Xiva

Khíva, Xiva (cirill betűkkel: Хива, خىۋا; perzsa nyelven: خیوه, Xīveh; alternatív vagy történelmi nevei közé tartozik Kheeva, Khorasam, Khoresm, Khwarezm, Khwarizm, Khwarazm, Chorezm és perzsa: خوارزم) város Üzbegisztánban, a Xorazm tartományban. A régészeti adatok szerint a város a keresztény korszak elején jött létre. Khorezm egykori fővárosa és a Xivai Kánság. Itchan Kala Xivában volt az első hely Üzbegisztánban, amelyet 1991-ben a világörökség listájára írtak fel. Al-Biruni csillagász, történész (973-1048) is itt született Khívában.

Xiva
Közigazgatás
Ország	Üzbegisztán
Jogállás	város
Alapítás éve	i. e. 6. század
Népesség
Teljes népesség	105 300 fő (2017)
– elővárosokkal	89 500 (2017) fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	109 m
Időzóna	UTC+5
Világörökségi adatok
Típus	[[:Kategória:Kulturális|]]
Kritériumok	III, IV, V.
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 22′ 53″, k. h. 60° 21′ 40″41.381388888889, 60.361111111111
Xiva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Xiva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Urgencstől 30 km-re található.

Nevének eredete

A szókezdő hang veláris h. Xiva nevének eredete nem ismert, de sok ellentmondásos történet született ezzel kapcsolatban.

• Az egyik történeti hagyomány a név eredetet Noéhoz köti: "Azt mondják, hogy Szem [ahonnan a szemita szó származik], az árvíz után egyedül találta magát a sivatagban. Miután elaludt, 300 égő fáklyáról álmodott, később a várost akképpen alapította meg, ahogy álmában a fáklyák elhelyezkedtek. Aztán Szem átszelte a "Kheyvakot", melyben a víz meglepő ízű volt, ezt még ma is láthatjuk Ichan-Kala-ban (Xiva City belső városa)."

• Egy másik történet szerint a városon áthaladó utazók a kiváló ízű víz ivásakor így kiáltanak fel "Khey vakh!" ("Micsoda öröm!"), így a város neve Kheyvakh ként lett ismert, amiből a Xiva név alakult.

• Egy harmadik fennmaradt történet szerint a név a Hórezm (Khwarezm) szóból származik, ami a török nyelvű Khivarezem, mely később lerövidítve Xivára változott.

Története

Xiva

Utca az óvárosban

Történelmének korai szakaszában a térség lakói iráni eredetűek voltak és egy kelet iráni nyelvet beszéltek, nevét Khwarezmian néven írták. Ezt követően a 10. században az iráni uralkodó osztályt a törökök váltották fel és a térség fokozatosan török nyelvtöbbségűvé vált.

Xiva városának legkorábbi feljegyzése a 10. századból származó muszlim útleírásokban jelent meg, bár a régészeti bizonyítékok a 6. századi időpontokat jeleznek.

A 17. század elejére Xiva a Khivai kánság fővárosa lett, amelyet az Astrakhans egy ága, egy Dzsingiszida-dinasztia irányított. Ez időtájt a város rabszolgapiacként működött. A 19. század első felében csak egy millió perzsa, és nagyszámú orosz lett a rabszolgakereskedelem áldozata. Sokan közülük az Ichan-Kala építésén dolgoztak, amely a történelmi város legszembetűnőbb épületegyüttese.

Az Ichan-Kala 12. századból származó épületeket foglalja magába, de a palota épületei, mecsetei, madraszaik (muszlim teológiai iskolák), mauzóleumok és egyéb épületek 1780–1850-ből származnak, amikor a város erődként működött a Kara-kum sivatagon átvezető karaván útvonalak mentén. Khívában a közép-ázsiai iszlám építészet legjobban megőrzött épületei maradtak fenn. A királyi síremlék központja számos kupolás sírral és gyönyörűen mintázott csempével rendelkezik. Az Islām Khwaja madrasah és a minaret (1908–10) a közép-ázsiai iszlám korszak utolsó nagy építészeti teljesítményét képviseli. A minaret 148 méter (45 méter) magassága elérte Khíva legmagasabb szerkezetét. 1990-ben az Ichan-Kala az UNESCO világörökség része.

1873-ban Konstantin von Kaufman tábornok indított támadást a város ellen. Bár a kánátság az orosz birodalom irányítása alatt állt, az névlegesen hagyta, hogy Xiva továbbra is független protektorátus maradjon.

