Főmenü megnyitása

Buzini gróf Keglevich János Nepomuk (Pest, 1786. május 13.Kistapolcsány, 1856. október 15.) főispán, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos és főudvarmester. Keglevich István színházi és operaházi intendáns, politikus édesapja.

Keglevich János
Keglevich János 1842-ben
Keglevich János 1842-ben
Született 1786. május 13.
Pest
Elhunyt 1856. október 15. (70 évesen)
Kistapolcsány
Házastársa Zichy Adél (1805-1839)
Creneville-Folliot Viktória Eugénia (1840-1856)
Gyermekei Keglevich István
SzüleiKeglevich Károly (1739-1804)
Foglalkozása főispán, országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Keglevich János témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Keglevich Károly (1739-1804) gróf fia. Miután a bölcseleti osztályig házi nevelésben részesült, 1802-ben a bécsi Tereziánumba ment, ahol 1805-ben a jogot elvégezte. Azután Pesten a magyar törvényt hallgatta. 1805. november 12-én házasságot kötött Zichy Adéllal (1788-1839) 1806-ban az udvari kancellárián gyakornok és rövid idő múlva fogalmazó lett. Anyja halála 1809-ben kényszerítette őt hivatalát elhagyni és nagy kiterjedésű jószágának kezelését átvenni. Ezután kizárólag gazdaságának, egyszersmind a tudománynak élt és különösen a füvészetet kedvelte. 1823-ban Bars vármegye adminisztrátora s 1824-ben főispánja lett. 1827-ben az országgyűlésen foglalta el helyét; kinevezték a Morva felőli határigazítási bizottság elnökévé. Ezen évszázadokig elhanyagolt és zavart ügyet 1830 augusztusában elintézvén, az erről szóló jelentését, mely több kötetet foglalt magában, egyedül készítette és benyújtotta a karoknak és rendeknek. 1831 februárjában valóságos titkos tanácsossá nevezték ki. Ezen évben a kolera kitörésekor, nejével, gróf Zichy Adéllal együtt segédkezett a betegek körül, még pedig oly hathatósan, hogy Kistapolcsányban, ahol kastélya volt, száz beteg közül csak hat esett a ragály áldozatául. Barátja volt a tudományoknak és művészeteknek; 1806-ban könyvtárt alapított Bécsben, melyet később Kistapolcsányba költöztettek át és 20 000 kötetre szaporodott. Az 1813-ban alapított képgyűjteménye sok híres művész remekeivel dicsekedett, üvegháza pedig a külföldi legritkább növényeket foglalta magában. Midőn Apponyi gróf kancellár az új rendszert hozta be, 1839-ben lemondott a főispánságról és Ferdinánd király kinevezte főudvarmesternek, előbb már mint királyi pohárnok viselte a zászlósok címét és rangját. 1840. február 3-án feleségül vette Creneville-Folliot Viktória Eugéniát (1816-1900), ebből a házasságból született István (1840-1905) fia. A régiségek fenntartása és kikutatása tekintetéből egy társaság felállítása végett emelt szót és később a pozsonyi kerületbeli régiségek konzervátorának nevezték ki; oly részvéttel viseltetett ez ügy iránt, hogy négy nappal halála előtt még egy hosszú történelmi értekezést mondott tollba a központi bizottmány számára. XVI. Gergely pápa buzgalmáért és érdemeiért, hogy a római egyház ügyeit az országgyűléseken felkarolta s támogatta, a Krisztus-renddel diszítette fel. Több külföldi tudós társaság tagja volt.

Költeményeket és értekezéseket írt a külföldi folyóiratokba és Lübeck Patriotisches Wochenblattjába (1804), mindig névtelenül.

Arcképe: rézmetszet báró Lütgendorf Ferdinantól 1826., és kőnyomat Schönwitz rajza után.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.
  • Wurzbach, Constantin von: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Wien, 1856-1891.