Főmenü megnyitása

Kertész Imre

magyar író, műfordító

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.[1]) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István-rend kitüntetettje.[2]

Kertész Imre
Kertész Imre 2007-ben Szegeden
Kertész Imre 2007-ben Szegeden
Élete
Született 1929. november 9.
Budapest
Elhunyt 2016. március 31. (86 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Házastársa Vas Albina (?-1995)
Kertész Magda (1996-2016)
Pályafutása
Első műve Sorstalanság
Fontosabb művei Sorstalanság
Kaddis a meg nem született gyermekért
Felszámolás
Kitüntetései
Irodalmi díjai Füst Milán-díj (1983)
József Attila-díj (1989)
Déry Tibor-díj (1989)
Márai Sándor-díj (1996)
Kossuth-díj (1997)
Herder-díj (2000)
Irodalmi Nobel-díj (2002)
Kertész Imre weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész Imre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1929. november 9-én született Budapesten Kertész László zsidó kereskedő és Jakab Aranka fiaként. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. Felsőfokú iskolai végzettséget nem szerzett.[3] 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, azután szabadfoglalkozású író és műfordító volt.

Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította,[4] ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után, 1988-ban jelent meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lett a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakult, amelynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).

Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.

Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásban részesülő, nagy nézettségű népszerű filmet.

Műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.[5] Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: „Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”,[6] amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”. Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: „Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” (A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: „Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”.[7]

2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”[8]

2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg, felesége, Kertész Magda 2016. szeptember 9-én hunyt el.[9]

Az író hagyatékának egy részét a Kertész Imre Intézet kezeli. [10]

Író és fordítóSzerkesztés

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg, 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordított – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

Kertész Imre ars poeticájábólSzerkesztés

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”[11]

„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”[12]

MűveiSzerkesztés

  • Sorstalanság (1975) Magvető Kiadó
  • A nyomkereső. Két regény / A nyomkereső / Detektívtörténet; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • A kudarc (1988) Magvető Kiadó
  • Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) Magvető Kiadó
  • Az angol lobogó (elbeszélés, 1991) Magvető Kiadó
  • Gályanapló (1992) Magvető Kiadó
  • Jegyzőkönyv (1993) Magvető Kiadó
  • A holocaust mint kultúra. Három előadás; Századvég, Bp., 1993
  • Valaki más. A változás krónikája (1997) Magvető Kiadó
  • A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Monológok és dialógok; Magvető, Bp., 1998
  • Sorstalanság (filmforgatókönyv) (2001) Magvető Kiadó
  • A száműzött nyelv (2001) Magvető Kiadó
  • A stockholmi beszéd. Elhangzott 2002. december 7-én, a Svéd Akadémia ünnepi ülésén; Magvető, Bp., 2002
  • Felszámolás (2003) Magvető Kiadó
  • Esterházy Péter–Kertész Imre–Nádas Péter: Kalauz; tan. Bojtár Endre; Magvető, Bp., 2003
  • Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
  • K. dosszié (2006) Magvető Kiadó
  • Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007) Magvető Kiadó
  • Európa nyomasztó öröksége (2008) Magvető Kiadó
  • A megfogalmazás kalandja; vál., szerk. Hafner Zoltán; Vigilia, Bp., 2009 (Vigilia esszék)
  • A boldogtalan 20. század. Részlet; Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2009 (Füredi fordítói füzetek)
  • Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimann-nal; 2010) Magvető Kiadó
  • Mentés másként. Feljegyzések, 2001-2003; Magvető, Bp., 2011
  • A végső kocsma (2014) Magvető Kiadó
  • A néző (Feljegyzések 1991-2001) (2016) Magvető Kiadó

Irodalmi Nobel-díjSzerkesztés

2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Stockholmban kapta meg első magyarként, „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.
– Kertész Imre[13]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

 
Kertész Imre a Szegedi Tudományegyetemen (2007)

BibliográfiaSzerkesztés

  • szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Székely András: Kertész Imre. Válogatott bibliográfia, 1975-1998; szerzői, Bp., 1999
  • Vári György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég; Kijárat, Bp., 2003 (Kritikai zsebkönyvtár)
  • Szirák Péter: Kertész Imre; Kalligram, Pozsony, 2003 (Tegnap és ma)
  • Vincze Attila Tamás: A Sorstalanság doktora. Kertész Imre Nobel-díjas regényének valós szereplője; Pallas, Gyöngyös, 2004
  • Marx József: Sorstalanság – filmkönyv. Koltai Lajos filmje a Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján; Vince, Bp., 2005
  • Molnár Sára: Ugyanegy téma variációi. Irónia és megszólítás Kertész Imre prózájában; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Újvári Katalin: Kézfogás az irodalomban. Kertész Imre Jegyzőkönyv és Esterházy Péter Élet és irodalom című művének szövegtani-stilisztikai összehasonlítása; Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas, 2006 (Fejjel)
  • Földényi F. László: "Az irodalom gyanúba keveredett". Kertész Imre-szótár; Magvető, Bp., 2007
  • Erdődy Edit: Kertész Imre; Balassi, Bp., 2008
  • Heller Ágnes: Kertész Imre. Négy töredék; Múlt és Jövő, Bp., 2009
  • Czeizel EndreBárdossy Péter: Kertész Imre és a sors. Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak?; Galenus, Bp., 2014
  • Salánki Ágnes: Nobel-díjasok műveinek "újraalkotása". Kertész Imre és Herta Müller művei fordításainak egybevetése; Eötvös, Bp., 2015

JegyzetekSzerkesztés

  1. Meghalt Kertész Imre. Index.hu, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
  2. Orbánék augusztus 20-án kitüntetik Kertész Imrét
  3. PIM.hu – Kertész Imre életrajza
  4. Így utasította el Kertész Sorstalanság című regényét a kiadó – Librarius
  5. Irodalmi Jelen 11/10/2009
  6. Tilman Krause: "In Ungarn haben Antisemiten das Sagen" (német nyelven). Die Welt, 2009. november 5. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  7. Kertész Imre szerint meghamisították a szavait. Origo, 2009. november 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  8. Kertész Imre és Rubik Ernő átvette a Szent István Rendet. Origo, 2014. augusztus 19. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
  9. Meghalt Kertész Imre. Origo, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
  10. https://444.hu/2019/01/21/schmidt-maria-nagy-gyozelme-jogerosen-az-ove-kertesz-imre-hagyateka
  11. Idézet Kertész Imrétől, l. Szegedi Egyetem a Szegedi Tudományegyetem lapja, 2007/8. sz. ápr. 16.
  12. Idézet Kertész Imrétől, nepszava.com. [2012. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  13. Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit”. FAZ.NET. (Hozzáférés ideje: 2008. november 3.)  
  14. Grande Médaille de Vermeil de la ville de Paris
  15. Díszdoktorrá avatták Kertész Imrét. www.atv.hu (2015. jún. 12.) (Hozzáférés: 2015. jún. 12.)

ForrásokSzerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1024. o. ISBN 963-05-6806-3  
  • MTI ki kicsoda 2009. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. Ambrus Gábor et al. Bp., MTI, 2008

További információkSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kertész Imre témában.