A bolsevik hatalom után a Khorezmi Népi Szovjet Köztársaság jött létre a régi Khivai kánátság területéből, de mielőtt 1924-ben bekerült volna a Szovjetunióba, Xiva városa az üzbégeké lett. Szovjet Khiva két részre oszlik. A külső várost, Dichan Kalát korábban 11 fal védte. A belső várost, vagy Itchan Kalát téglafalak veszik körül, amelyek alapjai 10. századból valók. A mai megmaradt falainak eredete a 17. század végéig nyúlik vissza, és még ma is sok helyütt 10 méter magasak.

A város magyar vonatkozásai

Vámbéry Ármin Ázsia-kutató közép-ázsiai felfedező útja során kolduló dervisnek álcázva járt Khivában is. A város Vámbéry útja idején élte igazi fénykorát. Munkáiban elismerően nyilatkozott a város szépségeiről, lakóinak adakozókészségéről, ugyanis ottjártakor a kántól egy – dervishez méltó – fehér szamarat, a néptől pedig sok ruhát és élelmet kapott ajándékba.

Az európaiak az addig szinte ismeretlen Khiva Vámbéry Ármin 1863. évi utazása után vált ismertté. Ő adta az első, máig is sokszor felhasznált részletes leírásokat a városról és a környékről. Vámbéry a magyarok nyelvi rokonságát kutatva, dervisnek öltözve szállt hajóra a Kaszpi-tenger utolsó perzsiai kikötőjében. "Dervisruhában Közép-Ázsián át" című, számos nyelven kiadott munkájában részletesen beszámolt emberfeletti megpróbáltatások közepette, teve karavánon, az Atrek (Etrek) folyó mentén, majd a Kaflankír-síkságon (Tigrisföld) és a hürkániai sivatagon át (Kara-kum sivatag) vezető útjáról. Karavánútja több mint egy hónapon át tartott keletre a sivatagban, végül 1863. június 3-án érkeztek meg Xiva falaihoz.

Nevezetességek

Kiva városának különleges elrendezése van, várfalakkal körülvett belső várossal rendelkezik, ahol minden nevezetesebb hely egy nagyjából fél km-es téglalapba van sűrítve. A belső város neve Icsán Kala, azaz belső város, melynek főbb nevezetességei:

Itchan Kala

• Ichan-Kala – 12. századi épületegyüttes. A belső város neve Icsán Kala. A királyi síremlék központja számos kupolás sírral és gyönyörűen mintázott csempével rendelkezik:
• Djuma mecset – A 18. század végi épület több mint 200 faragott faoszlopot tartalmaz, amelyek közül néhány a 10. századból származik.
• Kunya Ark ("Old Citadel")
• Ősi városfalak maradványai
• Kalta Minor – a nagy kék torony a központi téren áll. Eredetileg minaretnek készült, de építése közben az azt építtető kán meghalt és a következő kán nem fejezte be építését.
• Pahlavan Mahmoud mauzóleuma – a 14. századi költő Pahlavan Mahmoud tiszteletére építettek a mauzóleumot (átépítették: 1810–25) általában az Ichan-Kala leglátványosabb épületének tartják.
• Tash Khauli (1830–38; „Kő-palota”) különösen figyelemre méltó a hárem udvarán, a bonyolultan faragott oszlopokkal és színes boltíves mennyezettel. A falakat Xivára jellemző kék-fehér majolikával csempézték.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Wikimédia Commons tartalmaz Xiva témájú médiaállományokat.

Források

• Enciklopedia Britannica
• UNESCO: [1]
• Érdy Miklós: A magyarság keleti eredete és hun kapcsolatai ISBN 978 963 662 369 2

Források

• Khiva dinnyészete. A Szyr-Deria vidék dinnyéinek ösmertetésével. 1875. évben közép ázsiai utazásában tett tapasztalatai alapján írta Ónody Bertalan; Tettey biz., Budapest, 1877
• Vámbéry Ármin: Közép-ázsiai utazás 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khivába, Bokharába és Szamarkandba; 3., jav., bőv.; Athenaeum, Budapest, 1892
• Üzbegisztán: Bokhara, Szamarkand, Khiva; fotó Gink Károly, szöveg Gombos Károly; Corvina, Budapest, 1973
• Buhara, Szamarkand, Hiva. Andruskó Károly fametszetei Gerő Gyula fotói alapján; bev. Gerő Gyula; Egyetemi Ny., Budapest, 1975