A keményfaligetek (keményfás ligeterdők, Alnion incanae Pawlowski in Pawlowski & Wallisch 1928) a bükkösök és elegyes mezofil erdők[1] avagy mészkedvelő és semleges talajú üde lomberdők[2] (Fagetalia sylvaticae Pawlowski in Pawlowski et al. 1928) növénytársulástani rendjének egyik társuláscsoportja.

Patakparti égerliget (Ribeso nigri–Alnetum) társulás aljnövényzete Lengyelországban, a Bory Tucholskie Nemzeti Parkban

Elterjedése, környezeti feltételei szerkesztés

A csoport társulásai Magyarország hegy- és dombvidékein a patakokat, alföldjeinken főleg a nagyobb folyókat kísérik, de kialakulhatnak a folyóktól távolabb is, ha a talajvízszint mélysége optimális. Sokkal ritkábban kerülnek víz alá, mint a puhafaligetek (puhafás ligeterdők, Salicetea purpureae), ezért aljnövényzetük teljesen különbözik; a keményfaligeteké a bükkösökével rokon. Mivel aljnövényzetüket a talajvíz erősen befolyásolja, valamennyi társulását azonálisnak, félnedves vízgazdálkodásúnak tekinthetjük.

Rendszertani felosztása szerkesztés

Magyarországi társulásait két alcsoportra bontják:

1. patakparti égerligetek (Alnenion glutinosae-incanae) Oberd., 1953 hat hazai társulással:

2. tölgy–kőris–szil ligetek avagy tölgy–kőris–szil ligeterdők (Ulmenion) Oberd., 1953 két hazai társulással:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai. [2012. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 10.)
  2. Kevey Balázs, 2008: Magyarország erdőtársulásai

Források szerkesztés