Főmenü megnyitása

Karancslapujtő község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.

Karancslapujtő
A templom látképe.
A templom látképe.
Karancslapujtő címere
Karancslapujtő címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásSalgótarjáni
Jogállás község
Polgármester Baksa Sándor (független)[1]
Irányítószám 3182
Körzethívószám 32
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség2599 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség131,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karancslapujtő (Magyarország)
Karancslapujtő
Karancslapujtő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′ 14″, k. h. 19° 43′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 14″, k. h. 19° 43′ 54″
Karancslapujtő (Nógrád megye)
Karancslapujtő
Karancslapujtő
Pozíció Nógrád megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Karancslapujtő témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Fekvése és megközelíthetőségeSzerkesztés

Karancslapujtő a megye északi részében, a Dobroda-patak völgyében található. Kizárólag közúton közelíthető meg. A falutól északkeletre emelkedik a 725 m magas Karancs.

A megyeszékhelytől, Salgótarjántól légvonalban 9 km-re északnyugatra fekszik, ahonnan autóval a Litkére vezető, a Karancs lábánál futó 2206-os közúton közelíthető meg. A szomszédos települések északon Karancsberény, nyugaton Karancskeszi, délen Etes, délkeleten pedig Karancsalja, rajtuk kívül Karancslapujtő közigazgatási területe keleten határos Salgótarjánnal is.

TörténeteSzerkesztés

Karancslapujtő több település egyesülésével jött létre. Előbb Mikófalva, Lapujtő és Bocsár vált egy községgé Lapujtő néven, majd 1927-ben Karancsapátfalva csatlakozásával létrejött Bocsárlapujtő, melynek nevét 1956-ban Karancslapujtőre változtatták. A település 1990-ig viselte a nagyközségi címet. A községhez tartozik Baksaháza, Kisbaksaháza, Bobonyér, Vízvölgy és Zsodánypuszta.

Az első írásos emlék a községről 1303-ból származik, de a falu határában talált honfoglalás kori sírleletek régebbi letelepedésre engednek következtetni. A X. századból származó, nemzetségfői rangra utaló fémveretek és fegyverek mellett a legértékesebb lelet egy férfi díszöv volt. A Magyar Nemzeti Bank a honfoglalás millenniuma alkalmából emlékérmet bocsátott ki a „Karancslapujtőn talált övveret” motívummal. A település jelentős műemléki épületei a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére 1899-ben emelt új neoromán stílusú katolikus templom, illetve az 1820-ban felszentelt evangélikus templom. Ez utóbbi mellett áll egy négyzet alaprajzú, sátortetővel fedett, fából készült harangláb.

Rendkívüli történelmi és vallási emlék a Karancshegyi Szt. (Boldog) Margit – kápolna, melynek keletkezését titok fedi. Maga a Kápolna-hegy a bronzkorban erődítményként szolgált. A hagyományok szerint a kápolnát IV. Béla király lánya építtette, mert itt talált menedéket a tatárok elől. A kápolna búcsújáró hely volt és remete is lakott itt. Az épület romjainak helyén 1990-91-ben Szőllős Géza karancsaljai lakos kezdeményezésére épült újjá a kápolna, majd 2007-ben került sor a felújítására. A megújult kápolnát Dr. Beer Miklós váci megyés püspök szentelte fel július 1-jén. A községben sok kisebb egyházi jellegű műemlék is található.

A község sokáig a Mocsáry nemzetség tulajdona volt, ennek emlékét őrzi a településen fennmaradt két kúria. A 19. század elején (1820) épült a klasszicista Mocsáry-Papp Szász-kúria, melyben ma a 60 éves fennállását ünneplő Kastélykert Óvoda található. A szomszéd telken áll az 1749 körül, eredetileg barokk stílusban épült Mocsáry-kastély, melyet a 19. század elején klasszicista stílusban átépítettek. Ebben a műemlékké nyilvánított épületben élt és dolgozott Mocsáry Antal, Nógrád megye első, magyar nyelven írt monográfiájának szerzője. A jeles polihisztor nevét viseli a községben működő Körzeti Általános Iskola, amely 2006-ban ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Az intézményben, melyben jelenleg közel 600 gyermek tanul, 1989-től az Értékközvetítő és képességfejlesztő (ÉKP) program szerint folyik a tanítás.

