Kensington Gardens

londoni park

A Kensington Gardens egyike London királyi parkjainak. A 16. században létrehozott Hyde Park nyugati része volt, de 1728-ban Karolina királyné kérésére leválasztották attól és a Kensington királyi palota tájkertjévé tették, az akkori divatra jellemző elemeket (süllyesztett kert, sétányok, tavacska) alakítva ki benne. A nagyközönség számára a 19. század elején nyitották meg, mikor a Kensington palotát már nem használták uralkodói rezidenciaként.

Kensington Gardens
Albert Memorial (10144680426).jpg
Elhelyezkedése
Ország  Egyesült Királyság
Település London
Kensington Gardens (London)
Kensington Gardens
Kensington Gardens
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 26″, ny. h. 0° 10′ 49″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 26″, ny. h. 0° 10′ 49″
Általános adatok
Alapítás ideje 1728
Terület1,12 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Kensington Gardens témájú médiaállományokat.

Bár összefügg a Hyde Parkkal, annál „formálisabb”: kerítés veszi körül, és látogatása csak a nappali órákban engedélyezett. 1987 óta a parkot I-es kategória alá sorolják az angliai Történelmi jelentőségű parkok és kertek nyilvántartásában (Register of Historic Parks and Gardens of Special Historic Interest in England).[1]

ElhelyezkedéseSzerkesztés

London központi részén, a belvárosban helyezkedik el, City of Westminster és Kensington and Chelsea kerületekben. Északi határa a Bayswater Road, a déli a Kensington Road, a nyugati pedig a Kensington Gardens Green és a palota épületei. Keleten összefügg a Hyde Parkkal; a kettő közötti határt a West Carriage Drive (beleértve a Serpentine hidat) képezi. Területe 112 hektár.[1]

A park látogatása ingyenes.[2] Megközelíthető tömegközlekedéssel (metró és busz), de parkolók is vannak környékén. Csak a nappali órákban van nyitva, a zárási idő hetente változik.[3]

TörténeteSzerkesztés

A Hyde Park területét 1536-ban szerezte meg VIII. Henrik angol király a westminsteri apátságtól, hogy saját vadászterületeként használja. Egy évszázaddal később, 1637-ben I. Károly átrendezte a parkot, és megnyitotta a nagyközönség számára.[4] 1689-ben III. Vilmos megvásárolta a park mellett elhelyezkedő Nottingham House grófi rezidenciát, és ezt az épületet az uralkodói család hamarosan előkelő királyi palotává változtatta Kensington Palace néven. Megkezdődött a palota kerjeinek kialakítása is: II. Mária holland stílusú „süllyesztett kerteket” hozatott létre, hogy kedveskedjen III. Vilmosnak, holland származású férjének; 1702-ben I. Anna angol stílusú kertet alakított ki, 1704-ben pedig üvegházakat (Orangery) építettek.[2]

1728-ban Karolina királyné kérésére a 242 ár (98 hektár) területű palotakertet leválasztották a Hyde Parktól, és a palota telkének részévé tették. Ekkor alakították ki a nagy tavat (ennek északi, Kensington parki része Long Water, déli, Hyde Parki része Serpentine néven ismert), a Broad Walk sétányt és a kis tavat (Round Pond). II. György 1760-as halála után a Kensington palotát már nem használták a királyi pár rezidenciájaként, hanem kisebb rangú nemesek otthona lett. A 18. század végéig a park sok régi eleme (a holland és az angol kertek, a legtöbb sétány) elpusztult.[1][2]

A 19. század elején megnyitották a Kensington parkot a „tiszteletreméltó közönség” számára. Hamarosan megjelentek a szomszédos Hyde Parkra jellemző létesítmények és szórakozási lehetőségek (pavilon, büfé, játszótér). A 19. század közepén és a 20. század elején állították a park legtöbb szobrát és műalkotását, és új parkrészeket is létrehoztak (például az olasz kertet, továbbá egy új süllyesztett kertet a 18. század végén elpusztult helyett). A második világháború alatt beolvasztották a legtöbb kaput és kerítést (ezeket a század végén állították fel újra). A 20. század második felében a Broad Walk mentén új fákat ültettek.[1][2]

LeírásaSzerkesztés

Területének nagy része füves, melyen sétányok vágnak át. Két fő sétánya az észak-déli irányú Lancaster Walk és Broad Walk; ezek már 1728-ban is léteztek. Huszonkét bejárata van; ezek közül tizenkilenc kizárólag gyalogosok számára, hárman (Queen's Gate, Coalbrookdale Gate, Palace Gate) pedig autóval is be lehet hajtani. A bejáratok legtöbbjét 1890-ben hozták létre. A fém kapukat a háború alatt beolvasztották, azonban a 20. század végén új, az eredetiekhez hű kapukat állítottak.[1]

Főbb látnivalókSzerkesztés

  • Albert-emlékmű a park déli részén, átellenben a Royal Albert Hall hangversenyteremmel. Albert herceg emlékére állították 1872-ben, Viktória brit királynő kérésére.[5]
  • Long Water a keleti határ közelében. Az itt elhelyezkedő természetes tó már egy 1706-os térképen megjelenik, jelenlegi formájára 1728-ban alakították. Ehhez kapcsolódik a Hyde Park területén található, 1731-ben létrehozott Serpentine tó.[1]
  • Süllyesztett kertek, 1908-ban hozták létre a 18. század végén elpusztult holland kertek helyett.[2]
  • Olasz kertek, díszes medencékben működő szökőkutak, mellette nimfaszobrokkal ékesített, a Long Waterre néző terasz (1860).[1]
  • Anna királynő alkóvja az előbbiek közelében; 1707-ben készült, jelenlegi helyére 1868-ban költöztették.[1]
  • Round Pond, 3 hektáros kerek tó a palota közelében.[1]
  • Cradle Walk, növényalagút.[2]
  • Elfin Oak, egy 900 éves tölgy tönkje, melyre az angol folklórra jellemző tündéreket, törpéket, állatkákat faragtak és festettek (1928).[6]
  • Szobrok és emlékművek.

A kultúrábanSzerkesztés

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i Kensington
  2. a b c d e f HRP
  3. Kensington Gardens opening times and getting here. The Royal Parks. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  4. Hyde Park history. The Royal Parks. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  5. Albert Memorial. Britannica. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  6. Elfin Oak. Atlas Obscura. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  7. Kensington Garden. spenserians.cath.vt.edu. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  8. Kensington Gardens Peter Pan Statue. The Royal Parks. (Hozzáférés: 2021. április 3.)

ForrásokSzerkesztés