Ketzalkóatl
Ketzalkóatl (mai azték névírással Quetzalcóatl, magyarul: Tollaskígyó), az azték mitológiában a tudás és tanulás istene, az első istenpár harmadszülött fia. Sok megjelenési formája volt, de legfontosabb jelentéseként a természet erejét szimbolizálta: az összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna. Ő volt az emberiség teremtője, továbbá a Nyugat[3] (égtáj) ura, egy megjelenése a Vénusz hajnalcsillag volt. Ikertestvére Xolotl, a balszerencse istene.
Ketzalkóatl | |
Nem | férfi |
Szülei | Chimalma Mixcoatl |
Testvér | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ketzalkóatl témájú médiaállományokat. |
Az azték teremtésmítoszban a világ első korában megelégelte Tezcatlipoca hatalmát, és letaszította őt az égből. A második korban ő lett a nap, de ezúttal Tezcatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadkornak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre, az ötödkorban pedig, miután az istenek megállapodtak, és elindították a Napot, ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból.
Ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban; neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. Az embernek a mezőgazdaságot és az írás tudományát adományozta.[4] A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, és keletre menekült. Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak. Ketzalkóatl tisztelete mégis megmaradt; főleg a kereskedők voltak azok, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.
Korábban valószínűleg a tolték mitológia főistene lehetett; tiszteletét tőlük vették át az aztékok. A száműzetés mítosza egyes elképzelések szerint onnan ered, hogy a toltékok egyik királya maga is felvette a Ketzalkóatl nevet, és akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy félezer évvel későbbi birodalom bukásához járul hozzá. A jóságos uralkodót ugyanis papjai elűzték, és ő híveivel elhajózott keletnek, de megígérte, hogy egy napon visszatér. A hódító spanyolok alapvetően azért ütköztek viszonylag kevés ellenállásba, mert az aztékok babonás félelemmel hitték, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját – és egyúttal azt is, hogy elérkezett a világ ötödik korszakának vége. Mindezt jelentősen elősegítette, hogy a Tollaskígyót gyakran ábrázolták szakállas, fehér bőrű embernek.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Codex Telleriano-Remensis, www.famsi.org
- ↑ Codex Borgia, www.famsi.org
- ↑ Cecilio A. Robelo: Diccionario de mitología nahoa. 2a ed. facsimilar. 2001. ISBN 970-07-3149-9 Hozzáférés: 2022. február 21.
- ↑ Mészáros Ernő: Levegőistenek: ember és időjárás a vallási hiedelmek korában Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.matud.iif.hu
Források
szerkesztés- Novák Ákos Tamás: Tolték, maja, kicse és azték istenek, www.doksi.hu
- Az aztékok, tudasbazis.sulinet.hu
További információk
szerkesztés- A Tollaskígyó birodalmában, vilagjaro.jesign.hu
- Azték vallás, vic.mkm.sulinet.hu
- Aztec mythology, www.cis.yale.edu