Keresztényszociális Néppárt (Magyarország)

A Keresztényszociális Néppárt egy rövid életű politikai párt volt Magyarországon 191819-ben.

Keresztényszociális Néppárt
Adatok
Elnök Simonyi-Semadam Sándor
Szmrecsányi György
gr. Zichy János
Utolsó vezető gr. Zichy János

Alapítva 1918. február 3.
Feloszlatva 1919. április
Elődpárt Katolikus Néppárt,
Országos Keresztényszocialista Párt
Utódpárt Keresztényszociális Gazdasági Párt
Pártújság Alkotmány (1895-1919)
Igaz Szó (1904–1919)
Népújság (1910–1942)

Ideológia keresztényszocializmus
konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés jobbközép
Parlamenti jelenlét 1918–1919

TörténeteSzerkesztés

A Keresztényszociális Néppárt 1918. február 3-án alakult meg a konzervatív irányzatú Katolikus Néppárt és a szociális reformokat szorgalmazó Országos Keresztényszocialista Párt egyesüléséből. Az egyesülést támogatta Csernoch János hercegprímás és a Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetségének szövetségtanácsa is.

A párt programja átvette az Országos Keresztényszocialista Párt főbb programpontjait, például a demokratikus politikai, társadalmi, közigazgatási reformokat, beleértve a mezőgazdaság állami támogatását, a földbirtokreformot, a magyar hadsereg önállóságának megteremtése valamint a békekezdeményezést is. Vezetői körében a párt keresztényszocialista szárnya jutott vezető szerephez a konzervatív szárnnyal szemben.

Működése alatt végig együttműködött az erősödő keresztény szakszervezetek. Ehhez számottevő egyházi támogatást kaptak, a Katolikus Népszövetség több százezres példányszámú kiadványaival járult hozzá munkájukhoz, és aktívan segítettek az olyan katolikus egyetemista szervezetek, mint a Szent Imre Kör.

A párt és szövetségeseik egyik fő célja egyrészt a marxista szociáldemokrácia befolyásának ellensúlyozása, illetve az ország összeomlásának megakadályozása, és a háború a területi integritás alapján való befejezése volt.

1918. február 6. és 1918. október 24. között a Keresztényszociális Néppárt, önállóságát megtartva, belépett a 48-as Alkotmánypárt vezette kormánykoalícióba, és tagja volt az utolsó Wekerle-kormánynak. Az őszirózsás forradalom után támogatta Károlyi Mihályt és a Magyar Nemzeti Tanács működését, üdvözölte az ország függetlenné válását, a demokratikus változásokat, de óvott a helyzet radikalizálódásától. 1919 elejétől azonban a Berinkey-kormány alatt megnőtt a szociáldemokraták, majd a kommunisták befolyása. Az egyházellenes hangulat nőttön-nőtt, ennek hatására a párt a polgári demokratikus erők felé orientálódott, amelyek ellenezték a baloldali fordulatot. 1919 áprilisában a proletárdiktatúra alatt számos demokrácia- és egyházellenes intézkedés és atrocitás következtében a keresztényszocialisták működése is ellehetetlenült. Letartóztatták többek között Haller Istvánt és Huszár Károlyt is. augusztus 1-én a Tanácsköztársaság bukása után a keresztényszocialista frakciók egymástól függetlenül kezdtek újra szerveződni, majd a többszöri egyesülés után Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) néven folytatták tevékenységüket.

Nevezetesebb tagjai: Simonyi-Semadam Sándor (elnök), Szmercsányi György (elnök), gróf Zichy János (elnök), Haller István, Andrej Hlinka, Huszár Károly, Giesswein Sándor és Ernszt Sándor.

ForrásokSzerkesztés