Kegyenc

uralkodó kegyeit élvező személy
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 28.

A kegyenc nagy hatalmú személy, uralkodó kegyeit élvező személy. Szokás szerint így nevezték az uralkodó vélt vagy valóságos szeretőjét is. Nők esetében a kegyencnő kifejezés is elterjedt. (Ez utóbbi angolul mistress, franciául maîtresse-en-titre).

A Kegyenc 1841-es kiadásának borítója
Hugh Depenser kivégzése, 14. század

A magyar kultúrában

szerkesztés

Illyés Gyula: A kegyenc című művében dolgozta fel 1964-ben Teleki László azonos című, 19. századi színdarabját.

A szomorújáték az 5. században játszódik. Petronius Maximus, római szenátor, hogy bosszút álljon a léha és felelőtlen életet élő, s feleségét elcsábító császáron, Valentinianuson, előbb kegyeibe férkőzik, s maga adja át neki feleségét, majd rábírja a császárt, hogy gyilkoltassa meg Aëtiust, a győzedelmes hadvezért. Ezután a szenátor a népharag perceiben leszúrja Valentinianust, s maga lép a helyébe. A rendkívül szövevényes cselekmény valós eseményeken alapul.

Teleki a késő császárkor romlottságának, az erkölcsök kivesztének tulajdonította a Római Birodalom bukását. Ezeket az állapotokat művében egyértelműen korának metternichi kamarillájával kívánta párhuzamba állítani.

Ismert kegyencek/kegyencnők

szerkesztés

Kegyencnők

szerkesztés
  • Diane de Poitiers, (Saint-Vallier, 1499. szeptember 3. – Anet, 1566. április 25.) francia kurtizán, Saint-Vallier grófkisasszonya, Étampes hercegnője, Valentinois hercegnéje, II. Henrik francia király egyik szeretője.
  • Madame de Pompadour, Jeanne-Antoinette Poisson, Pompadour márkinője (Marquise de Pompadour) (Párizs, 1721. december 29. – Versailles-i kastély, 1764. április 15.), francia polgárleány, XV. Lajos francia király hivatalos, elsőszámú ágyasa, (franciául: maîtresse-en-titre).

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Kegyenc témájú médiaállományokat.