Karlóca

település Szerbiában

Karlóca (régi magyar neve Karom, szerbül Сремски Карловци / Sremski Karlovci, horvátul Srijemski Karlovci, németül Karlowitz, törökül Karlofça) város és község Szerbiában, a Vajdaságban. Bár földrajzilag Szerémségben fekszik, közigazgatásilag a Dél-bácskai körzethez lett sorolva.

Karlóca
(Сремски Карловци / Sremski Karlovci)
Karlóca látképe
Karlóca látképe
Karlóca címere
Karlóca
címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségKarlóca
Rang városi jellegű település
Polgármester Milenko Filipović (DP)
Irányítószám 21205
Körzethívószám +381 21
Rendszám NS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség8750 fő (2011)[1]
Népsűrűség174 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Terület50,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 12′, k. h. 19° 56′Koordináták: é. sz. 45° 12′, k. h. 19° 56′
Karlóca
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlóca
témájú médiaállományokat.

Nevének eredete szerkesztés

Eredeti neve a régi magyar Karon személynévből ered, az pedig a bolgár-török Krum személynévből származik. A betelepülő szerbek a magyar Karom helységnevet egy „Szerémségi” előtaggal hozzáigazították a szomszédos Karlóca (ma Újkarlóca, szerbül Novi Karlovci) helység szerb eredetű nevéhez. A szerb név eredetileg a szerb Karlo személynévből származik, jelentése Károlyék.

Fekvése szerkesztés

Újvidéktől 11 km-re délkeletre, a Duna jobb partján fekszik.

Története szerkesztés

1308-ban Karon néven említik először. A török hódításig a Báthoriak birtoka volt. 1521-ben Bali bég serege foglalta el és 170 évig török uralom alatt állt. 1699. január 26-án itt kötötték meg a Habsburg császár és a török Porta közötti békét, amely a magyar területekből csak a Temesközt hagyta török kézen. Itt működött 1690–1848 között a karlócai szerb metropoliátus. 1766-tól az itteni szerb metropolita a szerbek egyetemes vezetője. 1848. május 13-án az itt megtartott szerb kongresszus választotta meg Josip Rajačićot szerb pátriárkává és követelte a Szerb Vajdaság felállítását. 1848. június 11-én Hrabovszky altábornagy az itt összegyűlt 6000 szerb fegyveres szétverésére felgyújtotta a várost. 1848–1913 között a metropoliátus jogutódjaként itt működött a szerb pátriárkátus. 1910-ben 6342 lakosából 3536 szerb, 1899 horvát, 434 német és 380 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott.

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
5350 5618 6390 7040 7547 7534 8839[2] 8750[3]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 6664 75,39
Horvátok 753 8,51
Jugoszlávok 254 2,87
Magyarok 215 2,43
Montenegróiak 89 1,00
Németek 71 0,80
Szlovákok 27 0,30
Szlovének 19 0,21
Macedónok 19 0,21
Ruszinok 14 0,15
Oroszok 10 0,11
Cigányok 10 0,11
Ukránok 7 0,07
Románok 6 0,06
Muzulmánok 4 0,04
Albánok 4 0,04
Csehek 3 0,03
Bolgárok 3 0,03
Bunyevácok 2 0,02
Goránok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[4]

