Wikipédia

Katherine Mansfield

új-zélandi író, esszé- és újságíró

Kathleen Mansfield Murry (született: Beauchamp; 1888. október 14. – 1923. január 9.) új-zélandi író, esszéíró és újságíró volt, akit széles körben a modernista mozgalom egyik legbefolyásosabb és legfontosabb szerzőjeként tartanak számon. Műveit világszerte ünneplik, és 25 nyelven adták ki.[2]

Katherine Mansfield
SzületettKathleen Mansfield Beauchamp
1888. október 14.
Wellington
Elhunyt1923. január 9. (34 évesen)
Fontainebleau, Seine-et-Marne, Île-de-France,  Franciaország
ÁlneveKatherine Mansfield
Állampolgárságaúj-zélandi
Nemzetiségeúj-zélandi
HázastársaJohn Middleton Murry (1918–1923)
Élettársa
  • Beatrice Hastings
  • George Charles Bowden[1]
SzüleiAnnie Burnell Beauchamp
Harold Beauchamp
Foglalkozása
Iskolái
  • Wellington Girls' College
  • Queen's College London
Halál okagümőkór
SírhelyeAvon Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Katherine Mansfield témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mansfield Wellington városában, Thorndonban(wd)[3], egy házban(wd) született és nőtt fel a Tinakori Roadon. A harmadik gyermek volt a Beauchamp családban. Miután szülei és szeretett nagymamája nevelték fel, Karoriban(wd)[4] kezdte az iskolát nővéreivel, mielőtt a Wellington Girls' College-ba(wd) járt. A Beauchamp lányok később az elit Fitzherbert Terrace Schoolba váltottak, ahol Mansfield összebarátkozott Maata Mahapukuval(wd)[5], aki a korai munkái múzsájává vált, és akivel a feltételezések szerint szenvedélyes kapcsolatot ápolt.[2]

Mansfield novellákat és verseket írt saját nevének egy variációja alatt, amely a szorongást, a szexualitást és az egzisztencializmust tárta fel a fejlődő új-zélandi identitás mellett. 19 éves korában elhagyta Új-Zélandot, és Angliában telepedett le, ahol D. H. Lawrence, Virginia Woolf, Lady Ottoline Morrell(wd)[6] és mások barátja lett a Bloomsbury csoport(wd)[7] pályáján. Mansfieldnél 1917-ben tüdőgümőkórt diagnosztizáltak, és 34 évesen meghalt Franciaországban.

Életrajza szerkesztés

 
Katherine Mansfield szülőhelye, Thorndon(wd), New Zealand

Fiatalkora szerkesztés

Kathleen Mansfield Beauchamp 1888-ban született egy társadalmilag kiemelkedő wellingtoni családban Thorndonban. Nagyapja, Arthur Beauchamp(wd)[8] rövid ideig a pictoni választókat képviselte a parlamentben. Apja, Harold Beauchamp(wd)[9] a Bank of New Zealand elnöke lett, és 1923-ban lovaggá ütötték.[10][11] Anyja Annie Burnell Beauchamp (született Dyer) volt, akinek testvére Richard Seddon(wd)[12] lányát vette feleségül. Tágabb családjába tartozott a regényíró Elizabeth von Arnim(wd)[13] grófnő, dédnagybátyja pedig Charles Robert Leslie(wd)[14] viktoriánus művész volt.

Két nővére volt, egy húga és egy öccse.[15][11][16] 1893-ban egészségügyi okokból a Beauchamp család Thorndonból Karori(wd) vidéki külvárosába költözött, ahol Mansfield gyermekkora legboldogabb éveit töltötte. Ezek az emlékek adtak ihletet a „Prelude” című novellához.[10]

A család 1898-ban tért vissza Wellingtonba. Mansfield első nyomtatott történetei a High School Reporter és a Wellington Girls' High School magazinban[10] jelentek meg 1898-ban és 1899-ben.[17] Első hivatalosan publikált története, a "His Little Friend" a következő évben jelent meg egy társadalmi magazinban, a New Zealand Graphic and Ladies Journalban.[18]

Naplóiban arról írt, hogy elidegenedettnek érezte magát Új-Zélandon, és arról, hogy a [[Maorik |maori nép]] elnyomása miatt kiábrándult. A maori karakterek gyakran rokonszenves vagy pozitív színben jelennek meg későbbi történeteiben, mint például a "How Pearl Button Was Kidnapped" (Hogyan rabolták el Pearl Buttont).[15]

1902-ben Mansfield beleszeretett Arnold Trowellbe(wd)[19], a csellóművészbe, de érzelmeit többnyire nem viszonozták.[20] Mansfield maga is kiváló csellista volt, Trowell apjától kapott leckéket.[10]

London és Európa szerkesztés

1903-ban Londonba költözött, ahol nővéreivel a Queen's College-ba(wd) járt. Újra csellózni kezdett, és azt hitte, hogy hivatásszerűen is felvállalná[20], de olyan elhivatottsággal kezdett hozzájárulni a főiskolai újsághoz, hogy végül annak szerkesztője lett.[15][17] Különösen érdekelték a francia szimbolisták és Oscar Wilde munkái,[15] és társai körében nagyra becsülték az élethez és munkához való élénk, karizmatikus hozzáállásáért.[17]

