Keszi Imre

(1910–1974) magyar író, kritikus, zenetudós, műfordító, pedagógus, egyetemi tanár

Keszi Imre (eredeti neve: Kramer Imre) (Budapest, Józsefváros, 1910. június 16.[3] – Budapest, 1974. november 26.)[4] magyar író, kritikus, zenetudós, műfordító, pedagógus, egyetemi tanár. Felesége 1937-től Hajnal Anna (1907–1977) József Attila-díjas (1966) költőnő.

Keszi Imre
Született Kramer Imre
1910. június 16.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1974. november 26. (64 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Hajnal Anna (1937–1974)
Foglalkozása
  • író
  • fordító
  • irodalomkritikus
  • zenekritikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye Kozma utcai izraelita temető (5B-8-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Keszi Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Kramer Malkiel hitközségi titkár és Tauber Matild fia. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsész oklevelet. Ezzel egyidejűleg a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, Kodály Zoltán tanítványaként. A Horthy-korszakban középiskolai pedagógus volt. 1942-től munkaszolgálatos volt. 1946–1949 között a Szabad Nép kulturális rovatvezetője és az Emberség című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. 1951–1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola irodalomtanára volt. 1957 után csak az irodalomnak és a zenekritikának szentelte életét.

Pályáját versírással kezdte. 1935-től novelláit, zenekritikáit rendszeresen közölte a Nyugat, a Válasz és a Szép Szó. 1940-ben jelent meg a zsidókérdéssel foglalkozó műve, A könyv népe. 1963-ban regényciklust kezdett a polgárság 1948 utáni életéről. A Rákosi-korszak irodalomkritikájának reprezentatív képviselője volt. A Vajda János Társaság tagja volt.

 
Keszi Imre és Hajnal Anna sírja a Kozma utcai izraelita temetőben

Színházi műveiSzerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1.[5]

  • Törvényen kívül (1956)

MűveiSzerkesztés

  • A magyarországi német népdal (1933)
  • A versírás mesterség (versek, 1934)
  • Németh László és a zsidóság (tanulmány, 1937)
  • A könyv népe. A zsidó szellem és irodalom kérdéséhez (tanulmány, 1940)
  • A várakozás lakomája (elbeszélés, 1944)
  • A sziget ostroma (tanulmányok, 1948)
  • Alapkő (regény, 1952)
  • Bukott emberek (színmű, 1955)
  • Törvényen kívül (színmű, 1956)
  • Borszeszláng (novellák, 1958)
  • Elysium (regény, 1958, film: 1986)[6]
  • Szőlőből bor (regény, 1961)
  • Örvényes Csóri (regény, 1962)
  • A végtelen dallam (Richard Wagner életregénye, 1963)
  • Flóra Lágymányoson (regény, 1965)
  • Babiloni vályog (esszék, 1968)
  • A halhatatlanság szamárfülei (Lassú Tamás zeneszerző emlékiratai, regény, 1971)
  • Bakacsin és bukfenc (drámák, hangjátékok, 1971)
  • Pest-Buda (zenetörténeti kalauz, 1973)
  • Lelkek a mérlegen (novellák, 1977)
  • Válogatott zenei írások (1983)

EmlékezeteSzerkesztés

  • Egykori lakóhelyén, Budapest XIV. kerületében, a Stefánia út 61. szám alatt található emléktáblája (felesége emléktáblája mellett).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISB 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információkSzerkesztés