Főmenü megnyitása

A Kereszténydemokrata Tömörülés (hollandul Christen-Democratisch Appèl, rövidítve CDA) kereszténydemokrata[2][3] politikai párt Hollandiában. Hagyományosan az egyik legnagyobb holland parlamenti párt, bár 2010 óta jelentősen visszacsúszott a rangsorban.

Christen-Democratisch Appèl
Kereszténydemokrata Tömörülés

CDA logo.svg
Mottó: Is het tijd voor verandering (Itt az idő a változásra.)[1]
Adatok
Elnök jelenleg betöltetlen
Alelnök Rutger Ploum

Alapítva 1980. október 11.
Elődpárt Katolikus Néppárt
Forradalomellenes Párt
Keresztény Történelmi Unió
Tagok száma 48.775 (2017)

Ideológia Kereszténydemokrácia
Konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés Jobbközép
Parlamenti jelenlét Képviselőház:
19 / 150
Szenátus:
12 / 75
Királyi Megbízottak:
5 / 12
Tartományi képviselők:
89 / 570
Nemzetközi szövetségek Közép Demokrata Internacionálé
Európai párt Európai Néppárt
EP-frakció Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)
Hivatalos színei Zöld
Weboldala

1977-ben alakult mint a Katolikus Néppárt, az akkor százesztendős protestáns Forradalomellenes Párt és a szintén protestáns és régi Keresztény Történelmi Unió szövetsége.[3] Azóta három kivételével minden holland kormánynak tagja volt. Vezetője 2012. május 18. óta Sybrand van Haersma Buma.

A 2010-es választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. Elvesztette mandátumai felét, és a képviselőházban csak a negyedik legnagyobb párt lett. 2010 és 2012 között a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) oldalán tagja volt a jobboldali kisebbségi kormánynak (első Rutte-kormány), amelyet kívülről támogatott Geert Wilders Szabadságpártja. A 2012-es választáson a CDA újabb mandátumokat vesztett, és az ötödik helyre szorult vissza.

TörténeteSzerkesztés

1977 előttSzerkesztés

A párt történelme 1880-ig nyúlik vissza. Ebben az évben számos katolikus és protestáns párt együttműködött az úgynevezett Koalíció-ban (Coalitite). Közösen voltak érdekeltek az egyházi iskolák közfinanszírozásában. Az együttműködések nem voltak problémáktól mentesek, ugyanis számos antipápista és konzervatív arisztokrata elhagyta a Forradalomellenes Pártot (AVP) és átment a Keresztény Történelmi Unió (CHU) pártba. A nézeteltérés oka a katolikusok és protestánsak eltérő véleménye az Apostoli Szentszék befolyásáról Hollandiában és Holland Kelet-India jövőjét illetően.

1918 körül három kereszténydemokrata párt volt jelen Hollandiában: a katolikus Római Katolikus Választmány Általános Ligája, a protestáns Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. Az Általános Liga 1926-ban beolvadt a Római Katolikus Állami Pártba, ami 1945-től a Katolikus Néppárt tagja lett.

1918 és 1967 között a kereszténydemokrata pártoknak mindig megvolt a többségük a Staten-Generaal mindkét házában. Ez alatt az idő alatt a holland társadalom nagy változáson ment keresztül: szekularizálódott és egyre kevesebb szavazatot kaptak a pártok: 1963-as választáson a szavazatok 51%-át, 1972-ben pedig mindössze a 32%-ot érték el.

A három vallásos párt csökkenő támogatottságuk miatt úgy döntöttek, hogy egy közös politikai programot hoznak létre, amivel az Első-Biesheuvel kormány létrejött 1971-ben. A Joop den Uyl vezette 1973-1977 közötti kormánykoalícióból a Keresztény Történelmi Uniót kizárta Den Uyl, így a három vallásos párt külön frakciókban voltak a Képviselőházban és csak a KVP és ARP kapott miniszteri és miniszter-helyettesi tárcákat.

1977-1994: A párt létrejötte és CDA-s miniszterelnökökSzerkesztés

 
Dries van Agt, miniszterelnök 1977-1982 között

1976-ban a három vallásos párt elhatározta, hogy az 1977-es választáson közös listán indul Kereszténydemokrata Tömörülés (Christen-Democratisch Appél) néven. A közös lista vezetője az addigi KVP-párti igazságügyminiszter Dries van Agt volt, aki a választási kampányban leszögezte a párt, hogy középen vannak és se nem jobboldaliak, se nem baloldaliak. A közös listának köszönhetően a három párt stabilizálta addigi mandátumainak számát. Van Agt felkérte a munkáspárti Joop den Uyl addigi kormányfőt, miniszterelnök-helyettesnek, ám hosszú tárgyalások ellenére sem akart a koalíció tagja lenni így 300 napos tárgyalás után a konzervatív-liberális VVD-vel alakítottak kormányt.

 
Ruud Lubbers, miniszterelnök 1982-1994 között

1980. október 11.-én a három vallásos párt egyesülésével a Kereszténydemokrata Tömörülés egységes párttá vált. 1981-ben a van Agt vezette koalíció elvesztette többségét, így a Hans Wiegel vezette VVD helyett a Munkáspárttal kötött koalíciót. Joop den Uyl lett a miniszterelnök-helyettes, ám személyi és politikai konfliktusok miatt a koalíció 1982-ben felbomlott.

Az 1982-es választás után az egykori katolikus Ruud Lubbers lett a CDA vezetője, egyben ő alakított koalíciót a VVD-vel. Ez a kereszténydemokrata-konzervatív liberális koalíció reformok sorozatát hozta el: kiadáscsökkentés, költségvetés átalakítása, rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatása, közszolgáltatások privatizálása. Lubberst 1986-ban és 1989-ben is újraválasztották. 1989-ben a VVD-vel is meglett a többségük de Lubbers a Munkáspárttal akart koalíciót és 1994-ig velük kormányzott.

1994-2002: EllenzékbenSzerkesztés

Az 1994-es választás nagy vereséget hozott a pártnak. belső feszültség volt amiatt, hogy Ruud Lubbers helyett Elco Brinkmann lett a párt listavezetője. A társadalom pedig már nem támogatta a reformokat, így 1918 óta először kereszténydemokraták nélküli kormánykoalíció jött létre.

2002-2010: Ismét kormányonSzerkesztés

 
Jan Peter Balkenende, miniszterelnök 2002-2010 között

A 2002-es választásokat alapvetően beárnyékolta Pim Fortuyn nyíltan meleg, szélsőjobboldali politikus ellen elkövetett gyilkosság. A választáson az általa alapított Pim Fortuyn Listája 17%-ot érve a második helyen végzett, a CDA lett a választás nyertese emellett 14-gyel növelte addigi mandátumainak számát. Ennek fényében a CDA listavezetője Jan Peter Balkenende alakíthatott kormányt: ám az első kormánykoalíciót belső ellentétek lehetetlenítették el, mert a PFL nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és a névadó párt alapító halála után felszínre törtek a belső harcok. Emiatt 2003-ban előrehozott választást tartottak, ahol a CDA megerősítette pozícióját és Wouter Bos listavezetésével a Munkáspárt is számos mandátumot nyert a PFL párt rovására. Balkenende koalíciós tárgyalásokat folytatott Bosszal, azonban a koalíciós tárgyalásokon nem tudtak megegyezni. Végül a D66 és a VVD pártokkal alapítottak koalíciót.

Az új koalíció szigorúbb bevándorlási törvényt hozott, társadalombiztosítási reformot hajtott végre és munkajogi intézkedéseket vezettek be.

A 2006-os választások után a párt gyökeresen változtatott álláspontján: az új kormánykoalícióba bekerült a Munkáspárt és a Keresztény Unió is. Megnövelték a költségvetési kiadások adók növelésével.

A 2010-es választáson a pártnak hatalmas veresége lett: a negyedik helyre esett vissza és elvesztette mandátumainak felét a párt, megelőzte őket a VVD, Munkáspárt, Szabadságpárt. A vereség miatt Balkenende lemondott, ám ügyvezető miniszterelnök maradt az új Mark Rutte vezette kormány felállásáig.

2010- napjainkig: Rutte kormányokSzerkesztés

Mark Rutte vezetésével 1918 óta először lett liberális kormányfője Hollandiának. Az Első-Rutte kormány koalíciós partnere lett a párt, amit kívülről a Szabadságpárt támogatott. A 2012-es előrehozott választáson a párt újabb vereséget szenvedett, majd ellenzékbe került. A párt 2012-ben új elnököt választott meg Sybrand van Haersma Buma személyében. Buma a VVD-t tette felelőssé a kormányválság miatt.

Választási eredményekSzerkesztés

Staten-Generaal (parlament)Szerkesztés

Választási év Képviselőház Kormány/Ellenzék? Jegyzetek
Kapott szavazat Kapott szavazat % aránya Elnyert/elnyerhető mandátum +/–
1981 2,677,259 30.8 (#1)
48 / 150
  1 Kormánykoalíció PvdA és D66 pártokkal
1982 2,420,441 29.4 (#2)
45 / 150
  3 Kormánykoalíció a VVD párttal.
1986 3,172,918 34.6 (#1)
54 / 150
  9 Kormánykoalíció a VVD párttal.
1989 3,140,502 35.3 (#1)
54 / 150
  0 Kormánykoalíció a Munkáspárttal.
1994 1,996,418 22.2 (#2)
34 / 150
  20 Ellenzék
1998 1,581,053 18.4 (#3)
29 / 150
  5 Ellenzék
2002 2,653,723 27.9 (#1)
43 / 150
  14 Kormánykoalíció a VVD és a Pim Fortuyn Listája pártokkal.
2003 2,763,480 28.6 (#1)
44 / 150
  1 Kormánykoalíció a VVD és a D66 pártokkal.
2006 2,608,573 26.5 (#1)
41 / 150
  3 Kormánykoalíció a VVD párttal. Kisebbségi kormány
2010 1,281,886 13.6 (#4)
21 / 150
  20 Kormánykoalíció a VVD párttal és a Szabadságpárt külső támogatásával.
2012 801,620 8.5 (#5)
13 / 150
  8 Ellenzék
2017 1,301,796 12.4 (#5)
19 / 150
  6 Kormánykoalíció a VVD, D66 és Keresztény Unió pártokkal.
Választási év Szenátus Kormányra került-e Jegyzetek
Elnyert szavazatok száma Elnyert szavazatok % aránya Elnyert/elnyerhető mandátumok száma +/–
1991
27 / 75
Győzelem
1995
19 / 75
  8 Vereség
1999
20 / 75
  1 Vereség
2003
23 / 75
  3 Győzelem
2007
21 / 75
  2 Győzelem
2011
11 / 75
  10 Győzelem
2015
12 / 75
  1 Vereség
2019
9 / 75
  3 Vereség

Európai ParlamentSzerkesztés

Választási év Elnyert szavazatok száma Elnyert szavazatok % aránya Elnyert/elnyerhető mandátumok száma +/– Jegyzet
1979 2,017,743 35.6 (#1) 10/25
1984 1,590,218 30.0 (#2) 8/25   2
1989 1,813,035 34.5 (#1) 10/25   2
1994 1,271,840 30.8 (#1) 10/31   0
1999 951,898 26.9 (#1) 9/31   1
2004 1,164,431 24.4 (#1) 7/27   2
2009 913,233 20.1 (#1) 5/25   2
2014 713,767 15.0 (#2) 5/26   0
2019 669,555 12.18 (#3) 4/26   1

IdeológiaSzerkesztés

A párt négy fő ideológiája: a közös felelősségvállalás, sáfárság, igazság és szolidaritás. A közös felelősségvállalás esetében a párt szerint nem egyetlen szervezetnek kell működni: az állammal ellentétben a piacnak, szociális intézményeknek, egyházaknak és szakszervezetnek kell együttműködni. Ez a szellemiség a protestantizmusból vezethető le. A párt szerint a szubszidiaritás elve mentén a felelősséget meg kell osztani a holland községek, tartományok, nemzeti szint és uniós szint között.[4]

A párt hosszú időn keresztül mérsékelt középpártként működött, az 1980-as és 1990-es évek alatt a jobboldal vezető pártja volt, a 2012-es választáson számos szavazót vesztett el, akik a populistává váló Szabaddemokrata Néppártra szavaztak át.

Ezt követően a párt magát "radikális centristaként" hirdeti, a párt legfőbb politikai céljai a lakásokra kivetett jelzálog kamatcsökkentése, egykulcsos adó, környezetvédelmi adó bevezetése, esélyegyenlőség, bevándorlásbarát politika.

OktatáspolitikaSzerkesztés

Oktatási kérdésben a párt fontosnak tartja a szabad iskolaválasztást, az iskolát mint társadalmi integráció elősegítőjének tartják. A párt szerint a központi tanterv helyett a Szabaddemokrata Néppárthoz hasonlóan, a helyi önkormányzatok hatáskörében kéne helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni tudó tantervet kidolgozni.

VálasztókSzerkesztés

A párt választói hagyományosan a katolikus és protestáns felekezetekhez tartoznak, akik jellemzően vidéken élnek és időskorúak.

Földrajzilag a párt fellegvárainak Észak-Brabant, Limburg, Overijssel tartományok és a Dél-Hollandban található Westland települések számítanak. A párt hagyományosan gyengén szerepel a négy legnépesebb holland városban (Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht) esetében, emellett Groningen és Drenthe tartományokban.

További olvasmányokSzerkesztés

  • Bosmans, Jac. The Primacy of Domestic Politics: Christian Democracy in the Netherlands. Routledge, 47–58. o. (2004). ISBN 0-7146-5662-3 
  • Lucardie, Paul. Paradise Lost, Paradise Regained? Christian Democracy in the Netherlands. Leuven University Press, 159–177. o. (2004). ISBN 90-5867-377-4 

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. VERKIEZING VAN DE BESTE VERKIEZINGSSLOGANS. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  2. szerk.: Barbara Wejnert: Democracy in Retreat? Decline in political party membership: the case of the Netherlands, Democratic Paths and Trends. Emerald Group Publishing, 28. o. (2010). ISBN 978-0-85724-091-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 20. 
  3. a b Christopher Anderson. Blaming the Government: Citizens and the Economy in Five European Democracies. M.E. Sharpe, 64. o. (1995). ISBN 978-1-56324-448-3. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 21. 
  4. Political Party Analysis: Christian Democratic Appeal (Netherlands). [2017. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)

FordításSzerkesztés