Főmenü megnyitása

A Kereskedelmi Világszervezet (angolul World Trade Organization, franciául Organisation mondiale du commerce, spanyolul Organización Mundial del Comercio, röviden WTO) egy multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja az úgynevezett tarifális kereskedelmi akadályok (vámok, exportszubvenciók) és a nem tarifális kereskedelmi akadályok (beviteli engedélyek) fokozatos leépítése illetve megszüntetése révén. A WTO 1995. január 1-jén jött létre az 1947-ben megkötött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utódaként. Céljai a GATT-éhoz hasonlóak, de állandó szervezet. A létrehozásáról szóló nemzetközi szerződést 1994. április 16-án, a marokkói Marrakeshben írták alá.

Kereskedelmi Világszervezet
World Trade Organization (logo and wordmark).svg
World Trade Organization (logo and wordmark).svg
WTO members and observers.svg

Alapítva 1995. január 1.
Székhely Genf, Svájc
Tagság 164 ország[1]
Nyelvek angol, francia, spanyol[2]
Vezető Roberto Azevêdo
Költségvetés 196 millió svájci frank[3]
Dolgozók száma 640

Elhelyezkedése
Genf (Svájc)
Genf
Genf
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 13′ 26″, k. h. 6° 08′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 26″, k. h. 6° 08′ 59″
A Kereskedelmi Világszervezet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kereskedelmi Világszervezet témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TagjaiSzerkesztés

Jelenleg 164 ország a tagja, utoljára 2016. július 29-én Afganisztán lépett be a szervezetbe. Tagja még az Európai Unió is, 1995. január 1. óta szerepel a listán. (A 28 tagállam képviselője az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa.)

A WTO főigazgatója Roberto Azevêdo.

A tagok kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, amelyek az eddigi tapasztalat alapján csoportokba tömörülnek az értekezleteken. Az egyik legjelentősebb tömörülés a mexikói Cancún városában tartott WTO-értekezleten alakult ki, ez a G20 elnevezést kapta. A „húszak csoportja” többek között az agrárszubvenciók leépítését tűzte ki célul.

CéljaiSzerkesztés

 
A WTO központja Genfben

A WTO céljai között szerepel az életszínvonal emelése, a teljes foglalkoztatás elérése, a jövedelmek és a kereslet folyamatos növelése, továbbá a termelés és a külkereskedelem bővítése oly módon, hogy a világ erőforrásainak felhasználása optimális legyen. Ezen célok elérése érdekében a Kereskedelmi Világszervezet a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok jelentős mértékű leépítésén és a diszkriminatív elbánás felszámolásán munkálkodik. A kereskedelmi liberalizáció közgazdasági megindoklása a szabadkereskedelem sokrétű előnyein alapul.

AlapelveiSzerkesztés

  • Kölcsönösség (reciprocitás) elve: a tárgyalások során elért különféle kereskedelmi könnyítések viszonosságon alapulnak. Erre egyrészt azért van szükség, mert a saját nemzeti piac védelmének leépítése – bizonyos közgazdaságtani nézetek felfogásával ellentétben – a politikusok és egyes nemzetek szemszögéből nem feltétlen jelent előnyt. A politikusok sokkal inkább a más országokba való könnyített exportlehetőségekre hajlamosak fókuszálni. Másrészt a kölcsönösség elve alapján a társadalom is inkább hajlamos elfogadni a saját nemzeti piac védelmének feladását.
  • Engedmények intézményesítése: a WTO írásos szerződésekben rögzíti a világ országai között elért kereskedelmi könnyítéseket, így ezek számonkérhetővé és ezáltal kötelező érvényűekké válnak. Az intézményesítés egyben azt is megnehezíti, hogy esetleges belpolitikai nyomástól vezéreltetve a politikusok utólag visszavonják egy-egy országnak vagy országcsoportnak tett kereskedelmi engedményeiket és újra elkezdjék védeni nemzeti piacaikat.

Így megoldhatóvá válik a nemzetközi kapcsolatokra oly jellemző fogolydilemma (mindkét résztvevő jobban jár, ha kooperál a másikkal – viszont egyiknek sem áll érdekében megtenni az első lépést, mert az csak akkor hoz neki hasznot, ha a másik utána ugyanígy cselekszik) és a "relativ gains problem" (csak addig éri meg egy országnak kooperálni, amíg senki nem tud nagyobb előnyre szert tenni ebből a kooperációból, mint ő maga). Más szóval a Kereskedelmi Világszervezet tevékenysége nem más, mint különféle külkereskedelmi engedmények meghatározott szabályok szerint történő és szerződésben biztosított cseréje. A tárgyalások során természetesen minden állam a saját nemzeti érdekeit próbálja meg érvényesíteni (például bizonyos kulcsfontosságúnak ítélt gazdasági szektorokat védeni), emiatt hosszú évekig elhúzódnak az egyes tárgyalási fordulók.

Tárgyalási fordulók (miniszteri konferenciák)Szerkesztés

  • "Kennedy-forduló" (1964-1967): itt elsősorban dömpingellenes intézkedésekről szóltak a tárgyalások.
  • "Tokió-forduló" (1973–1979): a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is (ez alatt beviteli korlátozásokat, exportszubvenciókat, negatív diszkriminációt és dömpinget értenek)
  • "Uruguay-forduló" (1986–1993), a WTO létrehozatala (1995): itt a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egész területére kiterjesztették. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi tulajdon védelmére vonatkozóan alapszabályokat fogadtak el.

Az 1986-ban kezdődő forduló helyszíne Punta del Este.

  • "Doha-forduló" (2001–2006): az itt elfogadott Doha-menetrend (Doha Development Agenda) a nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját hivatott elősegíteni.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Members and Observers at WTO official website
  2. The WTO: Languages, Documentation and Information Management Division. WTO hivatalos weboldal. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  3. WTO Secretariat budget for 2011”, WTO official site (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 25.) 

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés