Karel Burian

cseh operaénekes

Karel Burian, másként: Carl Burrian, magyarosan: Burián Károly (Prága, 1870. január 12. – Prága, 1924. szeptember 25.) cseh operaénekes (hőstenor), kora egyik legkiválóbb Wagner-énekese.

Karel Burian
Született1870. január 12.[1][2][3][4][5]
Rousínov[5][6]
Elhunyt1924. szeptember 25. (54 évesen)[1][7][3][4][5]
Senomaty[5][8]
Állampolgárságacsehszlovák[9]
HázastársaFranziska Burrian-Jelinek
Foglalkozása
SírhelyeRakovník
A Wikimédia Commons tartalmaz Karel Burian témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Tanulmányait szülővárosában végezte, környékén birtokot is szerzett magának és szabad óráiban kisgazda volt. Első fellépése 1891-ben volt Revalban, ahonnan Kölnbe, Hannoverbe, majd Hamburgba került, végül a drezdai udvari operaháznál állapodott meg, ahol gyorsan jutott a legelsők közé és csakhamar résztvevője lett a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak is.

Budapesten 1900. június 3-án mint Tannhäuser mutatkozott be és ezen fellépése után még hatszor vendégszerepelt rendkívüli sikerrel az Operaházban, majd 1901 őszén, felbontva drezdai szerződését, az egész évadra Magyarországra szerződött. Vele egyszerre kiépült a magyar Wagner-repertoár, amelybe 1901. november 28-án beilleszkedett már a Trisztán és Izolda is. Ezt a szerepét nálunk ő énekelte el először. Ugyancsak ő kreálta nálunk Lenszkij szerepét az Anyegin bemutatóján, 1902. január 30-án. Tannhauser, Lohengrin, Stolzingi Walter, a két Siegfried, Loge, Siegmund szerepein kívül híres alakítása a Bajazzókban Canio, valamint A bibliás ember címszerepe, amelyet magyar szöveggel tanult be.

1903-ban visszatért a drezdai operaházhoz, de szerződéses tagsága megszűntével is hű maradt Budapesthez, ellátogatott hozzánk hosszabb-rövidebb vendégszereplésekre, sőt más tekintetben is idekapcsolódott: hogy a magyar állampolgárságot elnyerhesse, örökbe fogadtatta magát néhai Dalnoki Bénivel, az Operaház egykori kiváló buffójával. 1911–13-ban a bécsi Staatsoper tagja volt és ezidőben még sűrűbben vendégszerepelt Budapesten, majd 1913-ban állandó vendégszereplésre szerződött hozzánk és ezután más színpadon nem is lépett fel.

Művészetét nemcsak Európában ismerték és becsülték, ünnepelte már több ízben Amerika is, ahol ismételten énekelt a Metropolitan Operában. Az ideális hőstenor legragyogóbb típusa, művészete nagykultúrájú, tökéletes és különösen nagyszerűen érvényesült a wagneri deklamációban, de nem kevésbé találta meg helyét ott is, ahol az éneklésen, a kantilénán van a fősúly. Burian, aki háromszoros kamaraénekes volt, nemcsak számtalan kitüntetésben részesült, hanem a közönségnek is mindenütt egyik legnépszerűbb művésze volt. Budapesten három nyelven is énekelt: németül, olaszul és magyarul.

Burian nagyon hálásan beszélt első és egyetlen énektanárjáról, Moritz Wallersteinról (1847–1906), a prágai zsidótemplom kántoráról. Harminc éves jubileumát 1921. december 30-án ülte meg a Magyar Királyi Operaházban Trisztán szerepében. Utoljára 1923-ban lépett fel.

Főbb szerepei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. Encyklopedie dějin města Brna (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2021. február 28.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буриан Карел, 2015. szeptember 27.
  8. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. inferred from place of birth and death

Források szerkesztés