Kerekes János (zeneszerző)

(1913–1996) magyar zeneszerző, karmester

Kerekes János (Budapest, 1913. április 18. – Budapest, 1996. augusztus 16.) zeneszerző, karmester. Neve ma főként az 1950-es évek legsikeresebb magyar operettjének, az Állami Áruháznak a komponistájaként él.

Kerekes János
Életrajzi adatok
Született 1913. április 18.
Budapest
Elhunyt 1996. augusztus 16. (83 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Iskolái Berlini Művészeti Egyetem (1931–1933)
Pályafutás
Műfajok operett, sanzon
Hangszer zongora
Tevékenység karmester, zeneszerző
IPI-névazonosító 00016113726
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Magánúton tanult zeneszerzést Weiner Leónál, a karmesterképzőt a berlini zeneművészeti főiskolán Julius Prüver növendékeként végezte 1931 és '33 között. A német fővárosban naponta hallotta a kor legkiválóbb dirigenseinek, például Otto Klemperernek a koncertjeit. A náci hatalomátvétel miatt el kellett hagynia a várost. Pályája elején zongorakísérőként dolgozott, gyakori kamarapartnere volt Telmányi Emilnek. Az 1936–37-es évadtól a budapesti Operában kapott korrepetitori állást. Innen 1939-ben a magyar zsidótörvények miatt menesztették. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Az érkező szovjet csapatok fogságába esett, egy temesvári táborba internálták. Itt zenekart szervezett a fogolytársakból. A felszabadulás után, 1946-ban kerülhetett csak vissza az Operaházba. Ekkor már karmesterré léptették elő. Humperdinck Jancsi és Juliskájának vezénylésével debütált. Főként az olasz repertoárban tevékenykedett, elsősorban vígoperákat és operetteket vezényelt. 1981-ben nyugdíjazták. (1998-ban örökös tag címet kapott, posztumusz.) Dalszínházi munkájával párhuzamosan, 1952-től 1957-ig a Honvéd Művészegyüttesnél töltött be irányító posztot, ezt az állását feladva az induló Magyar Televízió zenei „rovatának” lett vezetője, később a komolyzenei műsorok felelőse 1976-ig. Számtalan ismeretterjesztő és portréműsor készült felügyeletével. Egy ideig a Zeneművész Szakszervezetnek is elnöke volt.

Farkas Ferenccel, Fényes Szabolccsal a magyar operettszerzők utolsó generációját alkották. Négy színpadi műve mellett több, az ötvenes–hatvanas években népszerű műfajba, a rádióoperettbe tartozó darabot komponált. Számos slágerré vált rövid darabot is írt, például Ambrózy Ágoston szövegére az Elszegődnék Budapestre mackónak című gyermekdalt (1959).

MűveiSzerkesztés

OperettekSzerkesztés

FilmzenékSzerkesztés

VezényléseiSzerkesztés

  • Berté: Három a kislány
  • D'Albert: Hegyek alján
  • Donizetti: Szerelmi bájital
  • Farkas Ferenc: Csínom Palkó
  • Humperdinck: Jancsi és Juliska
  • Kacsóh Pongrác: János vitéz
  • Kodály: Háry János...

  • Millöcker: A koldusdiák
  • Puccini: Gianni Schicchi
  • Puccini: Turandot
  • Saint-Saëns: Sámson és Delila
  • Johann Strauss d. S. : A denevér
  • Verdi: Falstaff

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1953 – Erkel Ferenc-díj, III. fokozat
  • 1956 – Kiváló szolgálatért érdemérem (a honvédségi munkáért)
  • 1970 – SZOT-díj
  • 1971 – Érdemes Művész
  • Munka Érdemrend, arany fokozat
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend
  • 1998 – A Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz)

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés