Kertész Jenő
Kertész Jenő, 1903-ig Kohn[3] (Mencshely, 1889. április 15.[4] – Budapest, 1969. augusztus 5.)[5] fogorvos, az orvostudományok kandidátusa (1957).
| Kertész Jenő | |
| Született | Kohn Jenő 1889. április 15. Mencshely |
| Elhunyt | 1969. augusztus 5. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Werner Margit (h. 1925–1969) |
| Foglalkozása | fogorvos |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1914) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (C-310. fülke)[1][2] |
Élete
szerkesztésKohn József (1863–1915) kereskedő, vendéglős és Hochstädter Mária (1863–1942)[6] gyermekeként született zsidó családban. A Barcsay utcai főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi karának hallgatója lett, ahol 1914 novemberében szerezte meg oklevelét. Az első világháború alatt mint honvédorvos teljesített szolgálatot. Másfél évig harcolt a fronton, meg is sebesült és helytállásáért számos kitüntetésben részesítették. Fogorvosi szakképesítését a budapesti Stomatológiai Intézetben szerezte meg, ahol Árkövy József és Szabó József mellett volt gyakornok, 1919 januárjától tanársegéd. A Tanácsköztársaság alatt pártbizalmi, a Vöröshadsereg orvosa volt, ezért később elvesztette klinikai állását és a két világháború között magánpraxist folytatott. A második világháború idején egyetlen fia a nyilasok áldozata lett. A háború után szerepet vállalt a fogbetegellátás átalakításában és 1946-ban visszamenőleg rehabilitálták. 1948-tól a Csengery utcai Rendelőintézet fogpótlástani osztályának főorvosa lett, majd megnyitásától kezdve a Központi Stomatológiai Intézet főorvosaként dolgozott. 1948 és 1966 között a Fogorvosi Szakcsoport egyik alapítója, vezetőkádere, 1950-től 1952-ig főtitkára, 1953-tól állandó elnökhelyettese volt. 1957-ben az Új eredmények az arc- és állcsonthiányok és deformitások protetikai helyreállításához című értekezésével elnyerte a kandidátusi címet. 1964-ben nyugalomba vonult, de továbbra is részt vett az Intézet munkájában. Alapító tagja volt az 1938-ban alakult Tapolca és Hegyvidéke Barátai Egyesületnek.
Felesége Werner Margit (1896–1992) volt, Werner Adolf és Sonnenfeld Róza lánya, akit 1925. augusztus 4-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[7] Lánya Kertész Judit.
A Farkasréti temetőben nyugszik (C-310. fülke).
Munkássága
szerkesztésTudományos érdeklődési területe elsősorban a helyreállító protetika (szájpadhiányok pótlása, onkológiai rehabilitáció) volt és e tárgykörben számos írása jelent meg. Részt vett a budapesti Fogorvostudományi Kar oktató munkájában, és rendszeresen fakultatív előadásokat hirdetett a helyreállító protetika tárgykörből.
Díjai, elismerései
szerkesztés- Munka Érdemrend arany fokozata (1966)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 37632/1903. Forrás: MNL-OL 30797. mikrofilm 1040. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 26. oldal 9. sor
- ↑ Születési bejegyzése a nagyvázsonyi izraelita hitközség születési akv. 4/1889. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 3.)
- ↑ „Elhunyt Kertész Jenő”, Népszabadság, 1969. augusztus 17. (Hozzáférés: 2021. március 3.)
- ↑ Kertész Józsefné Hochstädter Mária halotti bejegyzése a tapolcai polgári halotti akv. 144/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 3.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1095/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 3.)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Dr. Fábián Tibor – Dr. Huszár György: Emlékezés Dr. Kertész Jenőre (1989. március 1.) Fogorvosi szemle, 82. évfolyam, 3. szám
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