Neves személyek szerkesztés

  • Itt született Jovan Rajić (1726-1801) görögkeleti szerb archimandrita.
  • Itt született Stjepan Horvat (1895-1985) horvát földmérőmérnök, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
  • Itt született Slavko Svinjarević (1935-2006) szerb labdarúgó.
  • Itt hunyt el 1781-ben Teodor Kračun vajdasági szerb festő, a 18. századi barokk művészet kiemelkedő ikonkészítője.
  • Itt hunyt el 1861-ben Josip Rajačić horvátországi születésű szerb pátriárka, a magyarországi szerb nemzeti mozgalom vezetője.
  • Itt hunyt el 1907-ben Brankovics György magyarországi szerb ortodox pap, 1882-től temesvári görög keleti püspök, 1890-től karlócai metropolita, valóságos belső titkos tanácsos, mecénás.
  • Itt tanított Wolny András Rafael (1759-1827) botanikus, mineralógus, tanár.
  • Itt tanított Lukijan Mušicki (1777-1837) szerb költő, író, nyelvész, görögkeleti püspök, a szerb nemzeti megújulás kiemelkedő alakja.
  • Itt tanított Rumy Károly György (1780-1847) jogtanár, evangélikus lelkész, író, irodalomtörténész, mezőgazdász, polihisztor.
  • Itt tanított Georgije Magarašević (1793-1830) gimnáziumi tanár.
  • Itt tanított Szent Andrei Șaguna (1809-1873) erdélyi román, konvertálása után ortodox püspök, egyháza szentje.
  • Itt tanított Miron Nikolić (1846-1941) pakráci szerb ortodox püspök.
  • Itt tanított Mitrofan Šević (1854-1918) szerb teológus, bácsi szerb ortodox püspök.
  • Itt tanított Mihailo Grujić (1861-1914) károlyvárosi szerb ortodox püspök.
  • Itt tanított Lukijan Bogdanović (1867-1913) szerb ortodox pátriárka.
  • Itt tanított Letics György (1872-1935) temesvári szerb ortodox püspök.
  • Itt tanított Vaso Čubrilović (1897-1990) jugoszláviai szerb politikus, történész, akadémikus. Részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni szarajevói merényletben.
  • Itt tanult Konstantin Marinković (1784-1844) görögkeleti vallású lelkész és hittanár.
  • Itt tanult Platon Atanacković (1788-1867) ortodox püspök.
  • Itt tanult Dimitrije Davidović (1789-1838) a szerb fejedelem első titkára.
  • Itt tanult Sima Milutinović Sarajlija (1791-1848) szerb költő és író.6
  • Itt tanult Csokerlyán János (1800-?) tábori lelkész.
  • Itt tanult Nikanor Grujić (1810-1887) magyarországi szerb költő, író, pópa.
  • Itt tanult Konstantin Bogdanović (1811-1854) magyarországi szerb újságíró, író.
  • Itt tanult Dimitrije Popović (1814-1882) görögkeleti plébános.
  • Itt tanult Flatt Endre (1817-1885) főispán, lapszerkesztő.
  • Itt tanult Vincențiu Babeș (1821-1907) magyarországi román politikus, publicista.
  • Itt tanult Branko Radičević (1824-1853) szerb költő.
  • Itt tanult Stevan V. Popović (1845-1918) magyarországi szerb kulturális szervező és hosszú ideig a budapesti Tökölyanum igazgatója volt.
  • Itt tanult Miša Dimitrijević (1846-1890) magyarországi szerb politikus, lapszerkesztő.
  • Itt tanult Gavrilo Zmejanović (1847-1932) szerb mezőgazdász, teológus, a szerb nemzeti egyház jószágkormányzója, verseci szerb ortodox püspök.
  • Itt tanult Pavle Bastajić - Paja (1890-1941) jugoszláv forradalmár, kommunista aktivista és a nagy tisztogatások idején szovjet hóhér.
  • Itt tanult Momčilo Đujić (1907-1999) szerb csetnik vezér és szerb ortodox pap a második világháború idején, kollaboráns, háborús bűnös.
  • Itt tanult Aleksandar Vulin (1972) szerb politikus, ügyvéd, belügyminiszter.
  • Itt élt Zaharije Orfelin (1726-1785) szerb író, festő és rézmetsző.
  • Itt élt Székács József (1809-1876) a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1860-tól 1872-ig, író, az MTA tagja.
  • Itt élt Baranyi Károly (1894-1978) szobrász.
  • Itt élt Sanda Malešević (1994) szerb női válogatott labdarúgó. Az ETO FC Győr játékosa.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés