Ebonit
1852-ben Charles Goodyear feltalálta a keménygumit, amit a görög ebenosz (έβενος = ébenfa) szóból[1] ebonitnak nevezett el.
Előállítása szerkesztés
Goodyear úgy állította elő az anyagot, hogy a kaucsukhoz a vulkanizáláshoz szükségesnél több ként adagolt (akár 30%-ot), majd a jól átgyúrt masszát 150°C-ra hevítette. A keménység és rugalmasság fokozására később sellakot is adagolt hozzá.
Felhasználása szerkesztés
A keménygumi sokféle tárgy előállítására alkalmas, például rögtön felhasználták a távíró vezetékeinek szigetelésére, mert jobb szigetelőnek bizonyult, mint a korábban használt szigetelőanyagok, és ugyanakkor jól ellenállt az időjárás behatásainak.
Az ebonit, ellentétben a normál gumival, forgácsolással megmunkálható, lehet fúrni, esztergálni és fényesre csiszolni.
Mivel nem mérgező és a savakkal szemben is ellenálló, felhasználják orvosi műszerek készítéséhez is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 40. o. ISBN 963 8334 96 7
Források szerkesztés
- Felix R. Paturi: A technika krónikája - Officina Nova, 1991, ISBN 963 7836 44 6