Keleti egerészölyv

A keleti egerészölyv vagy japán ölyv (Buteo japonicus) a madarak osztályába a vágómadár-alakúak rendjébe és a vágómadárfélék családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Keleti egerészölyv
Buteo japonicus Singapore.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Ölyvformák (Buteoninae)
Nem: Buteo
Faj: B. japonicus
Tudományos név
Buteo japonicus
Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti egerészölyv témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti egerészölyv témájú médiaállományokat és Keleti egerészölyv témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Coenraad Jacob Temminck és Hermann Schlegel írták le 1844-ban.[3]

AlfajaiSzerkesztés

ElőfordulásaSzerkesztés

Banglades, Bhután, Brunei, Dél-Korea, Észak-Korea, az Északi-Mariana-szigetek, a Fülöp-szigetek, Hongkong, India, Indonézia, Japán, Laosz, Kambodzsa, Kína, Malajzia, a Maldív-szigetek, Mongólia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Palau, Oroszország, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, gyepek és cserjések, lápok, mocsarak és tavak környékén, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 122-137 centiméter, testtömege 515-810 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Éles látása igen hatékony vadásszá teszi a keleti egerészölyvet. Fő táplálékforrását a rágcsálók képezik, de más prédát is elejt, például békák, kígyók és giliszták is.[6]

Sok más ragadozó madárhoz hasonlóan a keleti egerészölyvet is gyakran megtámadják a varjak a levegőben, haragosan csipkedve és kergetve őket. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy tudassa az ölyvvel hogy észrevették, elvesztette az esélyét a váratlan támadásra, jobb, ha más vadászterületet keres.[6]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
  6. a b Jules Howard és Jarom Vogel. Tökéletes állatvilág 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés