Kerti kakukkfű

növényfaj

A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) a kakukkfű (Thymus) növénynemzetségbe tartozó növényfaj, melyet a kakukkfüvek közül a leggyakrabban használnak fűszerként.[1]

Kerti kakukkfű
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
A kerti kakukkfűről készült illusztráció
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Kakukkfű (Thymus)
Faj: Th. vulgaris
Tudományos név
Thymus vulgaris
L. 1753
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kerti kakukkfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú médiaállományokat és Kerti kakukkfű témájú kategóriát.

Elnevezése szerkesztés

Magyarul hívják még pecsenyefűnek[2] is; ez a név utal arra, hogy fűszernövényként többek között húsok ízesítésére használják. Vörös Éva művében az alábbi elnevezéseket találjuk: balzsamfű, démutka, kakukkfű, kerti démutka, kerti kakukkfű, kerti tömjénfű, magas kakukkfű, méhek füve, méhfű, mézfű, olasz kakukkfű, római kakukkfű, serkentő vérhozófű, tömjénfű, vérhozófű.[3]

Elterjedése szerkesztés

A Mediterráneumban az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban, Nyugat- és Dél-Olaszországban, illetve Görögországban őshonos, de termesztése folytán ma már Európa egyéb részein és Észak-Amerikában is elterjedt. Magyarországon idegenhonos növénynek számít.

Megjelenése szerkesztés

20–50 cm magas, mintegy 25 cm széles félcserje. A Magyarországon vadon élő más kakukkfű-fajoktól abban különbözik, hogy levelének széle visszagöngyölt, fonáka pedig molyhos. Levelének alakja lándzsás, levéllemeze 3–8 mm hosszú és 0,5–2,5 mm széles. Virágai fehérek vagy kissé rózsaszínesek.

Életmódja, előfordulása szerkesztés

Magyarországon júliustól augusztusig virágzó, kertekben termesztett növény, de néha elvadul. A napfényes helyeket kedveli. Fagytűrő, de a -18 °C alatti hőmérsékletet hosszabb távon nem viseli el.[1]

 
A Thymus vulgaris fiatal hajtása

Felhasználása szerkesztés

Gyógynövény szerkesztés

Gyógyászati felhasználásához a növény nem fásodott, virágzó hajtása szolgáltatja a Thymi herba nevű drogot, mely cserzőanyagot, keserűanyagot, gyantát és 1–2,5% illóolajat tartalmaz. A kakukkfűolaj szintén drognak számít, neve Thymi aetheroleum, fő összetevője a timol nevű vegyület, amit ebből az illóolajból kinyerve ismert meg a tudomány. A timol fontos gyógyszeralapanyag.

Fűszernövény szerkesztés

Fűszerként szintén a növény leveleit és virágos hajtásait használják fel különféle húsok, mártások, saláták, tészták, levesek ízesítésére, de fűszervajat, túrót, sajtot, tojást, illetve likőröket (például a benediktinert) is ízesítenek vele. A hagyományos angol párolt vadnyúl fűszere.[4]

Dísznövény szerkesztés

Az alábbi fajták ismertebbek:

  • Th. vulgaris 'Argenteus' – leveleinek széle ezüstös; cserépben is tartható fajta.[1]
  • Th. vulgaris 'Aureus' – levelei aranysárgák, virágai pirosak.[1]
  • Th. vulgaris 'Compactus' – hajtásai alacsony és sűrű párnát képeznek, levelei szürkészöldek.[1]
  • Th. vulgaris 'Erectus' – felálló szárú fajta; szálas levelei szürkészöldek, nagyon illatosak, virágai fehéresek.[1]
  • Th. vulgaris 'Silver Posie' – leveleinek széle fehér, virágai halvány lilás rózsaszínűek.[1]

Mézelő növény szerkesztés

A méhek kedvelik virágait. A mediterrán térségben híres a szicíliai kakukkfűméz.[4]

Kultúrában betöltött szerepe szerkesztés

Az ókori görögöknél egyfelől a vitézséget jelképezte, s virágát a harcba induló katonák ruhájára hímezték az asszonyok,[5] másfelől templomokban a tömjénhez hasonlóan égették.[4] Az idősebb Plinius füstölőszerként való használatát említi.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g Thymus vulgaris: kerti kakukkfű. In Flóra: A világ legnagyobb kertészeti enciklopédiája I-II. Főszerk.: Janet Parker, Margaret Malone. A magyar kiadást szerkesztette: K. Bende Ildikó. Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmailag ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 1416. o. ISBN 963-9615-10-2  
  2. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 133., 204., 522. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  3. Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 472. o. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, ISSN 1588-6433, (PDF) Hozzáférés: 2014. február 2
  4. a b c d kakukkfű (Thymus vulgaris). In Britannica Hungarica Világenciklopédia 10. Főszerkesztő: Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1998. 38. o. ISBN 963 7815 90 2  
  5. Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963 231 455 7  

Források szerkesztés

  • Thymus. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok - virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera, kiegészítette: Széll Marianne. negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 377–380. o. ISBN 963 19 1226 4  
  • Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Dr. Horánszky András, Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. Budapest: Gondolat Kiadó. 1976. 237. o. ISBN 963 280 083 4  
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 427. o. ISBN 963-9257-02-8  
  • Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektorok: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 30. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963 231 455 7  

További információk szerkesztés