Főmenü megnyitása

Kenessey Béla

erdélyi református püspök, teológiai tanár, főrendiházi tag

Dr. kenesei Kenessey Béla (Szeged, 1858. szeptember 14.Kolozsvár, 1918. január 8.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1907-től haláláig, teológiai tanár, főrendiházi tag. Egy ideig a Budapesti Református Teológiai Akadémia, majd a Kolozsvári Teológiai Akadémia tanára volt.

Kenessey Béla
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Kenessey Béla.JPEG

Született 1858. szeptember 14.
Szeged
Elhunyt 1918. január 8. (59 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Nemzetiség magyar
Püspökségi ideje
1907 – 1918
Előző püspök
Következő püspök
Bartók György
Nagy Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenessey Béla témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Tanulmányait Budapesten végezte; 1877-ben az egyetem bölcseleti karára, 1879-ben a teológiai akadémiára iratkozott be. Az 1881–82. tanévet az Utrechti Egyetemen töltötte. Miután Budapesten papi vizsgáit letette, egy ideig segédlelkész és teológiai magántanár, 1884 őszén rendkívüli s 1886-ban rendes tanár lett a bibliai tudományok tanszékén és felszenteltetett. 1891-ben a dunamelléki református egyházkerület aljegyzőjévé, 1892-ben az országos közalapi bizottság előadóvá választotta. 1889-től 1895-ig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak pénztárnoka s titkára volt, utóbb választmányi tagja. 1895-től a kolozsvári teológiai akadémia igazgatója s 1896-ban az erdélyi református egyházkerület közgyűlése az igazgatótanács tagjává választotta. Tagja volt a református egyetemes tanügyi bizottságnak is. 1899-ben Kolozsváron lett főjegyző, 1901-ben konventi tag, 1908 elején pedig az erdélyi egyházkerület püspökévé nevezték ki. A Genfi Egyetem 1909-ben teológiai díszdoktorrá avatta.[1] 1918. január 8-án életének 60. évében hunyt el, január 12-én helyezték örök nyugalomra.

Cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1882. Egy látogatás a Nederlandische Zendingsvereening rotterdami misszionárius-képzőintézetben, 1883-tól több cikk, 1891. Ballagi Mór életrajza stb.), a Prot. Közlönyben. A bibliafordítás átdolgozásában is részt vett, a Birák könyvének és a Királyok két könyvének fordításával.

MunkáiSzerkesztés

  1. János evangéliumának isagogikai ismertetése. Budapest, 1884. (Különnyomat a Prot. Egyh. és Iskolai Lapból).
  2. Ujévi egyházi beszéd. Budapest, 1887.
  3. Az ótestamentum paedagodiája. Budapest, 1887. (Különnyomat a Nemzeti Nőnevelésből.)
  4. Hexateuch előállítása. Székfoglaló értekezés, melyet az 1886-87. tanév megnyitásakor 1886. szept. 6. tartott. Budapest, 1888.
  5. Lelkészavatási beszéd. Budapest, 1888.
  6. Női jellemképek a Bibliából. Budapest, 1890. (2. kiadás: 1914, A Protestáns Irodalmi Társaság Házi Kincstára)
  7. Károlyi-emlékkönyv. Budapest, 1890. (Szerk. A m. prot. irodalmi társaság kiadványai III.)
  8. Keresztyén tanítások. Budapest, 1892.
  9. Jelentés az egyházi közalap tízéves működéséről. Budapest, 1892. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
  10. A Biblia nőalakjai. Budapest, 1894. (44 képpel. Ism. Vasárn. Ujság 42. sz.), reprint kiadás: Impresszum Kiadó, Budapest, é. n. [1990-es évek], ISBN 963-85913-9-0

Szerkesztette a Magyar protestáns irodalmi társaság kiadványait 1890-94-ben és a Protestáns Árvaházi Naptárt 1892-97-re, öt évfolyam.

KitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés