jelenti, hogy e városnak és a hozzá beosztott településeknek saját (városi vagy falusi) községi önkormányzata van. A járási önkormányzatokhoz összesen 22 városi község – ezek székhelye egy város vagy városi jellegű település – és 87 falusi község tartozik.

Közigazgatási szempontból tehát Karélia 15 járásra és 3 városra tagozódik, míg önkormányzati rendszerét 16 járási önkormányzat és 2 városi körzet, a járási önkormányzatoknak alárendelve pedig 22 városi és 87 falusi község alkotja.

A közigazgatási járások és székhelyeik:

Térkép Sorszám Városi körzet neve Orosz név Székhely
  1 Petrozavodszki városi körzet Петрозаводский городской округ Petrozavodszk
2 Kosztomuksai városi körzet Костомукшский городской округ Kosztomuksa
Sorszám Önkormányzati járás neve Orosz név Székhely
3 Szortavalai önkormányzati járás Сортавальский муниципальный район Szortavala
Sorszám Járás neve Orosz név Székhely
4 Belomorszki járás Беломорский район Belomorszk
5 Kalevalai járás Калевальский район Kalevala
6 Kemi járás Кемский район Kem
7 Kondopogai járás Кондопожский район Kondopoga
8 Lahgyenpohjai járás Лахденпохский район Lahgyenpohja
9 Louhi járás Лоухский район Louhi
10 Medvezsjegorszki járás Медвежьегорский район Medvezsjegorszk
11 Mujezerszkiji járás Муезерский район Mujezerszkij
12 Olonyeci járás Олонецкий район Olonyec
13 Pitkjarantai járás Питкярантский район Pitkjaranta
14 Onyegamelléki járás Прионежский район Petrozavodszk
15 Prjazsai járás Пряжинский район Prjazsa
16 Pudozsi járás Пудожский район Pudozs
17 Szegezsai járás Сегежский район Szegezsa
18 Szuojarvi járás Суоярвский район Szuojarvi

JegyzetekSzerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Vajda Béla. Nagy Világatlasz, 294. o. (2005) 
  3. ВПН-2010. www.gks.ru. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  4. A Google Maps adatai alapján
  5. Karelia. Tourism portal|Louhsky. www.ticrk.ru. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  6. (1997. január 1.) „Chapter 2 Karelia terrain” (en nyelven). Developments in Economic Geology 30, 51–76. o. DOI:10.1016/S0168-6178(97)80030-4. ISSN 0168-6178.  
  7. Prehistoric South Karelia (amerikai angol nyelven). Alternative Finland, 2013. május 1. (Hozzáférés: 2021. május 2.)
  8. Ecosystems, fauna and flora of the Finnish-Russian Nature Reserve Friendship (PDF). (Hozzáférés: 2021. április 16.)
  9. Karelia. Tourism portal|Rivers. www.ticrk.ru. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
  10. Karelia | republic, Russia (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
  11. Производственная компания ЗАГОТПРОМ. zagotprom.com. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
  12. Karelia. Tourism portal|Flora. www.ticrk.ru. (Hozzáférés: 2021. április 16.)
  13. Eugene A. Borovichev és Ekaterina V. Shorohova: e liverwort ora of Karelian part of the Vodlozersky National Park (Russia). (Hozzáférés: 2021. január 16.)
  14. Ecosystems, fauna and flora of the Finnish-Russian Nature Reserve Friendship (341.oldal)
  15. Karelia. Tourism portal|Fauna. www.ticrk.ru. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  16. Poutr I. Danilo: THE BROWN BEAR OF NORTHWEST RUSSIA. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  17. Karelia, Republic of madárellenőrző lista - Avibase - a világ madárlistái. avibase.bsc-eoc.org. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  18. Biodiversity of Karelia. Birds. biodiv.krc.karelia.ru. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  19. Paanajarvi National Park » About (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  20. Karelia. Tourism portal|Kalevalsky national park. www.ticrk.ru. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  21. ООПТ России - Водлозерский национальный парк. oopt.info. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  22. Centre, UNESCO World Heritage: Kizhi Pogost (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  23. Centre, UNESCO World Heritage: https://whc.unesco.org/en/tentativelists/572/ (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  24. Centre, UNESCO World Heritage: Petroglyphs of Lake Onega and the White Sea (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  25. Abram D. Stoliar: MILESTONES OF SPRITUAL EVOLUTION IN PREHISTORIC KARELIA. (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  26. Etelä-Karjalan museo. www3.lappeenranta.fi. (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  27. Uino, Pirjo (1997). Ancient Karelia. Helsinki: Suomen muinaismuistoyhdistyksen aikakausikirja 104. oldal, 45 és 72
  28. Prehistoric South Karelia (amerikai angol nyelven). Alternative Finland, 2013. május 1. (Hozzáférés: 2021. május 2.)
  29. Lind, John H. (2004. január 1.). „The politico-religious landscape of medieval Karelia” (en nyelven). Fennia - International Journal of Geography 182 (1), 3–11. o. ISSN 1798-5617.  
  30. Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года
  31. Az Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal adatai alapján

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Karélia témájú médiaállományokat.