Kijevi csata (1941)

A kijevi csata a német történetírásban kialakult elnevezése a második világháború idején Kijev körzetében lezajlott 1941 őszi összecsapásoknak, melyben a német csapatok körbezárták a Vörös Hadsereg csapattesteit. A Barbarossa hadművelet egyik hadműveleti céljának – Kijev elfoglalása – teljesítése érdekében indított hadmozdulatok augusztus 23-án indultak meg és négy héttel később, szeptember 26-án fejeződtek be. A szovjet történetírásban „Kijevi védelmi hadművelet” (Киевская оборонительная операция) néven hivatkoznak rá, kezdetét másfél hónappal korábbról, július 7-étől veszik, befejezési ideje azonos.

Kijevi csata
A Keleti front térképvázlata 1941. június–szeptember között
Konfliktus	Második világháború, Szovjet hadszíntér
Időpont	1941. augusztus 23. – szeptember 26.
Helyszín	Kijev térsége, Szovjetunió
Eredmény	német győzelem
Szemben álló felek
Németország Szovjetunió
Parancsnokok
Gerd von Rundstedt Szemjon Bugyonnij (szeptember 13-i leváltásáig) Mihail Kirponosz (szeptember 20-án elesett) szeptember 20. után nincs parancsnok
Szemben álló erők
500 000 fő 850 000 ember
Veszteségek
100 000 sebesült és halott 163 600 sebesült és halott 452 700 hadifogoly
Térkép
Kijevi csata Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 27′ 13″, k. h. 30° 30′ 59″50.4536, 30.5164
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijevi csata témájú médiaállományokat.

A német hadmozdulatokban majdnem a teljes Délnyugati Frontot bekerítették, megközelítőleg 665 000 szovjet katona esett fogságba német becslések szerint. Azonban a kijevi bekerítés nem nevezhető teljesen sikeresnek, hiszen kis csoportokban visszaszivárogtak szovjet csapatok saját védelmi vonalaik mögé, beleértve a Frontparancsnokot, Szemjon Bugyonnijt, Szemjon Tyimosenkót és a politikai népbiztost, Nyikita Hruscsovot. Azonban még így is példátlanul nagy veszteségeket okozott a szovjet haderőnek, felülmúlva a június-júliusi minszki katasztrófát is. Szeptember 1-jén a Délnyugati Front körülbelül 752 000-760 000 főből állt (tartalékos és kisegítő alakulatokkal 850 000 fő), 3923 löveggel, 114 harckocsival és 167 darab repülőgéppel felszerelve. A bekerítés után a gyűrűben rekedt létszám 452 700 főt, 2642 löveget, 64 harckocsit tett ki. Október 2-áig körülbelül 15 000 fő tudott visszajutni a saját vonalak mögé.

Összességében a Délnyugati Front az egy hónapos ütközetsorozatban 700 544 embert vesztett, beleértve a 616 304 halottat, fogságba esetettet, vagy eltüntet. Négy szovjet tábori hadsereg – az 5., a 37., a 26. és a 21. Hadsereg –, amely 43 hadosztályt számlált, létszámilag kiürült. A 40. Hadsereg (40-я армия) szintén komoly veszteségeket szenvedett. Mint korábban a Nyugati Front, a Délnyugati is teljes újraszervezésre és feltöltésre szorult. A német Közép Hadseregcsoport (Heeresgruppe Mitte) ismért Moszkva felé vehette a hadműveleti irányt.

Két évvel később, 1943. november–december között zajlott le az ukrán város felmentésére indított második kijevi csata. Az ezt követő téli hadjáratban 1944. január 3-ára a tengely-csapatokat az 1939-es lengyel határokhoz vetették vissza a szovjet csapatok.

Kijevi csata

1941. augusztus 25-től Guderian csapatai Konotop felé tartottak, két hét múlva a Gyesznát, majd szeptember 14-én Romnit érték el. Az 1. páncéloscsoport (Paul Ludwig Ewald von Kleist vezetése alatt) a városnál elhaladva felvette az érintkezést a 2. páncéloscsoporttal. A 6. hadsereg (von Reicheinau parancsnoklásával) előrenyomult Kijevtől északra, s átkelt a Dnyeperen; majd Csernyigov körzetében összezárta szárnyait a 2. hadsereggel (von Weisch). A Csernyigov–Kijev–Nyezsin háromszögben a szovjet Délnyugati Front 5., 21., és 37. hadserege bekerítésre került.

A felvonuló felek és helyzeteik

Németek: 1. páncéloscsoport, 17. hadsereg Kremencsuk és Cserkasszi között, a Dnyepernél; valamint a 6. hadsereg; 2. hadsereg délkelet felé elnyúló ívben Novi Szipkovig.

Oroszok: Délnyugati Front, Kijevi Különleges Katonai Körzet 6 hadsereggel. E ütközet bizonyult a legnagyobb emberáldozatokkal járó összecsapásnak a keleti fronton a háború alatt.