Főmenü megnyitása

Karl von Eckartshausen

bajor író, keresztény misztikus

Karl von Eckartshausen (Haimhausen, 1752. június 28.München, kb. 1803. május 12. v. május 13.[3]) német keresztény misztikus író és filozófus.

Karl von Eckartshausen
Karl von Eckartshausen.jpg
Született 1752. június 28.[1][2]
Haimhausen
Elhunyt 1803. május 12. (50 évesen)[1][2]
München
Állampolgársága német
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl von Eckartshausen témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Korai évekSzerkesztés

Karl von Eckartshausen a bajorországi haimhauseni kastélyban született, Karl von Haimhausen gróf törvénytelen gyermekeként. Anyja a gróf gazdatisztjének a lánya, Marie Anne Eckart volt, aki belehalt a szülésbe. A melankóliára hajlamos gyermeknek hétévesen látnoki és misztikus álmai és látomásai voltak, melyek miatt visszahúzódó és magánykedvelő lett, ugyanakkor szeretet övezte családjában. Apja befolyásával és anyagilag is segítette őt későbbi tanulmányaiban, de nevét nem vehette fel, ezért felnőtt korában anyja tiszteletére, de utalva apjára is, vette fel az "Eckartshausen" családnevet.[3]

TanulmányaiSzerkesztés

Tanulmányait Münchenben kezdte, majd 1770-től polgári jogot és filozófiát tanult - főként jezsuita paptanároktól Ingolstadtban. Kimagasló eredménnyel végzett és egyetemi kitüntetéssel avatták a hittudományok doktorává. Apja ajánlásával került be Karl Theodor bajor választófejedelemhez udvari tanácsosnak. 1777-től ismét tanulmányokba kezdett a Bajor Tudományos Akadémián(de). Itt ismerkedett meg a történettudományi igazgatóval, Ferdinand von Sterzingerrel, aki maga is érdeklődött a mágia, az alkímia és más jelenségek rejtett értelme iránt, és akivel számos fizikai és alkímiai kísérletet végeztek el együtt, melyek nagy hatással voltak Eckartshausen további munkásságára.[3]

HázasságaiSzerkesztés

1779-ben feleségül vette Genoveva Quiquérez-t, aki azonban két éven belül elhunyt. 1781-ben újraházasodott és elvette Gabriela von Woltert a választófejedelem személyi orvosának lányát, akitől Sophia Teresia Gabriela nevű lánya született.[3]

Polgári hivatásaiSzerkesztés

Még 1779-ben kinevezték a müncheni könyvtár cenzorává, mely tisztségében a kriminológiára szakosodott és jogszabályok és kapcsolódó irodalom felülvizsgálatával bízták meg. A munka jelentős hatással volt eszmeiségére és a gyengék és elnyomottak védelmezője lett.[3]

1784-ben újból előléptették, most a Képviselőház Levéltári Felügyelőjévé, melyet a választófejedelem kifejezetten neki szánt. Sok irigye és rosszakarója lett ekkor, de a választófejedelem mindig kiállt erényessége és feddhetetlensége mellett.[3]

Cenzori és levéltárosi feladatai mellett jutott ideje az olvasásra és széleskörű tudás megszerzésére. Termékeny íróként, több mint száz cikke jelent meg a kriminológia és a társadalomtudományok területén, de írt színjátékokat és drámákat is.[3]

Ezoterikus tevékenységeiSzerkesztés

Rövid Illuminátus tagságSzerkesztés

Eckartshausen - ifjúkori lelkesedésének engedve - egy évig az Adam Weishaupt által alapított Illuminátus rend tagja volt, de "rögtön kilépett, amint rájött, hogy ez a rend a megvilágosodást pusztán az emberi elme révén ismeri el"[4] és vezetője valójában politikai célokat követ és nem valós beavatást végez.[5]

TeozófiájaSzerkesztés

Eckartshausen teozófiája egyidejűleg hermetikus szövegeken és a mikrokozmosz és a makrokozmosz közötti összefüggések neoplatonikus tanításán alapul, amely a reneszánszban jelent meg. Ez magában foglalja az Isten (En Sof) kabbalista koncepcióját és a keresztény negatív teológiát. Eckartshausen Istenben látja azt a fényt, amely minden dolgot kitölt, az igazi jelenlétet, amit az ember "érez" magában vagy érzékel a természetben, de semmiképpen sem érti.

Eckartshausen szerint az analógiák és a megfelelések lehetővé teszik, hogy intuitív módon érzékeljék Isten lényegét, amely közvetett módon nyilvánul meg a természeti jelenségekben. Krisztus - akit Isten és a világ közvetítőjeként fog fel - a bukás után arra törekszik, hogy az ember a megváltás és a reintegráció (újra-összekapcsolódás) útjára lépjen.

Metafizikai tárgyú írásaiSzerkesztés

  • 1790 - Aufschlüsse zur Magie (Felvilágosítások a mágiához)
  • 1790 - Gott ist die reinste Liebe (Isten a legtisztább szeretet)
  • 1791 - Mistische Nächte (Misztikus éjszakák)
  • 1796 - Die wichtigsten Hieroglyphen fürs Menschen-Herz (Az emberi szív legfontosabb hieroglifái)
  • 1802 - Die Wolke über dem Heiligtum (Felhő a szentély fölött)

FőműveSzerkesztés

A "Felhő a szentély fölött" című keresztény misztikus írása később népszerű lett az okkultisták körében. Arthur Edward Waite szerint a mű Eckartshausen szellemi örökségének a koronája, és az ő jóvoltából az írás különösen nagy elismertségnek örvendett az Arany Hajnal Hermetikus Rendjében, olyannyira, hogy a kétes hírű Aleister Crowley is emiatt lépett be a Rendbe fiatal korában.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c d e f g Knowles
  4. Harmsen
  5. Karl von Eckartshausen. About the Author, Magic: The Principles of Higher Knowledge (angol nyelven). Merkur Publishing (1993). ISBN 0-9693820-1-4 
  6. Booth 59. oldal

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Eckartshausen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Eckartshausen című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.