Főmenü megnyitása

Ki no Curajuki (japánul: 紀貫之, Hepburn-átírással: Ki no Tsurayuki) (872?946. június 30.) Heian-kori író, költő, kritikus és udvari hivatalnok. A régi japán lírai költészet egyik legnevesebb alakja, már fiatal korában ismert tanka költő. A Kokin vakasú főszerkesztője és egyik előszavának írója; feltételezhetően a Tosza Nikki napló szerzője. Apja Ki no Mocsijuki, fia Ki no Tokifumi (japánul: 紀時文)

Ki no Curajuki
Ki no Tsurayuki by Kikuchi Yōsai
Ki no Tsurayuki by Kikuchi Yōsai
Élete
Született 872?
Heiankjó, Japán
Elhunyt 946. június 30.
Kiotó, Japán
Nemzetiség japán
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, napló irodalom
Fontosabb művei Tosa Nikki(土佐日記)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ki no Curajuki témájú médiaállományokat.

A vakaSzerkesztés

A waka költészet a Heian-kor elején nem volt hivatalos, minthogy az „igazi írás” a kandzsival íródott mana (真字), (a kínai költészetben kanshi 漢詩, prózában pedig kanbun 漢文) volt. Azonban a szerzetesek által „kifejlesztett” katakana, illetve a kandzsiból leegyszerűsített hiragana írás (melyet az udvarhölgyek használtak szerelmesleveleik megírásához –ezt nevezik onnade (女手) írásnak– az udvarlás részeként annyira elterjedt, hogy a férfiak is elsajátították a hiraganával való írást. A „Régi és modern idők gyűjteménye” a Kokin vakasú (古今和歌集), 905-ben készült el, mely 102 saját versét is tartalmazza. A négy szerkesztő között Ki no Curajuki volt a szerkesztőség vezetője. A Kokinsú egyik előszava[1] (hashigaki 端書) kanadzsóban, kanával elsőként íródott Ki no Curajuki által, mely a vaka költészet előfutárának nevezhető, lírai hangvételű első japán verstan és poétika. Sorai a japán költészet dicsőségét zengik. A bevezetőben írja: „ A költészet a japán lélekből fakad...” Az „ emberi kapcsolatok” helyett, így fogalmaz: „A dal (költészet) az, ami elsimítja a férfi-női kapcsolatot és lecsillapítja a vad harcos szívét”[2]

Megírta a történelmét mitológiai eredetétől a legújabb versein át, műfajokra osztva és néhány nagy költőre vonatkoztatva, kemény kritikával illetve elődeit, mint például Arivara no Narihirát.

MunkásságaSzerkesztés

Ki no Curajuki 890-es években vált a vaka azaz a rövid japán versek költőjévé.

A harminchat halhatatlan költő (szandzsúrokkaszen 三十六歌仙) közé sorolják, akiket Fudzsivara no Kintó szelektált.

Egyik verse benne van a Hjakunin Issú (百人一道 ) „Száz költő egy verse” japán versantológiában, melyet a 13. században állított össze Fujivara no Teika, jóval Curajuki halála után. Ez az antológia 35. verse, melyet akkor írt, amikor hosszú idő után újra meglátogatta a szálláshelyet, ahol mindig megszállt, valahányszor a Hasze-dera templomba ment. A gazda incselkedve megkérdezte a költőtől, hogy miért nem szállt meg mostanában nála, hisz itt mindig van hely a számára. Erre írta válaszul a verset, mely így hangzik:

Hito va isza

Kokoro mo sirazu

Furuszato va

Hana zo mukasi no

Ka ni nioi keru”

„Ki tudja, hogyan

Változhat meg a lélek?

Szülőhelyemen

A szilvavirágillat

Éppoly csodás, mint régen.”

[3]

A gyűjteményben szerepel Ki no Tomonori (a Kokinsú egyik szerkesztője, Curajuki unokatestvére; valószínűleg 905-ben halhatott meg) verse is, aki a lehulló cseresznyeszirmokról ír.

Miután Kiotóban több hivatala is volt, kinevezték Tosza tartomány (Sikoku szigete) kormányzójává, ahol 930-tól 935-ig tartózkodott. Később feltehetőleg Suó tartomány kormányzója lett, mivel feljegyezték, hogy vaka partikat (Utai 謡) tartott Suói házában.

 
A Toszai Napló másolata Fudzsivara no Teika (1162–1241) által

Toszai NaplóSzerkesztés

Versei és a Kokinsú előszava mellett Curajuki legnagyobb irodalmi alkotása a Toszai Napló volt (Tosa Nikki土佐日記). A legkiemelkedőbb japán nyelvű naplók egyike, útinapló (kikó 紀行), melynek központjában nem az udvar állt, hanem a vaka költészet, mely az ünnepelt műfajok közé tartozott a Heian-kori Japánban. Curajuki valószínűleg Toszából, az akkori fővárosba, Kiotóba hajózó társaság viszontagságait örökíti meg (a napló a gyász feldolgozása is, melyet kislánya elvesztése után érzett; történései pedig egybeesnek Curajuki tapasztalataival). Feltehetően 935-ben írta, mikor a tartományban lejárt a kormányzósága. 951-ben a Nasicubo no gonin (梨壺の五人) -öt japán költőből és nemesből álló csapat, melyben Curajuki fia Tokifumi is beletartozott- által összeállított goszen vakasúben (後撰和歌集 Későbbi vaka antológia) szerepelnek a Tosza nikkiben található versek is.

Curajuki 935-ben összegyűjtötte az Új vakák antológiát (Shinsen waka 新鮮) , amely csak azért nem nyerte el a császári támogatást, mert az uralkodó, aki megbízta összeállításával meghalt mielőtt Curajuki benyújthatta volna munkáját.[4]

Gendzsi szerelmeiSzerkesztés

Curajuki neve meg van említve a Gendzsi szerelmeiben, úgy mint a vaka költészet mestere. A regény szerint Uda császár rendelte el, hogy Curajuki és más költőnők írjanak verseket a paravánokra díszítésként.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Vihar. 1994 p35
  2. Suzuki Sadami: The concept of literature in Japan. Nichibunken series No. 8. International Research Center for japanese studies, Kyoto. 2006 p62
  3. https://issuu.com/oszakamagyarszak/docs/szazszorszepversek
  4. Helen C. McCullough: Classical Japanese Prose. Stanford University Press, Stanford, California. 1990. p70

ForrásokSzerkesztés

  • Vihar Judit: A japán irodalom rövid története. Nemzetközi Tankönykiadó, Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. 1994 ISBN 963 18 5915 0
  • Helen Craig McCullough: Classical Japanese Prose. Stanford University Press, Stanford, California. 1990
  • Sagnik Bhattacharya: A Hundred Autumn Leaves (The Ogura Hyakunin Isshu: Transleted and Annotated)
  • Traditional Japanese Literature. Szerk. Haruo Shirane. Columbia University Press, New York. 2007. p204
  • Curajukiről angolul: https://www.britannica.com/biography/Ki-Tsurayuki

EgyébSzerkesztés