Kemény Ferenc (fordító)

Kemény Ferenc, Francis Kemeni vagy Franz Kemeny (Budapest, 1917. július 13. – Oslo, 2008. október 2.) fordító.

Kemény Ferenc
Született	1917. július 13. Budapest
Elhunyt	2008. október 2. (91 évesen) Oslo
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	műfordító

Diplomáciai pályafutását a kommunista diktatúra nyomására cserélte fel a fordítói mesterséggel. 1956 után Norvégiában, Oslóban telepedett le. 40 forrásnyelvből 24 célnyelvre fordított, 12 nyelven beszélt folyékonyan.

Mottója Voltaire-től ered:

„	Azok a kutatók, akik a világszerte élő kicsiny számú gondolkodóknak a legnagyobb szolgálatot teszik, az elszigetelt, írószobájukba zárkózott valódi tudósok, akik sem az egyetemi tanszéken nem fejtegetnek, sem az akadémiában nem vallanak féligazságokat. S az ilyeneket mindig is üldözik. Nyomorult fajzatunk jellegéből folyik, hogy a kitaposott úton járók követ hajigálnak arra, aki új utat mutat.	”

Nem hivatalos nyelvész, de több publikációja van a témában. Kutatási eredményei a hangeltolódás tagadásán, a szavak értelmének megváltozásán és a pidginizálódás jelenségén alapulnak. Megemlítendő még, hogy nem csupán nyelvészettel, hanem bölcselettel és versfordítással is foglalkozott.

Művei

• Das Sprechenlernen der Völker – Wilhelm Braumüller GmbH., Wien, 1975
• Im Anfang war das Korn – Kőrösi Csoma Sándor Historische Gesellschaft – München, 1993.
• Ér-e valamit a történeti összehasonlító nyelvészet? – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1997. nyelvészeti antropológia:
• Az elméleti fizika új alapjai – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1998.

Versfordításkötetei

• Arion lantján (1944) (Kolos Marcell álnéven)
• Tengertől tengerig (2005)

Források

• Kemény Ferenc, Oslo. In: Lomb Kató: Bábeli harmónia. Interjú Európa híres soknyelvű embereivel (Gondolat, 1988) 88–92. o.