Kees van Dongen

holland festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 29.

Cornelis Theodorus Maria van Dongen vagy Kees van Dongen (Rotterdam, 1877. január 26.Monte-Carlo, 1968. május 28.) holland festő, a fauvizmus képviselője, a párizsi iskola tagja.

Kees van Dongen
van Dongen 1923-ban
van Dongen 1923-ban
SzületettCornelis Théodorus Marie van Dongen
1877. január 26.[1][2][3][4][5]
Delfshaven[6][7]
Elhunyt1968. május 28. (91 évesen)[1][2][3][4][5]
Monte-Carlo[8][7]
ÁlneveKees van Dongen
Állampolgársága
Házastársa
Élettársa
  • Léa Jacob (1917–1927)
  • Marie-Claire Huguen (1938–1953)
Foglalkozása
  • festőművész
  • gravírozó
  • szobrász
  • illusztrátor
  • keramikus
  • rajzoló
IskoláiWillem de Kooning Academy
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1926. január 13.)[11]
  • a francia Becsületrend tisztje (1954. április 14.)[11]

Kees van Dongen aláírása
Kees van Dongen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kees van Dongen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete, munkássága

szerkesztés

Van Dongen Delfshavenben született, Rotterdam városrészében. Tizenhat éves korában, 1892-ben kezdte képzőművészeti tanulmányait a rotterdami Királyi Képzőművészeti Akadémián. Tanulmányai befejezése után, 1897-ben néhány hónapot Párizsban tartózkodott, majd két év múlva ismét visszatért. Itt találkozott Augusta Preitingerrel (becenevén Guus), akivel az Akadémián ismerkedett össze. 1911-ben összeházasodtak, de húszévnyi együtt töltött idő után, 1921-ben – a festő hibájából – elváltak. Pénztelenül, nyomorogva festette korai képeit, de a megélhetést változatos formában biztosította: volt újságkihordó, birkózó, hordár, épületfestő és karikaturista (főként a L’Assitte au Beurre című szatirikus lapnak dolgozott). Első kiállítása 1905-ben volt, az Őszi Szalonon, ahol a Matisse köré csoportosult fauve-ok (Vadak) is kiállítottak. Van Dongent megfogta a kiállított művek színgazdagsága, követte festési stílusukat és rövidesen csatlakozott a csoporthoz.

 
Van Dongen domborműve Delfshavenben (Rotterdam), Willem Verbon alkotása

Műtermét és lakását a Montmartre-on, a nevezetes Bateau-Lavoir-ban rendezte be, ott, ahol később Picasso és a köré csoportosuló baráti társaság is lakott. Van Dongenre hatott Picasso művészete, főleg a cirkusz iránti vonzalma, maga is festett ekkoriban ilyen témájú képeket, de megfestette Fernande Olivier, Picasso barátnője portréját is. Van Dongen széles, párhuzamos csíkokban rakta fel a színeket, és hamarosan fauve-abb lett a fauve-oknál: egyikük sem ért el ilyen egyszerű eszközökkel ilyen hatásos eredményeket. Megfestette vissza-visszatérő témáját, a Kalapos nő 1908-as változatát (van Dongen nem egy alkotását több változatban is megfestette), vagy a remek Fellahokat (1912).

Hamarosan Párizs legdivatosabb portréfestője lett, a legkülönbözőbb társadalmi körökből tartották fontosnak, hogy portrét fessen róluk. Ügyfelei között volt maharadzsa, félvilági színésznő, bankár és parkett-táncos, de híres emberek is, például Anatole France. Női portréihoz kitalált egy idealizált nőtípust, hosszú nyakkal, sápadt arccal és vörös ajkakkal. A megrendelői rohamok ellenére megtartotta képei élénkségét, festői hatását. Rövid ideig kiállított a német expresszionisták „Die Brücke” (A híd) csoportjával is. Portréi mellett igen népszerűek lettek tájképei és aktjai is. Színkezelésével és sajátos formanyelvével számos művész példaképe lett, sokakra jelentős hatást gyakorolt (például a magyar Vaszary Jánosra is).

1917 és 1927 között viszonyt folytatott egy divatház tulajdonosnőjével, Jasmy Jacobbal, amire a házassága is ráment. Ekkoriban írt egy nagy lélegzetű életrajzot Rembrandtról, ami miatt kevesebbet festett. 1929-ben van Dongen megkapta a francia állampolgárságot. 1940-ben megismerkedett Marie-Claire Huguennel, aki rövidesen fiút szült neki (Jean Marie), végül 1953-ban elvette feleségül a hölgyet. A következő időszakban a könyvillusztráció is kezdte érdekelni, olyan írók műveit illusztrálta, mint Kipling, Proust, Voltaire, Gide és Baudelaire.

Kees van Dongen hosszú életet élt, 91 éves korában halt meg Monacóban. Haláláról múzeumok sora retrospektív kiállítással emlékezett meg.

  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Kees van Dongen (holland nyelven)
  3. a b Cornelis Theodorus Maria van Dongen
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
  7. a b The Fine Art Archive
  8. Artnet
  9. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
  10. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  11. a b c https://www.leonore.archives-nationales.culture.gouv.fr/ui/notice/367020
  12. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  • A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974. Dongen lásd 107–108. p.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés