Főmenü megnyitása

Kertbeny Károly

magyar író, újságíró, műfordító, könyvész

Kertbeny Károly (eredetileg Karl-Maria Benkert, Bécs, 1824. február 28.Budapest, 1882. január 23.) magyar újságíró, műfordító, könyvész, bibliográfus és biográfus. A homoszexuálisok jogaival foglalkozó írásai a legkorábbiak közé tartoznak, és ő alkotta meg a szinte minden nyelvben átvett és használt homoszexualitás és heteroszexualitás szavakat.

Kertbeny Károly
Kertbeny Károly (1850)
Kertbeny Károly (1850)
Született Karl-Maria Benkert
1824. február 28.
Bécs
Elhunyt 1882. január 23. (57 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró
műfordító
könyvész
bibliográfus
biográfus
Sírhely Fiumei Úti Sírkert (34)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertbeny Károly témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A magyar szülőktől Bécsben született Kertbeny élete nagy részét utazással töltötte. Családjával 1826-ban költözött Pestre, ahol a Piarista Gimnáziumban tanult. 1840-től egy könyvkereskedésben dolgozott, majd rövid katonáskodás után orvosi pályára készült. 1845-ben megismerkedett Petőfivel, innentől kezdve figyelme egyre inkább az irodalomra irányult. 1845 végén Rákospalotán meghirdeti a magyar irodalmi munkák fordításait saját maga által szerkesztett kötetekben.[1] 1846. január és május között Rákospalotán élt, ahol 1852-ben újra megfordult. [2] [3] Rákospalotai jelzővel adnak hírt róla éveken át. [4]Mivel nem ismerték el fordítói erőfeszítéseit, így bánatában mindent hátrahagyva bejárta Olaszországot, Svájcot, később Párizsba, majd Londonba költözött. 1848-ban Németországban részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1852-ben három évre visszaköltözött Magyarországra. 1854-ben - megélhetési gondjai miatt - felajánlotta szolgálatait az osztrák titkosrendőrségnek. Ugyanakkor az 1850-es években népszerű "szamizdat" forradalmi költészeti antológiát jelentetett meg Hangok a múltból címen.[5] Ezután újra Bécsben, Genfben, Brüsszelben majd Berlinben élt, rossz anyagi körülmények között, mindenütt tetemes adósságot hátrahagyva, sőt Bécsben és Brüsszelben az adósok börtönét is megjárva.[6] 1875-ben költözött vissza véglegesen Pestre. 1882-ben szegényen, magányosan érte a halál.

Irodalmi munkásságaSzerkesztés

 
Szobra Kiskőrösön Petőfi fordítóinak szoborparkjában

Az irodalom iránt az 1840-es évek közepén kezdett érdeklődni, Jahrbuch des deutschen Elements in Ungarn címen folyóiratot próbált indítani - sikertelenül. Irodalmi munkássága elsősorban műfordításokból áll, Petőfi Sándor, Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit fordította különböző európai nyelvekre, elsősorban németre. A Koszoru című irodalmi közlöny 1879. évi 1. számában megjelent Petőfi arcképeiről című írása, amelynek illusztrációjaként a fennmaradt és akkoriban előkerült Petőfi-dagerrotípia reprodukcióját mellékelték.[7] Ezek mellett jelentős könyvészeti és bibliográfusi tevékenysége, amellyel a külföldi hungarikumok feltárására törekedett. Könyvészeti munkáit német nyelven adta közre.

Könyvészeti köteteibőlSzerkesztés

  • Alphabetische Namensliste ungarischer Emigration : 1848-1864. Brüssel, Leipzig; Kiessling, 1864.
  • Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok. 1454-1600. Budapest : Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda, 1880. Online [A későbbi hivatkozásokban: Kertbeny Károly: Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok]
  • Bibliographie der Werke K. M. Kertbeny’s : 1846-1880. Budapest : Egyetemi Nyomda, 1880.

Melegjogi tevékenységeSzerkesztés

1869-ben név nélkül két értekezést tett közzé, az egyik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében, a másik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár címet viselte.

Az írásokban Kertbeny a mellett érvelt, hogy a beleegyezésen alapuló szexuális aktusok büntetőjogi üldözése sérti az emberi jogokat, teret enged a zsarolásnak, és sokakat öngyilkosságba kerget. Véleménye szerint a homoszexualitás veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonság, ugyanakkor - korát megelőzve - a magánélet szentségének érvét is felhasználta. Kertbeny arra is felhívta a figyelmet, hogy a homoszexuális férfiak nem feltétlen nőiesek, és hogy számos történelmi személyiség vonzódott saját neméhez.

 
Kertbeny Károly sírja Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben (34-es parcella).

Írásában a saját nemükhöz vonzódó emberek megnevezésére a korabeli francia és német nyelvben elterjedt pederaszta szó helyett a homoszexuális szót használta. A nőkhöz vonzódó férfiakra a heteroszexuális, az önkielégítést végzőkre a monoszexuális szavak használatát javasolta (manapság az önkielégítést végzőkre az autoszexualitás kifejezést használják, a monoszexualitást más értelemben). 1880-ban egy homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez. A kiadó nyomására a fejezet végül nem jelent meg, de a Kertbeny által kitalált terminológiát használta az egész könyv. Innen vette át és tette közkeletűvé Richard von Krafft-Ebing a homoszexualitás kifejezést az 1886-ban kiadott Psychopathia Sexualis című művében.

A homoszexuálisok jogainak elismerése érdekében kifejtett munkája elismeréséül 2002 júniusában síremléket állítottak neki a Fiumei Úti Sírkertben.

SzexualitásaSzerkesztés

Kertbeny saját bevallása szerint nem volt homoszexuális, és a kérdéssel csak egy barátja öngyilkossága után kezdett el foglalkozni. Ennek ellenére kéziratos formában hozzáférhető naplójában számtalan (gyakran kisatírozott, utólag cenzúrázott) utalás található férfiakkal folytatott szexuális kapcsolataira.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. november 7.)
  2. Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. november 7.)
  3. Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. november 7.)
  4. Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. november 7.)
  5. Egy irodalmi kalandor. Az első homoszexuális. HVG 2010. augusztus 7. 42-44.
  6. U.o.
  7. Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879), real-j.mtak.hu
  8. Takács Judit: A magánélet szabadságáról – Ami maradandó Kertbeny Károly munkásságából. Csepeli György születésnapjára arch

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kertbeny Károly témájú médiaállományokat.