A főiskolán találkozott diáktársával, Ida Bakerrel(wd)[15], és életre szóló barátok lettek.[10] Mindketten szakmai célból vették fel anyjuk leánykori nevét, és Baker LM vagy Lesley Moore néven vált ismertté, Mansfield öccse, Leslie tiszteletére felvették a Lesley nevet.[21][22]

Mansfield 1903 és 1906 között utazott a kontinentális Európában, főleg Belgiumban és Németországban tartózkodott. Angliában végzett iskolai tanulmányai után visszatért Új-Zélandra, és csak ezután kezdett el komolyan novellákat írni. Számos műve megjelent a Native Companionban (Ausztrália), ez volt az első fizetett írói munkája, és ekkorra már az volt a vágya, hogy hivatásos író legyen.[17] Ez volt az első alkalom, amikor a K. Mansfield álnevet használta.[20] Gyorsan belefáradt a tartományi új-zélandi életstílusba és családjába, és két évvel később visszatért Londonba.[15] Apja 100 font éves juttatást küldött neki élete végéig.[10] A későbbi években folyóirataiban csodálatát és megvetését fejezte ki Új-Zéland iránt, de tuberkulózisa miatt soha nem térhetett vissza oda.[15]

Mansfieldnek két romantikus kapcsolata volt nőkkel, amelyek a naplóbejegyzéseiben való kiemelkedő szerepükről ismertek. Továbbra is voltak férfi szeretői és bizonyos időszakokban megpróbálta elfojtani érzéseit. Az azonos neműek első romantikus kapcsolata Maata Mahupukuval[5] (néha Martha Grace-ként ismert), egy gazdag fiatal maori nővel volt, akivel először Miss Swainson iskolájában találkozott Wellingtonban, majd 1906-ban Londonban. 1907 júniusában ezt írta:

– Rettenetesen akarom Maatát – olyannak akarom, amilyen volt –, ez tisztátalan, tudom, de igaz.

Maatát gyakran Carlottaként emlegette. Több novellában írt Maatáról. Maata 1907-ben megnősült, de állítólag pénzt küldött a londoni Mansfieldbe.[23] A második kapcsolat Edith Kathleen Bendallal 1906 és 1908 között zajlott. Mansfield folyóirataiban vallotta be, hogy imádja őt.</ref> The second relationship, with Edith Kathleen Bendall, took place from 1906 to 1908. Mansfield professed her adoration for her in her journals.[24]

Vissza Londonba szerkesztés

Miután 1908-ban visszatért Londonba, Mansfield gyorsan bohém életmódba kezdett. Egy történetet és egy verset publikált az ott töltött első 15 hónapban.[17] Felkereste a Trowell családot, hogy barátokat szerezzen, és amíg Arnold egy másik nővel volt kapcsolatban, Mansfield szenvedélyes viszonyba kezdett Arnold bátyjával, Garnettal.[20] 1909 elejére teherbe esett Garnettól, de Trowell szülei rosszallták a kapcsolatot, így szakítottak. Ezután sietve házasságot kötött George Bowdennel, a nála 11 évvel idősebb énektanárral[25]; március 2-án házasodtak össze, de még aznap este elhagyta őt, mielőtt a házasságot megköttetett volna.[20]

Miután Mansfield röviden találkozott Garnettal, 1909-ben megérkezett Mansfield anyja, Annie Beauchamp. A Bowdennel kötött házasság felbomlásáért Mansfield és Baker leszbikus kapcsolatát okolta, és gyorsan elküldte lányát a bajorországi Bad Wörishofen fürdővárosba, ahol Mansfield elvetélt. Nem tudni, hogy az anyja tudott-e erről a vetélésről, amikor nem sokkal Németországba érkezése után távozott, de kizárta őt a végrendeletéből.[20]

Mansfield bajorországi ideje jelentős hatással volt irodalmi szemléletére. Különösen Anton Csehov munkáival ismerkedett meg. Egyes életrajzírók azzal vádolják, hogy egyik korai novellájával plagizálta Csehovot.[26] 1910 januárjában visszatért Londonba. Ezután több mint egy tucat cikket publikált Alfred Richard Orage(wd)[27] The New Age című szocialista magazinjában, és barátja és szeretője lett Beatrice Hastingsnak(wd)[28], aki együtt élt Orage-szal.[29] A németországi tapasztalatai képezték az alapját első megjelent gyűjteményének, In a German Pension (1911), amelyet később "éretlen"-nek minősített.[20][17]

Rhythm szerkesztés

 
Mansfield 1912-ben

1910-ben Mansfield egy könnyed történetet nyújtott be a Rhythm-nek(wd)[30], egy új avantgárd magazinnak. A darabot a magazin szerkesztője, John Middleton Murry(wd)[31] elutasította, és valami sötétebbet kért. Mansfield egy gyilkosságról és mentális betegségről szóló mesével válaszolt, „A nő a boltban” (The Woman at the Store) címmel.[15] Mansfieldet ebben az időben a fauvizmus ihlette.[15][20]

