Főmenü megnyitása

Kengyia (másképp: Kengya vagy csak Kengy, szerbül: Кенђија vagy Kenđija) vitatott határterület és volt település, Szerbia valamint Horvátország határvonalán. 1965-ben a Duna hatalmas áradásakor elpusztult.[1]

FöldrajzSzerkesztés

Kengyia a Duna bal partján fekszik, a Bajai-csatorna, a magyar-határ, az ún. Baracska holtág és a Duna határolják. Területe 90 km², ebből 60 km² megművelhető terület, a fennmaradt 40 km² pedig erdőség vagy mocsár. A hozzá közel fekvő települések: Bezdán, Küllőd, Béreg, Hercegszántó és Hercegszántó településrésze Hóduna.

HatárvitákSzerkesztés

Jugoszlávia állami léte alatt, nem volt jelentősége annak, hogy hol húzódik a belső határ. A jelenlegi álláspont szerint a terület Horvátországhoz tartozik de Szerbia felügyeli. Lakosainak, bár horvát állampolgársággal rendelkeznek, útlevélre van szükségük, hogy átkeljenek a szerb-horvát országhatáron. A horvátok szerint a határvonal a Bajai-csatorna, a szerbek szerint ez viszont a Duna. A Bajai-csatornán akárki átkelhet azonban a Dunán való átkelésnél már útlevélre van szükség. a határok még az Osztrák–Magyar Monarchia közigazgatásának idejéből származnak és a Duna szabályozása előtti helyzetet rögzítik. Miután a 19. század elején megtörtént a Duna szabályozása, a folyó medre a jelenlegi helyére került, a telekkönyvi határok viszont maradtak ott ahol voltak. A kengyiai földek jelenleg a horvát telekkönyvbe vannak bejegyezve.

A hármashatár pont HercegszántóKüllőd (Szerbia) – Kiskőszeg (Horvátország) határában, koordináták: é. sz. 45° 55′ 15″, k. h. 18° 53′ 27″

TörténelemSzerkesztés

 
Kengyiai táj

Amióta Bezdán lakott, körülbelül azóta Kengyia is. A középkorban a letelepülők mocsaras erdős árteret találtak, a szigetekről elzavarták a sakálokat és a többi vadállatot, hogy letelepedhessenek itt. Egykor 96 tanyát és csaknem 500 lelket számlát a kis település. A modern korban kétszer is árvíz sújtotta a tanyavilágot, 1953-ban és 1965-ben. E természeti katasztrófák után a település elnéptelenedett. Régen még iskola is működött.

TermészetSzerkesztés

 
Holdkelte a Bajai-csatorna felett

Területének vadonja, a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum fennhatósága alá esik. A Duna-part, a Karapancsai-erdő, a Bajai-csatorna és a Baracska gyönyörű helyek, melyeket még nem igazán fedezett fel a turizmus, talán épp elszigeteltségük miatt. A Karapancsa, mely szinte őserdő a vadászok Mekkája, a Bajai-csatorna erdővel övezett részei s kristálytiszta vize de a ami még fontosabb halai miatt vonzza a horgászokat.

A sakálok az utóbbi évtizedben teljesen visszahódították a Felső-Dunamelléket, beleértve Kengyiát is. A hódok és a vidrák is újra elterjedtek a mocsarakban és a Bajai-csatornában.

Jelen időkSzerkesztés

 
Kengyiai tanya

Kengyiának ma már mindössze 15 állandó lakosa van, ebből 10-en magyarok. A népsűrűség így mindössze 0,16 fő/km². Kengyia a történelem során Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia része volt, jelenleg pedig Horvátországhoz tartozik, így négy ország állampolgárai is voltak néhányan a helyiek közül. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe nincs bevezetve az elektromosság, a vezetékes víz és telefon, valamint az erdők miatt gyakran térerő sincs. A bezdáni pék néhány naponta jár ki Kengyiába ahová péksüteményeket s kenyeret visz eladásra. Az itt lakókhoz nem a horvát mentőszolgálat és a tűzoltóság jön ki hanem a szerb. Ma Kengyiáról már nem mint egy virágzó településről hanem mint inkább egy vadon széli tanyavilágról beszélhetünk.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés