Főmenü megnyitása

A Kernig-jel vagy Kernig-tünet az agyhártyagyulladás diagnosztizálására alkalmas, könnyen kiváltható kóros reakció. Nevét Vlagyimir Mihajlovics Kernig balti német származású orosz neurológusról kapta.

A vizsgálatSzerkesztés

A Kernig-jel meglétét akkor vizsgálják, ha felmerül a gyanú, hogy a beteg agyhártyagyulladásban szenved. Az orvos a nyugalmi helyzetben hátán fekvő páciens combját a csípőízületnél derékszögben felhúzza, és ezzel egyidőben a térdízületet is kilencven fokban behajlítja, majd megkísérli kinyújtani a beteg lábát. A Kernig-jel pozitív, ha a végtag 135 fokon túli kinyújtása az izomzat merevsége miatt akadályba ütközik, és a beteg hátfájdalomról panaszkodik. A pozitív Kernig-jel valószínűsíti az agyhártyaizgalmat, agyhártyagyulladást.[1]

Élettani magyarázatSzerkesztés

A Kernig-jel magyarázata a gyulladt agyhártyán keresztülhaladó motoros ideggyökök irritációja, amikor az ideggyökök mechanikus feszítésnek vannak kitéve.[1]

TörténeteSzerkesztés

Kernig, aki egy szentpétervári kórház orvosa volt, 1882-ben publikálta a később róla elnevezett szimptómáról szóló cikket.[2] Az eredeti leírás szerint Kernig a beteget felültetve biztosította a csípőízület kilencven fokos behajlítását.[1] Bár Kernig diagnosztikai módszerét széles körben használják, egy 2002-es vizsgálat szerint az eljárás nem ad megbízható eredményt.[3]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c Saberi, Asif; Saeed A. Syed: Meningeal Signs: Kernig’s Sign and Brudzinski’s Sign (angol nyelven). Hospital Physician, 1999. július 1. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
  2. Kernig, Vlagyimir Mihajlovics (1882. szeptember 6.). „Ein Krankheitssymptom der acuten Meningitis” (német nyelven). St. Peterburger Medizinische Wochenschrift, Szentpétervár 1882 (7), 398. o.  
  3. Thomas, Karen E., Rodrigo Hasbun, James Jekel, Vincent J. Quagliarello (2002. február 15.). „The Diagnostic Accuracy of Kernig's Sign, Brudzinski's Sign, and Nuchal Rigidity in Adults with Suspected Meningitis” (angol nyelven). Clinical Infectious Diseases 35 (1), 46-52. o, Kiadó: Oxford University Press. ISSN 1537-6591. (Hozzáférés ideje: 2013. január 14.)  

Kapcsolódó információkSzerkesztés