Mansfield és Murry 1911-ben kezdett viszonyt, amely 1918-ban házasságukkal végződött, de 1911-ben és 1913-ban elhagyta.[32] Gudrun és Gerald karakterei D. H. Lawrence Women in Love (Szerelmes nők) című regényében Mansfielden és Murryn alapulnak.[33]

Charles Granville(wd)[34] (néha Stephen Swiftként ismert), a Rhythm kiadója 1912 októberében Európába szökött, és Murry-ra[31] hagyta a felelősséget a folyóirat által felhalmozott adósságokért. Mansfield ígéretet tett az apja járandóságára a magazinnak, de a folyóirat megszűnt, 1913-ban The Blue Review[30] néven átszervezték és három szám után bezárták.[20] Mansfieldet és Murryt barátjuk, Gilbert Cannan(wd)[35] rávette, hogy 1913-ban béreljenek egy házat a szélmalma mellett a buckinghamshire-i Cholesburyben(wd), ezzel próbálva enyhíteni Mansfield rossz egészségi állapotát.[36] A pár a következő év januárjában Párizsba költözött abban a reményben, hogy a környezet megváltoztatása mindkettőjük számára megkönnyíti az írást. Mansfield csak egy történetet írt az ott töltött idő alatt: Something Childish But Very Natural (Valami gyerekes, de nagyon természetes), majd Murryt visszahívták Londonba, hogy csődöt jelentsen.[20]

Mansfieldnek 1914-ben volt egy rövid kapcsolata Francis Carco(wd)[37] francia íróval. 1915 februárjában Párizsban tett látogatását[20] az „Egy indiszkrét utazás” (An Indiscreet Journey) című elbeszélése meséli el újra.[15]

Az első világháború hatása szerkesztés

Mansfield életét és munkásságát megváltoztatta öccse, Leslie Beauchamp halála, akit családja Chummie néven ismert. 1915 októberében 21 évesen egy gránátgyakorlaton halt meg, miközben a brit expedíciós erőknél szolgált a belgiumi Ypres Salientben(wd).[38] Kezdett menedéket keresni új-zélandi gyermekkoruk nosztalgikus visszaemlékezésében.[39] Egy versében, amelyben röviddel a halála után álmodott, ezt írta:

By the remembered stream my brother stands
Waiting for me with berries in his hands...
"These are my body. Sister, take and eat."[15]

1917 elején Mansfield és Murry[31] elváltak[15], de a férfi továbbra is meglátogatta őt a lakásában.[20] Ida Baker, akit Mansfield gyakran szeretettel és megvetéssel vegyesen „feleségnek” nevezett, nem sokkal később hozzá költözött.[25] Mansfield 1916 után lépett be írásának legtermékenyebb időszakába, amely számos történettel kezdődött, köztük a Mr Reginald Peacock's Day és az A Dill Pickle, amely megjelent a The New Age-ben. Virginia Woolf és férje, Leonard(wd)[40], aki a közelmúltban alapította a Hogarth Presst(wd), megkereste őt egy történettel, és Mansfield bemutatta nekik a "Prelude" című novellát, amelyet 1915-ben kezdett írni "The Aloe" néven. A történet egy új-zélandi családi költözésről szól.

A tuberkulózis diagnózisa szerkesztés

1917 decemberében, 29 évesen Mansfieldnél tüdőgümőkórt diagnosztizáltak.[41] 1918 tavaszának és nyarának egy részében barátnőjéhez, Anne Estelle Rice(wd)[42] amerikai festőhöz csatlakozott a cornwalli Looe-ban(wd) a gyógyulás reményében. Ottjártakor Rice portrét festett vörösbe öltözve, élénk színben, amely Mansfieldnek tetszett, és javasolta magát is megfesteni. Katherine Mansfield portréját jelenleg az Új-Zélandi Te Papa Tongarewa Múzeum őrzi.[43]

Elutasította a szanatóriumban való tartózkodás gondolatát, azzal az indokkal, hogy az megszakítaná az írástól,[17] ezért külföldre költözött, hogy elkerülje az angol telet.[20] Egy félig elhagyatott, hideg szállodában szállt meg a franciaországi Bandolban, ahol depressziós lett, de továbbra is olyan történeteket produkált, mint a "Je ne parle pas français". 1918-ban megjelent a "Bliss" című történet, amely 1920-ban második mesegyűjteményének is a nevét adta. Egészségi állapota tovább romlott, és márciusban lett az első tüdővérzése.[20]

Áprilisra véglegesítették Mansfield válását Bowdentől, ő és Murry összeházasodtak, de két héttel később újra elváltak.[20] Azonban újra összejöttek, és 1919 márciusában Murry a The Athenaeum(wd) című folyóirat szerkesztője lett, amelyhez Mansfield több mint 100 könyvismertetőt írt (melyeket posztumusz Novels and Novelists néven gyűjtöttek össze). 1918–1919 telén ő és Baker egy villában szálltak meg San Remóban, Olaszországban. Kapcsolatuk ebben az időszakban feszültté vált; miután írt Murrynek, hogy kifejezze depressziós érzéseit, ott maradt karácsonyra.[20] Bár kapcsolata Murryvel 1918 után egyre hidegebbé vált[20] és gyakran éltek külön[32], a férfi beavatkozása ösztönözte őt, és megírta a The Man Without a Temperament (A vérmérséklet nélküli férfi), egy beteg feleség és szenvedő férj történetét. Mansfield a Bliss-t (1920), első novellagyűjteményét követte a The Garden Party and Other Stories című gyűjteményével, amely 1922-ben jelent meg.

1921 májusában Mansfield barátjával, Ida Bakerrel Svájcba utazott, Henri Spahlinge svájci bakteriológus tuberkulóziskezelésének vizsgálatára. 1921 júniusától Murry is csatlakozott hozzá, és 1922 januárjáig bérelték a Chalet des Sapins-t Montana régióban (ma Crans-Montana(wd)). Baker külön szállást bérelt Montana faluban, és ott dolgozott egy klinikán.[20] A Chalet des Sapins mindössze félórányi útra volt a Randogne-i(wd) Chalet Soleiltől, Mansfield első unokatestvérének, az ausztrál származású írónőnek, Elizabeth von Arnimnak az otthona, aki ebben az időszakban gyakran meglátogatta Mansfieldet és Murryt.[44] Von Arnim Mansfield apjának első unokatestvére volt. Jól kijöttek egymással, bár Mansfield tehetősebb unokatestvérét – aki 1919-ben vált el második férjétől, Frank Russelltől(wd)[45], Bertrand Russell bátyjától – meglehetősen pártfogónak tartotta.[46] Ez Mansfield írásának rendkívül termékeny időszaka volt, mert úgy érezte, már nincs sok ideje hátra. Az "At the Bay", a "The Doll's House", a "The Garden Party" és az "A Cup of Tea" Svájcban íródott.[47]

Utolsó évei és halála szerkesztés

Mansfield utolsó éveit azzal töltötte, hogy egyre szokatlanabb gyógymódokat keressen tuberkulózisára. 1922 februárjában Párizsba ment Ivan Manoukhin orosz orvos ellentmondásos röntgenkezelésére. A kezelés drága volt, és kellemetlen mellékhatásokat okozott anélkül, hogy állapota javult volna.[20]

1922. június 4-től augusztus 16-ig Mansfield és Murry visszatért Svájcba, és Randogne-ban lakott egy szállodában. Mansfield 1922. július 7-én fejezte be a Kanárit (The Canary), az utolsó novellát. Végrendeletét 1922. augusztus 14-én írta a szállodában. Hat hétre Londonba mentek, mire Mansfield Ida Bakerrel a franciaországi Fontainebleau-ba költözött, 1922. október 16-án.[25][20]

Mansfield Fontainebleau-ban élt G. I. Gurdjieff-nak az Ember Harmonikus Fejlődésének Intézetében, ahol Olgivanna Lazovitch Hinzenburg(wd) (aki később feleségül ment Frank Lloyd Wright-hoz) felügyelete alá került. Mansfieldnek nem Gurdjieff tanítványaként, hanem vendégeként nem kellett részt vennie az intézet szigorú rutinjában[48], de ideje nagy részét ott töltötte mentorával, Alfred Richard Orage-al, és utolsó levelei arról tájékoztatják Murryt, hogy kísérleteit arra, hogy Gurdjieff tanításait saját életére alkalmazza.[49]

Mansfield 1923. január 9-én halálos tüdővérzést szenvedett, miután felszaladt egy lépcsőn.[50] Egy órán belül meghalt, és a Cimetiere d'Avonban temették el, Avonban, Fontainebleau közelében.[51] Mivel Murry elfelejtette kifizetni a temetési költségeit, kezdetben egy szegények sírjába temették; Amikor a dolgokat orvosolták, koporsóját jelenlegi nyughelyére helyezték.[52]

Mansfield termékeny író volt élete utolsó éveiben. Munkáinak nagy része halálakor kiadatlan maradt, Murry pedig vállalta a szerkesztést és két további novelláskötetben való kiadását (The Dove's Nest 1923-ban és Something Childish 1924-ben); verseskötet; The Aloe; Novels and Novelists; valamint leveleinek és folyóiratainak gyűjteményei.

Öröksége szerkesztés

 
Kék emléktábla Katherine Mansfield írónő és férje, John Middleton Murry(wd)[31] kritikus egykori lakóhelyén

A következő új-zélandi középiskoláknak van Mansfieldről elnevezett házuk(wd): Whangarei Girls' High School; Rangitoto College, Westlake Girls' High School és Macleans College Aucklandben; Taurangai Leánykollégium; Wellington Girls' College; Rangiora High School North Canterburyben, Új-Zélandon; Avonside Girls' High School Christchurchben; és a Southland Girls' High School Invercargillben. A Wellingtonban található Karori Normal Schoolban is kitüntetésben részesült, ahol egy kőemléket szenteltek neki a munkájának és az iskolában eltöltött idejének emléktáblájával, valamint a Samuel Marsden Collegiate Schoolban (korábban Fitzherbert Terrace School) egy festménnyel, és egy díjjal a nevében.

Thorndonban található szülőhelyét(wd) Katherine Mansfield háza és kertjeként őrizték meg, a Fitzherbert Terrace-ben található Katherine Mansfield Emlékparkot pedig neki szentelték.

A franciaországi Mentonban, ahol élt és írt, egy utcát neveztek el róla.[53] A Katherine Mansfield Menton ösztöndíjat évente ajánlják fel, hogy egy új-zélandi írónő dolgozhasson korábbi otthonában, a Villa Isola Bellában. Az ő tiszteletére nevezték el Új-Zéland kiemelkedő novellapályázatát.[54]

Mansfieldről 1973-ban készült a BBC minisorozat, A Picture of Katherine Mansfield, Vanessa Redgrave főszereplésével. A hatrészes sorozat Mansfield életének ábrázolását és novelláinak adaptációit tartalmazta. 2011-ben Bliss címmel televíziós életrajzi filmet készítettek új-zélandi írói kezdeteiről; ebben Kate Elliott(wd)[55] alakította.[56]

A Katherine Mansfield anyagának archívumát a Wellingtoni Új-Zélandi Nemzeti Könyvtár(wd) Turnbull Gyűjteményében őrzik, a többi fontos gyűjteményt pedig a chicagói Newberry Libraryben(wd), a Texasi Egyetem Harry Ransom Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában(wd), Austinban és a londoni British Library-ban. Vannak kisebb állományok a New York Public Libraryben(wd) és más köz- és magángyűjteményekben.[20]

A szépirodalomban szerkesztés

J. M. Murry(wd)[31] írta a Reminiscences of D. H. Lawrence (1933) című könyvében: "Gudrun karakterét a Women in Love-ban Katherine [Mansfield] portréjának szánták. Ha ez igaz, akkor megerősít abban a meggyőződésemben, hogy Lawrence furcsán kevéssé értett hozzá... És mégis nagyon szerette a lányt, ahogy a lány is őt."[57] Murry elmondta, hogy a "Gudrun in the Pompadour" című fejezetben szereplő fiktív incidens - amikor Gudrun kitépi Julian Halliday kezéből a levelet és elviharzik - egy Cafe Royal-beli(wd) valós eseményen alapul.[58]

Mansfield barátja, J. W. N. Sullivan(wd)[59] 1932-ben megjelent But for the Grace of God című regényében Sybil karaktere számos hasonlóságot mutat Mansfielddel. A zeneileg képzett nő a férje nélkül, de egy barátnőjével Dél-Franciaországba utazik, és gyógyíthatatlan betegségbe esik, amely megöli.[60]

Evelyn Schlag(wd)[61] 1987-ben megjelent Die Kränkung című regényének (angolul: Quotations of a Body) Kathleen karakterét Mansfieldről mintázta.[62]

C. K. Stead(wd)[63] 2004-es Mansfield-regénye az írónőt az 1915-18-as időszakban ábrázolja.[64]

Kevin Boon(wd) 2011-es Kezia című regénye Mansfield új-zélandi gyermekkorán alapul.[65]

Andrew Crumey(wd)[66] 2023-as Beethoven's Assassins című regényének egyik fejezetében Mansfield és A. R. Orage(wd)[67] George Gurdjieff franciaországi intézetében szerepel.[68]

Művei szerkesztés

Gyűjtemények szerkesztés

Novellák szerkesztés

  • "The Tiredness of Rosabel" (1908)
  • "Germans at Meat" (1911 from In a German Pension)
  • "A Birthday" (1911 from In a German Pension)
  • "A Blaze" (1911 from In a German Pension)
  • "A Truthful Adventure" (1911)
  • "The Journey to Bruges" (1911)
  • "How Pearl Button Was Kidnapped" (1912)
  • "New Dresses" (1912)
  • "The Little Girl" (1912)
  • "The Woman at the Store" (1912)
  • "Bains Turcs" (1913)
  • "Millie" (1913)
  • "Ole Underwood" (1913)
  • "Pension Séguin" (1913)
  • "Violet" (1913)
  • "Something Childish But Very Natural" (1914)
  • "The Apple-Tree" (1915)
  • "The Little Governess" (1915)
  • "Spring Pictures" (1915)
  • "A Dill Pickle" (1917)
  • "Feuille d'Album" (1917)
  • "Je ne parle pas français" (1917)
  • "Late at Night" (1917)
  • "Pictures" (1917)
  • "See-Saw" (1917)
  • "The Black Cap" (1917)
  • "Two Tuppenny Ones, Please" (1917)
  • "Prelude" (1918)
  • "Bliss" (1918)
  • "Carnation" (1918)
  • "A Suburban Fairy Tale" (1919)
  • "The Wrong House" (1919)
  • "An Indiscreet Journey" (1920)
  • "Bank Holiday" (1920)
  • "Miss Brill" (1920)
  • "Mr Reginald Peacock's Day" (1920)
  • "Poison" (1920)
  • "Psychology" (1920)
  • "Revelations" (1920)
  • "Sun and Moon" (1920)
  • "The Escape" (1920)
  • "The Lady's Maid" (1920)
  • "The Singing Lesson" (1920)
  • "The Wind Blows" (1920)
  • "The Young Girl" (1920)
  • "This Flower" (1920)
  • "An Ideal Family" (1921)
  • "Marriage à la Mode" (1921)
  • "The Voyage" (1921)
  • "Her First Ball" (1921)
  • "Mr and Mrs Dove" (1921)
  • "Life of Ma Parker" (1921)
  • "Sixpence" (1921)
  • "The Daughters of the Late Colonel" (1921)
  • "The Stranger" (1921)
  • "The Man Without a Temperament" (1921)
  • "At the Bay" (1922)
  • "The Fly" (1922)
  • "The Garden Party" (1922)
  • "A Cup of Tea" (1922)
  • "The Doll's House" (1922)
  • "A Married Man's Story" (1923)
  • "Honeymoon" (1923)
  • "Taking the Veil" (1923)
  • "The Canary" (1923)

Életrajzok szerkesztés

Film és televízió Mansfieldről szerkesztés

Szépirodalom Mansfield közreműködésével szerkesztés

Színdarabok Mansfield közreműködésével szerkesztés

Műveinek feldolgozásai szerkesztés

  • "Chai Ka Ek Cup", an episode from the 1986 Indian anthology television series Katha Sagar was adapted from "A Cup of Tea" by Shyam Benegal(wd).
  • Mansfield with Monsters (Steam Press, 2012) Katherine Mansfield with Matt Cowens and Debbie Cowens[83]
  • The Doll's House (1973), directed by Rudall Hayward(wd)[84]
  • Vera (2019), adaptation of Dill Pickle short story, directed by Krzysztof Pietroszek(wd)

Magyarul megjelent szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://www.dbalears.cat/cultura/cultura/2005/12/09/109288/antoni-mir-recupera-en-un-llibre-la-vida-de-la-familia-bowden-a-mallorca.html
  2. ↑ a b Taonga, New Zealand Ministry for Culture and Heritage Te Manatu: Mansfield, Katherine (angol nyelven). teara.govt.nz . (Hozzáférés: 2021. október 17.)
  3. ↑ Thorndon Wellington történelmi belvárosa.
  4. ↑ Karori egy külváros az új-zélandi Wellington városi területének nyugati szélén, 4 km-re a városközponttól.
  5. ↑ a b Maata Mahupuku, más néven Martha Grace és Martha Asher (1890. április 10. – 1952. január 15.), Katherine Mansfield novellaíró múzsája és szeretője volt. A maori származású, egy új-zélandi törzsi vezető leszármazottja a Ngati Kahungunu(wd) iwi-vel(wd) azonosította magát. A Ngāti Kahungunu egy maori iwi, amely Új-Zéland északi szigetének keleti partja mentén található. Az iwi-k az új-zélandi maori társadalom legnagyobb társadalmi egységei.
  6. ↑ Lady Ottoline Violet Anne Morrell (1873. június 16. – 1938. április 21.) angol arisztokrata és társasági háziasszony volt.
  7. ↑ A Bloomsbury Group – vagy Bloomsbury Set – a 20. század első felében angol írók, értelmiségiek, filozófusok és művészek csoportja volt, köztük Virginia Woolf, John Maynard Keynes, E. M. Forster és Lytton Strachey(wd).
  8. ↑ Arthur Beauchamp (1827 – 1910. április 28.) új-zélandi parlamenti képviselő volt.
  9. ↑ Sir Harold Beauchamp (1858. november 15. – 1938. október 5.) új-zélandi üzletember, később a Bank of New Zealand kétszeri elnöke.
  10. ↑ a b c d e f Katherine Mansfield:1888–1923 – A Biography. Katharinemansfield.com. [2008. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
  11. ↑ a b https://teara.govt.nz/en/biographies/2b14/beauchamp-harold
  12. ↑ Richard John Seddon PC (1845. június 22. – 1906. június 10.) új-zélandi politikus, aki 1893-tól haláláig Új-Zéland 15. miniszterelnöke volt.
  13. ↑ Elizabeth von Arnim (1866. augusztus 31. – 1941. február 9.), született Mary Annette Beauchamp, angol regényíró.
  14. ↑ Charles Robert Leslie RA (1794. október 19. – 1859. május 5.) angol zsánerfestő.
  15. ↑ a b c d e f g h i j k l Katherine Mansfield. Selected Stories. Oxford World's Classics (2002). ISBN 978-0-19-283986-2 
  16. ↑ Scholefield, Guy. New Zealand Parliamentary Record, 1840–1949, 3rd, Wellington: Govt. Printer, 95. o. (1950) 
  17. ↑ a b c d e f g Mansfield: Her Writing. Katharinemansfield.com. [2008. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
  18. ↑ Yska, Redmer, A Strange Beautiful Excitement: Katherine Mansfield's Wellington, Otago University Press, 2017
  19. ↑ Arnold Wilberforce Trowell, más néven Thomas Wilberforce Trowell (1887. június 25. – 1966. december 16.) új-zélandi zeneszerző, csellista és tanár volt, aki a londoni Guildhall School of Music(wd) zeneprofesszora lett.
  20. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Woods, Joanna (2007). „Katherine Mansfield, 1888–1923”. Kōtare 7 (1), 68–98. o, Kiadó: Victoria University of Wellington. DOI:10.26686/knznq.v7i1.776. (Hozzáférés: 2008. október 13.)  
  21. ↑ Alpers, Antony. Katherine Mansfield. Jonathan Cape Ltd., 26–29. o. (1954. április 20.) 
  22. ↑ LM. Katherine Mansfield: the memories of LM. Michael Joseph, reprinted by Virago Press 1985, 21. o. (1971. április 20.). ISBN 0-86068-745-7 
  23. ↑ The Canoes of Kupe. Roberta McIntyre. Fraser Books. Masteron. 2012.
  24. ↑ Laurie, Alison J.: Queering Katherine. Victoria University of Wellington. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 23.)
  25. ↑ a b Ali Smith. „So many afterlives from one short life”, The Daily Telegraph, 2007. április 7.. [2007. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.) 
  26. ↑ Wilson, A.N.. „Sincerely, Katherine Mansfield”, The Telegraph, 2008. szeptember 8.. [2022. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 8.) 
  27. ↑ Alfred Richard Orage (1873. január 22. – 1934. november 6.) a szocialista politika és a modernista kultúra befolyásos brit alakja volt, ma leginkább a The New Age(wd) című folyóirat szerkesztéséről ismert.
  28. ↑ Beatrice Hastings, írói álneve: Emily Alice Haigh (1879. január 27. – 1943. október 30.), angol író, irodalomkritikus, költő és teozófus.
  29. ↑ "As mad and bad as it gets", Frank Witford, The Sunday Times, 30 July 2006
  30. ↑ a b A Rhythm (vagy The Blue Review) egy irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, amelyet 1911 és 1913 között adtak ki Londonban.
  31. ↑ a b c d e John Middleton Murry (1889. augusztus 6. – 1957. március 12.) angol író. Termékeny szerző volt, élete során több mint 60 könyvet és több ezer esszét és ismertetést írt irodalomról, társadalmi kérdésekről, politikáról és vallásról.
  32. ↑ a b Kathleen Jones: Katherine's relationship with John Middleton Murry. [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 22.)
  33. ↑ Kaplan, Sydney Janet (2010) Circulating Genius: John Middleton Murry, Katherine Mansfield and D. H. Lawrence. Edinburgh: Edinburgh University Press
  34. ↑ Charles Granville angol könyvkiadó volt, az 1900-as években és az 1910-es évek elején Stephen Swift vagy Stephen Swift Ltd. néven publikált.
  35. ↑ Gilbert Eric Cannan (1884. június 25. – 1955. június 30.) brit regény- és drámaíró.
  36. ↑ Farr, Diana. Gilbert Cannan: A Georgian Prodigy. London: Chatto & Windus (1978). ISBN 0-7011-2245-5 
  37. ↑ Francis Carco (született: François Carcopino-Tusoli; 1886–1958) francia író, Nouméában, Új-Kaledóniában született.
  38. ↑ NZ History. Leslie Beauchamp Great War Story. New Zealand Government History site (text and video). Retrieved 13 August 2020
  39. ↑ Katherine Mansfield. Britishempire.co.uk. (Hozzáférés: 2007. május 25.)
  40. ↑ Leonard Sidney Woolf (1880. november 25. – 1969. augusztus 14.) brit politikai teoretikus, író, kiadó és köztisztviselő.
  41. ↑ Clarke, Bryce (1955. április 6.). „Katherine Mansfield's illness”. Proceedings of the Royal Society of Medicine 48 (12), 1029–1032. o. DOI:10.1177/003591575504801212. PMID 13280723.  
  42. ↑ Anne Estelle Rice (1877–1959) amerikai művész, a John Middleton Murry(wd) és Michael Sadleir(wd) által szerkesztett Rhythm című brit folyóirat egyik fő illusztrátora volt 1911 és 1913 között.
  43. ↑ Portrait of Katherine Mansfield Collection of Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa. Retrieved 21 July 2020
  44. ↑ Maddison, Isobel (2013) Worms of the same family: Elizabeth von Armin and Katherine Mansfield in Elizabeth von Arnim: Beyond the German Garden, pp.85–88. Farnham: Ashgate. Retrieved 19 July 2020 (Google Books) (Note: this source incorrectly states that Mansfield was in Switzerland until June 1922, but all Mansfield biographies state January 1922, for after that she sought treatment in France.)
  45. ↑ John Francis Stanley Russell, Russell 2. grófja, ismert nevén Frank Russell (1865. augusztus 12. – 1931. március 3.) brit nemes, ügyvéd és politikus, Bertrand Russell filozófus bátyja.
  46. ↑ Mansfield, Katherine; O'Sullivan, Vincent (ed.), et al. (1996) The Collected Letters of Katherine Mansfield: Volume Four: 1920–1921, pp. 249–250. Oxford: Clarendon Press. Retrieved 20 July 2020 (Google Books)
  47. ↑ a b Mansfield, Katherine (2001) The Montana Stories London: Persephone Books. (A collection of all Mansfield's work written from June 1921 until her death, including unfinished work.)
  48. ↑ Lappin, Linda. "Katherine Mansfield and D. H. Lawrence, A Parallel Quest", Katherine Mansfield Studies: The Journal of the Katherine Mansfield Society, Vol 2, Edinburgh University Press, 2010, pp. 72–86.
  49. ↑ The Collected Letters of Katherine Mansfield. Oxford: Oxford University Press, 360. o. (2008). ISBN 9780198183990 
  50. ↑ Kavaler-Adler, Susan. The Creative Mystique: From Red Shoes Frenzy to Love and Creativity. New York City / London: Routledge, 113. o. (1996). ISBN 0-415-91412-4 
  51. ↑ Wilson, Scott. Resting Places: The Burial Sites of More Than 14,000 Famous Persons, 3d ed.: 2 (Kindle Location 29824). McFarland & Company, Inc., Publishers. Kindle Edition.
  52. ↑ Sir Michael Holroyd, "Katherine Mansfield's Camping Ground" (1980), in Works on Paper: The Craft of Biography and Autobiography (2002), p. 61
  53. ↑ „Menton, le havre secret de Katherine Mansfield.”, 2007. június 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.) (francia nyelvű) 
  54. ↑ „Katherine Mansfield Menton Fellowship”, The Arts Foundation, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.) 
  55. ↑ Kate Elliott (1981. december 30. –) új-zélandi televíziós és filmszínésznő.
  56. ↑ Sunday Theatre | Television New Zealand | Television | TV One, TV2, U, TVNZ 7. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  57. ↑ Murry, John Middleton. Reminiscences of D.H. Lawrence. New York: Henry Holt and Company, 88. o. (1933. április 20.) 
  58. ↑ Murry, John Middleton. Reminiscences of D.H. Lawrence. New York: Henry Holt and Company, 89–90. o. (1933. április 20.) 
  59. ↑ John William Navin Sullivan (1886-1937) angol népszerű tudományos író és irodalmi újságíró, egy Beethovenről szóló tanulmány szerzője.
  60. ↑ Sullivan, J.W.N.. But for the Grace of God. London: Jonathan Cape (1932. április 20.) 
  61. ↑ Evelyn Schlag (1952. december 22. –) osztrák költő és regényíró.
  62. ↑ Sobotta, Monika (2020), "7.5", The Reception of Katherine Mansfield in Germany, The Open University, <https://oro.open.ac.uk/69455/2/The%20Reception%20of%20Katherine%20Mansfield%20in%20Germany%20no%20personal%20info%20pdf.pdf>. Hozzáférés ideje: 13 June 2023
  63. ↑ Christian Karlson "Karl" Stead (1932. október 17. –) új-zélandi író.
  64. ↑ Lee, Hermione. „Capturing the chameleon”, The Guardian, 2004. május 29. (Hozzáférés: 2023. június 13.) 
  65. ↑ Romanos, Joseph. „A fresh look at Mansfield”, The Post, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2023. június 13.) 
  66. ↑ Andrew Crumey (1961. október 12. –) regényíró, a Scotland on Sunday című edinburghi újság korábbi irodalmi szerkesztője.
  67. ↑ Alfred Richard Orage (1873. január 22. - 1934. november 6.) a szocialista politika és a modernista kultúra befolyásos brit alakja volt, aki leginkább a The New Age című folyóirat szerkesztőjeként ismert az első világháború előtt.
  68. ↑ Crumey, Andrew. Beethoven's Assassins. Sawtry: Dedalus, 388. o. (2023. április 20.). ISBN 9781912868230 
  69. ↑ Az Aloe Katherine Mansfield regénye, a Prelude című novellájának hosszabb változatát férje, John Middleton Murry(wd) szerkesztette és posztumusz adta ki 1930-ban.
  70. ↑ Jeffrey Meyers (1939. április 1.) amerikai életrajzíró, irodalom-, művészet- és filmkritikus.
  71. ↑ Kathleen Jones (született 1946) angol költő és életrajzíró.
  72. ↑ Maura Del Serra (Pistoia, 1948. június 2.) olasz költő, drámaíró és műfordító, valamint irodalomkritikus, korábban a Firenzei Egyetem komparátora.
  73. ↑ Bliss For Platinum Fund Archiválva 2011. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.. NZ On Air. Retrieved 28 August 2011
  74. ↑ Bliss: The Beginning of Katherine Mansfield; Television. NZ On Screen. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  75. ↑ Christian Karlson "Karl" Stead (1932. október 17.) új-zélandi író.
  76. ↑ Linda Lappin amerikai költő, regényíró és műfordító.
  77. ↑ Witi Tame Ihimaera-Smiler (1944. február 7. –) új-zélandi író.
  78. ↑ Ballantyne, Tom. „Double image: defining Katherine Mansfield”, The Sydney Morning Herald, 1978. július 15., 16. oldal (Hozzáférés: 2019. július 5.) 
  79. ↑ Alma De Groen ausztrál feminista drámaíró, Új-Zélandon született 1941. szeptember 5-én.
  80. ↑ De Groen, Alma. The rivers of China. Sydney: Currency Press (1988. április 20.). ISBN 086819171X. OCLC 19319529 
  81. ↑ Sir Vincent Gerard O'Sullivan (1937. szeptember 28.) Új-Zéland egyik legismertebb írója.
  82. ↑ Jones & Jones | Playmarket. www.playmarket.org.nz . [2018. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.)
  83. ↑ Mansfield with Monsters. Steam Press, NZ. Retrieved 18 September 2013
  84. ↑ NZ on Screen Filmography of Rudall Hayward. Retrieved 17 June 2011

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Katherine Mansfield című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katherine_Mansfield&oldid=26693384”