Kereszténydemokrata Tömörülés

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 17.

A Kereszténydemokrata Tömörülés (hollandul Christen-Democratisch Appèl, rövidítve CDA) kereszténydemokrata[2][3] politikai párt Hollandiában. Hagyományosan az egyik legnagyobb holland parlamenti párt, bár 2010 óta jelentősen visszacsúszott a rangsorban.

Kereszténydemokrata Tömörülés
Christen-Democratisch Appèl

Mottó: Is het tijd voor verandering (Itt az idő a változásra.)[1]
Adatok
ElnökHenri Bontebal

Alapítva1980. október 11.
ElődpártKatolikus Néppárt
Forradalomellenes Párt
Keresztény Történelmi Unió
Tagok száma48.775 (2017)

IdeológiaKereszténydemokrácia
Konzervativizmus
Politikai elhelyezkedésJobbközép
Parlamenti jelenlétKépviselőház:
5 / 150
Szenátus:
6 / 75
Királyi Megbízottak:
3 / 12
Tartományi képviselők:
42 / 570
Európai parlamenti jelenlét
3 / 31
Nemzetközi szövetségekKözép Demokrata Internacionálé
Európai pártEurópai Néppárt
EP-frakcióEurópai Néppárt (Kereszténydemokraták)
Hivatalos színeiZöld

Hollandia politikai élete
Weboldala

1977-ben alakult mint a Katolikus Néppárt, az akkor százesztendős protestáns Forradalomellenes Párt és a szintén protestáns és régi Keresztény Történelmi Unió szövetsége.[3] Azóta három kivételével minden holland kormánynak tagja volt.

A 2010-es választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. Elvesztette mandátumai felét, és a képviselőházban csak a negyedik legnagyobb párt lett. 2010 és 2012 között a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) oldalán tagja volt a jobboldali kisebbségi kormánynak (első Rutte-kormány), amelyet kívülről támogatott Geert Wilders Szabadságpártja. A 2012-es választáson a CDA újabb mandátumokat vesztett, és az ötödik helyre szorult vissza.

Története

szerkesztés

1977 előtt

szerkesztés

A párt történelme 1880-ig nyúlik vissza. Ebben az évben számos katolikus és protestáns párt együttműködött az úgynevezett Koalíció-ban (Coalitite). Közösen voltak érdekeltek az egyházi iskolák közfinanszírozásában. Az együttműködések nem voltak problémáktól mentesek, ugyanis számos antipápista és konzervatív arisztokrata elhagyta a Forradalomellenes Pártot (AVP) és átment a Keresztény Történelmi Unió (CHU) pártba. A nézeteltérés oka a katolikusok és protestánsak eltérő véleménye az Apostoli Szentszék befolyásáról Hollandiában és Holland Kelet-India jövőjét illetően.

1918 körül három kereszténydemokrata párt volt jelen Hollandiában: a katolikus Római Katolikus Választmány Általános Ligája, a protestáns Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. Az Általános Liga 1926-ban beolvadt a Római Katolikus Állami Pártba, ami 1945-től a Katolikus Néppárt tagja lett.

1918 és 1967 között a kereszténydemokrata pártoknak mindig megvolt a többségük a Staten-Generaal mindkét házában. Ez alatt az idő alatt a holland társadalom nagy változáson ment keresztül: szekularizálódott és egyre kevesebb szavazatot kaptak a pártok: 1963-as választáson a szavazatok 51%-át, 1972-ben pedig mindössze a 32%-ot érték el.

A három vallásos párt csökkenő támogatottságuk miatt úgy döntöttek, hogy egy közös politikai programot hoznak létre, amivel az Első-Biesheuvel kormány létrejött 1971-ben. A Joop den Uyl vezette 1973-1977 közötti kormánykoalícióból a Keresztény Történelmi Uniót kizárta Den Uyl, így a három vallásos párt külön frakciókban voltak a Képviselőházban és csak a KVP és ARP kapott miniszteri és miniszter-helyettesi tárcákat.

1977-1994: A párt létrejötte és CDA-s miniszterelnökök

szerkesztés
 
Dries van Agt, miniszterelnök 1977-1982 között

1976-ban a három vallásos párt elhatározta, hogy az 1977-es választáson közös listán indul Kereszténydemokrata Tömörülés (Christen-Democratisch Appél) néven. A közös lista vezetője az addigi KVP-párti igazságügyminiszter Dries van Agt volt, aki a választási kampányban leszögezte a párt, hogy középen vannak és se nem jobboldaliak, se nem baloldaliak. A közös listának köszönhetően a három párt stabilizálta addigi mandátumainak számát. Van Agt felkérte a munkáspárti Joop den Uyl addigi kormányfőt, miniszterelnök-helyettesnek, ám hosszú tárgyalások ellenére sem akart a koalíció tagja lenni így 300 napos tárgyalás után a konzervatív-liberális VVD-vel alakítottak kormányt.

 
Ruud Lubbers, miniszterelnök 1982-1994 között

1980. október 11.-én a három vallásos párt egyesülésével a Kereszténydemokrata Tömörülés egységes párttá vált. 1981-ben a van Agt vezette koalíció elvesztette többségét, így a Hans Wiegel vezette VVD helyett a Munkáspárttal kötött koalíciót. Joop den Uyl lett a miniszterelnök-helyettes, ám személyi és politikai konfliktusok miatt a koalíció 1982-ben felbomlott.

Az 1982-es választás után az egykori katolikus Ruud Lubbers lett a CDA vezetője, egyben ő alakított koalíciót a VVD-vel. Ez a kereszténydemokrata-konzervatív liberális koalíció reformok sorozatát hozta el: kiadáscsökkentés, költségvetés átalakítása, rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatása, közszolgáltatások privatizálása. Lubberst 1986-ban és 1989-ben is újraválasztották. 1989-ben a VVD-vel is meglett a többségük de Lubbers a Munkáspárttal akart koalíciót és 1994-ig velük kormányzott.

1994-2002: Ellenzékben

szerkesztés

Az 1994-es választás nagy vereséget hozott a pártnak. belső feszültség volt amiatt, hogy Ruud Lubbers helyett Elco Brinkmann lett a párt listavezetője. A társadalom pedig már nem támogatta a reformokat, így 1918 óta először kereszténydemokraták nélküli kormánykoalíció jött létre.

2002-2010: Ismét kormányon

szerkesztés
 
Jan Peter Balkenende, miniszterelnök 2002-2010 között

A 2002-es választásokat alapvetően beárnyékolta Pim Fortuyn nyíltan meleg, szélsőjobboldali politikus ellen elkövetett gyilkosság. A választáson az általa alapított Pim Fortuyn Listája 17%-ot érve a második helyen végzett, a CDA lett a választás nyertese emellett 14-gyel növelte addigi mandátumainak számát. Ennek fényében a CDA listavezetője Jan Peter Balkenende alakíthatott kormányt: ám az első kormánykoalíciót belső ellentétek lehetetlenítették el, mert a PFL nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és a névadó párt alapító halála után felszínre törtek a belső harcok. Emiatt 2003-ban előrehozott választást tartottak, ahol a CDA megerősítette pozícióját és Wouter Bos listavezetésével a Munkáspárt is számos mandátumot nyert a PFL párt rovására. Balkenende koalíciós tárgyalásokat folytatott Bosszal, azonban a koalíciós tárgyalásokon nem tudtak megegyezni. Végül a D66 és a VVD pártokkal alapítottak koalíciót.

Az új koalíció szigorúbb bevándorlási törvényt hozott, társadalombiztosítási reformot hajtott végre és munkajogi intézkedéseket vezettek be.

A 2006-os választások után a párt gyökeresen változtatott álláspontján: az új kormánykoalícióba bekerült a Munkáspárt és a Keresztény Unió is. Megnövelték a költségvetési kiadások adók növelésével.

A 2010-es választáson a pártnak hatalmas veresége lett: a negyedik helyre esett vissza és elvesztette mandátumainak felét a párt, megelőzte őket a VVD, Munkáspárt, Szabadságpárt. A vereség miatt Balkenende lemondott, ám ügyvezető miniszterelnök maradt az új Mark Rutte vezette kormány felállásáig.

2010- napjainkig: Rutte kormányok

szerkesztés

Mark Rutte vezetésével 1918 óta először lett liberális kormányfője Hollandiának. Az Első-Rutte kormány koalíciós partnere lett a párt, amit kívülről a Szabadságpárt támogatott. A 2012-es előrehozott választáson a párt újabb vereséget szenvedett, majd ellenzékbe került. A párt 2012-ben új elnököt választott meg Sybrand van Haersma Buma személyében. Buma a VVD-t tette felelőssé a kormányválság miatt.

Választási eredmények

szerkesztés
Év Képviselőház Státusz
Kapott szavazat Kapott szavazat % aránya Mandátumok +/–
1981 2,677,259 30.8 (#1)
48 / 150
  1 Koalíció

PVdA-CDA-D66

1982 2,420,441 29.4 (#2)
45 / 150
  3 Koalíció

VVD-CDA

1986 3,172,918 34.6 (#1)
54 / 150
  9 Koalíció

VVD-CDA

1989 3,140,502 35.3 (#1)
54 / 150
  0 Koalíció

PVdA-CDA

1994 1,996,418 22.2 (#2)
34 / 150
  20 Ellenzék
1998 1,581,053 18.4 (#3)
29 / 150
  5 Ellenzék
2002 2,653,723 27.9 (#1)
43 / 150
  14 Koalíció

VVD-CDA-LPF

2003 2,763,480 28.6 (#1)
44 / 150
  1 Koalíció

VVD-CDA-D66

2006 2,608,573 26.5 (#1)
41 / 150
  3 Kisebbségi kormánykoalíció

VVD-CDA

2010 1,281,886 13.6 (#4)
21 / 150
  20 Koalíció

VVD-CDA-(PVV)

2012 801,620 8.5 (#5)
13 / 150
  8 Ellenzék
2017 1,301,796 12.4 (#5)
19 / 150
  6 Koalíció

VVD-CDA-D66-CU

2021 989,385 9.5 (#4)
15 / 150
 

4

Koalíció

VVD-CDA-D66-CU

2023 345,822 3.3 #(4)
5 / 150
 

10

Ellenzék
Év Szenátus Státusz
Elnyert szavazatok száma Elnyert szavazatok % aránya Mandátumok +/–
1991
27 / 75
Győzelem
1995
19 / 75
  8 Vereség
1999
20 / 75
  1 Vereség
2003
23 / 75
  3 Győzelem
2007
21 / 75
  2 Győzelem
2011
11 / 75
  10 Győzelem
2015
12 / 75
  1 Vereség
2019
9 / 75
  3 Vereség
Év Elnyert szavazatok száma Elnyert szavazatok % aránya Mandátumok +/–
1979 2,017,743 35.6 (#1)
10 / 25
1984 1,590,218 30.0 (#2)
8 / 25
  2
1989 1,813,035 34.5 (#1)
10 / 25
  2
1994 1,271,840 30.8 (#1)
10 / 31
  0
1999 951,898 26.9 (#1)
9 / 31
  1
2004 1,164,431 24.4 (#1)
7 / 27
  2
2009 913,233 20.1 (#1)
5 / 25
  2
2014 713,767 15.0 (#2)
5 / 26
  0
2019 669,555 12.18 (#3)
4 / 26
  1
2024 589,205 9.45 (#4)
3 / 31
  1

Ideológia

szerkesztés

A párt négy fő ideológiája: a közös felelősségvállalás, sáfárság, igazság és szolidaritás. A közös felelősségvállalás esetében a párt szerint nem egyetlen szervezetnek kell működni: az állammal ellentétben a piacnak, szociális intézményeknek, egyházaknak és szakszervezetnek kell együttműködni. Ez a szellemiség a protestantizmusból vezethető le. A párt szerint a szubszidiaritás elve mentén a felelősséget meg kell osztani a holland községek, tartományok, nemzeti szint és uniós szint között.[4]

A párt hosszú időn keresztül mérsékelt középpártként működött, az 1980-as és 1990-es évek alatt a jobboldal vezető pártja volt, a 2012-es választáson számos szavazót vesztett el, akik a populistává váló Szabaddemokrata Néppártra szavaztak át.

Ezt követően a párt magát "radikális centristaként" hirdeti, a párt legfőbb politikai céljai a lakásokra kivetett jelzálog kamatcsökkentése, egykulcsos adó, környezetvédelmi adó bevezetése, esélyegyenlőség, bevándorláskritikus politika.[5]

Oktatáspolitika

szerkesztés

Oktatási kérdésben a párt fontosnak tartja a szabad iskolaválasztást, az iskolát mint társadalmi integráció elősegítőjének tartják. A párt szerint a központi tanterv helyett a Szabaddemokrata Néppárthoz hasonlóan, a helyi önkormányzatok hatáskörében kéne helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni tudó tantervet kidolgozni.

Választók

szerkesztés

A párt választói hagyományosan a katolikus és protestáns felekezetekhez tartoznak, akik jellemzően vidéken élnek és időskorúak.

Földrajzilag a párt fellegvárainak Észak-Brabant, Limburg, Overijssel tartományok és a Dél-Hollandban található Westland települések számítanak. A párt hagyományosan gyengén szerepel a négy legnépesebb holland városban (Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht) esetében, emellett Groningen és Drenthe tartományokban.

További olvasmányok

szerkesztés
  • Bosmans, Jac. The Primacy of Domestic Politics: Christian Democracy in the Netherlands. Routledge, 47–58. o. (2004). ISBN 0-7146-5662-3 
  • Lucardie, Paul. Paradise Lost, Paradise Regained? Christian Democracy in the Netherlands. Leuven University Press, 159–177. o. (2004). ISBN 90-5867-377-4 
  1. VERKIEZING VAN DE BESTE VERKIEZINGSSLOGANS. [2018. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  2. szerk.: Barbara Wejnert: Democracy in Retreat? Decline in political party membership: the case of the Netherlands, Democratic Paths and Trends. Emerald Group Publishing, 28. o. (2010). ISBN 978-0-85724-091-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 20. 
  3. a b Christopher Anderson. Blaming the Government: Citizens and the Economy in Five European Democracies. M.E. Sharpe, 64. o. (1995). ISBN 978-1-56324-448-3. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 21. 
  4. Political Party Analysis: Christian Democratic Appeal (Netherlands). [2017. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  5. Asiel en migratie (nl-NL nyelven). CDA. (Hozzáférés: 2020. július 13.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christian Democratic Appeal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.