1930-ban szervezték meg a községben a tűzoltó egyesületet, 1934-ben gyűjtést kezdtek az I. világháborúban elesettek emlékművére, de felépítésére nem került sor. A község kulturális fejlődését dokumentálja több társadalmi és kultúrszervezet megalakítása – 1935-ben alakult meg a Női Egylet, katolikus leánykör, az evangélikus leánycsoport, a „Hangya” asszonycsoport.

A község lakosai közül sokan dolgoztak az iparban, főleg a bányászatban. 1938-ban a község bányász szakszervezetei csoportot alakítottak, s még ebben az évben felszentelték a községi leventezászlót. 1939-ben felépítették az egészségház épületét. 1945-től működik a sportegyesület a községben.

1956-ban elkezdték a kultúrotthon építését, melyben helyet kapott a községi könyvtár is. 1960-ban Karancslapujtő újra központi község lett. Az 1964-68-as években gimnázium működött a településen. 1967-ben átépítették és kibővítették az óvoda épületét, 1969-ben megalakult a Kaláris asszonykórus népi együttes. Ugyanebben az évben épült fel a községi hivatal épülete, 1975-ben pedig az ABC áruház és az új gyógyszertár. Ekkor alapították meg a Karancs MGTSZ-t, 1976-ban pedig a Karancskeszi és Vidéke Takarékszövetkezet helyi kirendeltségét. Az 1979-81-es években fektették le a községi vízvezeték-hálózatot. 1980-ban kezdte meg működését a Ropi-üzem.

1992-ben épült fel az orvosi rendelő, 1993-ban a ROOL benzinkút. 1996-ban átadták a digitális telefonközpontot. Ettől az évtől kezdte meg működését a Karancsföld Kht., mely a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság részére biztosítja a mezőgazdasági munkavégzés kedvezményes feltételeit.

1997-ben megtörtént a gázvezetékek üzembehelyezése, majd 1998-ban a szennyvízcsatorna-hálózat is átadásra került.

A falu központi részében, a két kúria között csaknem két hektárnyi park terül el, amely természetvédelmi terület volt. Itt áll a „Hősök és áldozatok emlékműve”, melyet az 1960-ban állított eredeti emlékműből alakítottak ki. 2007-ben megújult a szökőkút is. A Művelődési Ház melletti teret, ahonnan a Községi Könyvtár is nyílik, egy – a kezében földgömböt tartó ülő női – szobor díszíti.

A Községháza előtt füves, kerek dombon áll a Szabó Noémi által készített millenniumi emlékmű, melyet a „Karancslapujtőért” Alapítvány és az önkormányzat állíttatott 2000-ben. Karancslapujtő (Lapujtő) és környéke már a honfoglalás korában is lakott volt, ezt bizonyítják az itt talált régészeti leletek is.

Nevét 1303-ban említették először az oklevelekben Bocsár néven.

A 20. század elején Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott.

Az 1910-ben végzett népszámláláskor Lapujtő-nek 1395 lakosa volt, melyből 1386 magyar volt. Ebből 1168 római katolikus, 198 evangélikus, 25 izraelita volt.

NépességSzerkesztés

A településen 2930 ember él. A lakosság közel 30%-a cigány származású. A lakosok közül sokan dolgoztak az iparban, főleg a bányászatban. Bár a térségben nem a legmegfelelőbb a termőföld minősége, a falu a mai napig megőrizte mezőgazdasági jellegét. A keresőképes lakosság 30%-a munkanélkülivé vált, és 200 fő részesül aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyében. A községben korlátozott a munkavállalási lehetőség, a lakosság nagy része ma is ingázó életmódot folytat.

A település népességének változása:

 

2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 5,4% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,9%, református 0,6%, evangélikus 2,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 16,7% (22,5% nem nyilatkozott).[4]

Híres emberekSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

  • Mocsáry-Papp-Szász-kúria, 1740-ben épült klasszicista épület[7]
  • Millenniumi emlékjel
  • Mocsáry-kastély
  • Mocsáry-kastély parkja
  • Római katolikus templom (Magyarok Nagyasszonya)
  • Tájház

KultúraSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés