Kauser József

(1848–1919) magyar építész

Kauser József, olykor Kauser L. József (Pest, 1848. május 7.Budapest, 1919. július 25.) magyar építész, a századforduló jelentős historizáló alkotója, Kauser Gyula építész fivére.

Kauser József
Született 1848. május 7.
Pest
Elhunyt 1919. július 25. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kauser József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája Szerkesztés

A család az 1700-as évek elején Elzászból vándorolt Magyarországra.[2] Apja, Kauser János pesti kőfaragómester volt. Tanulmányait a Királyi József Műegyetemen kezdte, később 1868-ban a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule intézményben folytatta. Végül Párizsba utazott, ahol az École des Beaux Arts-on (ahol már 1819-től tanítottak építészetet) tanult. A porosz–francia háború miatt megszakította tanulmányait. Bécsbe ment Weber Antal javaslatára, ahol Theophil Hansennél a Tőzsde építésén dolgozott ideiglenesen. 1873-ban visszatért Párizsba, hogy befejezze tanulmányait. Párizsban a Palais de Justice (Igazságügyi Palota) hátsó szárnyának építésén végezte gyakorlatát. A párizsi magyar egyesület titkára volt. Neve kezdetben több tervpályázaton tűnt fel. Az 1878. évi párizsi világkiállítás magyar osztályának berendezésén, valamint az 1885. évi magyar országos kiállítás tervezésénél is közreműködött. Elismerésül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét[3] és a francia akadémia tiszti jelvényét, utóbb pedig a Vaskorona-rendet kapta. Stílusa a historizmushoz sorolható.

Ismert épületeinek listája Szerkesztés

Kauser a Magyar életrajzi lexikon szerint több mint ötven köz- és magánépületet tervezett. A következők ismertek:

Képtár Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

Források Szerkesztés