Kerekes János (zeneszerző)

(1913–1996) magyar zeneszerző, karmester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 10.

Kerekes János (Budapest, 1913. április 18. – Budapest, 1996. augusztus 16.) zeneszerző, karmester. Neve ma főként az 1950-es évek legsikeresebb magyar operettjének, az Állami Áruháznak a komponistájaként él.

Kerekes János
Életrajzi adatok
Született1913. április 18.
Budapest
Elhunyt1996. augusztus 16. (83 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
IskoláiBerlini Művészeti Egyetem (1931–1933)
Pályafutás
Műfajokoperett, sanzon
Hangszerzongora
Tevékenységkarmester, zeneszerző
IPI-névazonosító00016113726
SablonWikidataSegítség

Magánúton tanult zeneszerzést Weiner Leónál, a karmesterképzőt a berlini zeneművészeti főiskolán Julius Prüver növendékeként végezte 1931 és '33 között. A német fővárosban naponta hallotta a kor legkiválóbb dirigenseinek, például Otto Klemperernek a koncertjeit. A náci hatalomátvétel miatt el kellett hagynia a várost. Pályája elején zongorakísérőként dolgozott, gyakori kamarapartnere volt Telmányi Emilnek. Az 1936–37-es évadtól a budapesti Operában kapott korrepetitori állást. Innen 1939-ben a magyar zsidótörvények miatt menesztették. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Az érkező szovjet csapatok fogságába esett, egy temesvári táborba internálták. Itt zenekart szervezett a fogolytársakból. A felszabadulás után, 1946-ban kerülhetett csak vissza az Operaházba. Ekkor már karmesterré léptették elő. Humperdinck Jancsi és Juliskájának vezénylésével debütált. Főként az olasz repertoárban tevékenykedett, elsősorban vígoperákat és operetteket vezényelt. 1981-ben nyugdíjazták. (1998-ban örökös tag címet kapott, posztumusz.) Dalszínházi munkájával párhuzamosan, 1952-től 1957-ig a Honvéd Művészegyüttesnél töltött be irányító posztot, ezt az állását feladva az induló Magyar Televízió zenei „rovatának” lett vezetője, később a komolyzenei műsorok felelőse 1976-ig. Számtalan ismeretterjesztő és portréműsor készült felügyeletével. Egy ideig a Zeneművész Szakszervezetnek is elnöke volt.

Farkas Ferenccel, Fényes Szabolccsal a magyar operettszerzők utolsó generációját alkották. Négy színpadi műve mellett több, az ötvenes–hatvanas években népszerű műfajba, a rádióoperettbe tartozó darabot komponált. Számos slágerré vált rövid darabot is írt, például Ambrózy Ágoston szövegére az Elszegődnék Budapestre mackónak című gyermekdalt (1959).

Filmzenék

szerkesztés

Vezénylései

szerkesztés
  • Berté: Három a kislány
  • D'Albert: Hegyek alján
  • Donizetti: Szerelmi bájital
  • Farkas Ferenc: Csínom Palkó
  • Humperdinck: Jancsi és Juliska
  • Kacsóh Pongrác: János vitéz
  • Kodály: Háry János...

  • Millöcker: A koldusdiák
  • Puccini: Gianni Schicchi
  • Puccini: Turandot
  • Saint-Saëns: Sámson és Delila
  • Johann Strauss d. S. : A denevér
  • Verdi: Falstaff

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • 1953 – Erkel Ferenc-díj, III. fokozat
  • 1956 – Kiváló Szolgálatért érdemérem (a honvédségi munkáért)
  • 1970 – SZOT-díj
  • 1971 – Érdemes Művész
  • Munka Érdemrend arany fokozat
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend
  • 1998 – A Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz)

Külső hivatkozások

szerkesztés