Kimberella
A Kimberella egy, kizárólag az ediakara korú kőzetekből ismert kihalt állatcsoport. A kétoldali szimmetriájú állatok közé tartozott, valószínűleg a mai puhatestűek egy őse. Az állat a tengerfenéki mikrobaszőnyegen táplálkozott, hasonlóan a mai csigákhoz, bár ezekkel való kapcsolata bizonytalan.
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Ediakara, 558–555 Ma | ||||||||
 Kimberella quadrata fosszília.
| ||||||||
 Kimberella fosszília gipszöntvénye.
| ||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||
| Fosszilis | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Típusfaj | ||||||||
| Kimberella quadrata | ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
| Csoportok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kimberella quadrata témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kimberella quadrata témájú kategóriát. |
Habár a jelenlegi kutatások Oroszországban, a fehér-tengeri kőzetekben található kövületekre összpontosítanak, az első példányokat az ausztráliai Ediacara-hegységben írták le. A fehér tengeri üledékek 555-558 millió évvel ezelőtti korszakot ölelik fel.[2] Mint a kor többi fossziliái esetében is, a Kimberella rendszertani helyzete is vitatott. Az első leírói medúzának vélték, de 1997 óta az anatómiája és a táplálkozási nyomai alapján inkább puhatestűnek vélik a kutatók. Erre utal, hogy a mozgási nyomaival kapcsolatban a reszelőnyelvvel okozottakhoz hasonló kaparások is fellelhetőek. Habár a puhatestűségét egyes paleontológusok vitatják, abban mindannyian megegyeznek, hogy a kétoldali szimmetriájú állatok közé tartozott.
A Kimberella besorolása központi probléma, ugyanis ez alapján a kambriumi robbanás is jobban érthetővé válhat. Ha ugyanis puhatestű volt, de legalábbis az ősszájúak közé tartozott, az azt jelenti, hogy az ős- és az újszájúak csoportjai jóval az ediakara-fauna megjelenése előtt szét kellett váljanak. Eleve, ha csak a kétoldali szimmetriájúak közé tartozott, már az is azt jelentené, hogy az állatok szétágazása lényegesen korábban történt a kambrium időszaknál.
A név eredete szerkesztés
A nem John Kimberről kapta a nevét, aki 1964.-ben egy Közép-Ausztráliába vezetett expedíció során vesztette életét. Eredetileg a Kimberia nevet javasolták,[3] de Dr. N. H. Ludbrook észrevette, hogy ez a név már foglalt egy teknős alfaj számára. A Kimberella nevet Mary Wade javasolta 1972.-ben.[1]
Előfordulás szerkesztés
A Kimberella fosszíliái egyaránt megtalálhatóak a dél-ausztráliai Ediakara-dombságban,[4] és Oroszország fehér-tengeri területein. Utóbbi esetben gyakran az Ediakara-fauna más élőlényeivel együtt (Tribrachidium, Dickinsonia, stb...) fordul elő. A Kimberella nyomai kanyargós sávok, hasonló az algákéhoz. A fehér-tengeri lelőhelyek korát a radiometrikus kormeghatározás alapján 558 és 555 millió év közé teszik. Ezt a kőzetréteget közrefogó két vulkáni hamurétegben talált cirkonkristályok urán-ólom aránya alapján határozták meg.[5] Ugyanakkor ismeretesek ettől eltérő korú (fiatalabb és idősebb is) fosszíliák is.[2] Az Ediakara-dombság lelőhelyén található fosszíliák korát pedig eddig még nem határozták meg pontosan.
Leírás szerkesztés
A fehér-tengeri finomszemcsés homokkőben mintegy 1000 példány őrződött meg, a fejlődés különböző fázisaiban.[2][8] A leletek nagy száma, a finomszemcsés környezet és a változatos körülmények következtében a Kimberella testfelépítéséről, anatómiájáról, mozgásáról és táplálkozásáról bőséges információk állnak rendelkezésre.[2]
Mindegyik maradvány ovális, de az elnyújtott alakok arra mutatnak, hogy a kreatúra képes volt testét hosszanti irányban mintegy kétszeresére nyújtani.[8] Az egyetlen látható szimmetria a kétoldalúság, a csalánozókra jellemző sugaras szimmetria, ami arra utalna, hogy a lény hidra, virágállat vagy medúza lenne, teljesen hiányzik. Ugyan az ausztrál példányok medúzaként lettek besorolva, azonban ez ellentmond a kétoldalúságnak, valamint a fehér-tengeri maradványok a környező üledék alapján a tengerfenék felületén mozogtak.[6]
A legnagyobb Kimberella hátán egy 15 cm hosszú, 5–7 cm széles és 3–4 cm magas, nem ásványosodott réteg található,[9] aminek héjszerű szerepe lehetett. Ez a legkisebb példányok esetén mintegy 2–3 mm-nyi csak.[2] A héj valószínűleg merev, de ugyanakkor rugalmas lehetett, bármilyen biomineralizáció nélkül, és valószínűleg a teremtmény öregedésével növekedett (valamint talán vastagodott is).[2] A nyújtott és meghajlott példányok alapján a héj hajlítható volt, valószínűleg nem egyetlen darabból, hanem egymást átfedő pikkelyekből tevődhetett össze.[8] A legmagasabb részen található kapucniszerű domborulat a lény feltehető elülső részét fedhette.[6][9] Egyes esetekben a héj belső felén keresztirányú sávok láthatóak, amik arra engednek következtetni, hogy az állat izmai ezen felületeken tapadhattak.[2] A héj oldalán látható hasonló sávok valószínűleg az állat lábának héjba való visszahúzódására szolgáló izmok nyomai.[2]
A testen található egy fodrozott szegély, ami valószínűleg a légzőrendszer része lehetett, így a kopoltyúkkal analóg szervnek tekinthetjük. Mivel a szegély lényegesen lejjebb volt, mint a héj, lehet, hogy a hatékonysága a kopoltyúkéhoz képest elmaradt, és lényegesen nagyobb felületre lehetett szüksége az oxigénfelvételhez, de az is elképzelhető, hogy a Kimberellának nem voltak komoly ragadozói, így a héj szerepe nem annyira a védelem lehetett, sokkal inkább az izomzat rögzítése.[9]
Az organizmus hosszanti tengelyét egy kiemelkedő gerinc jelöli ki, a középső részen kissé kidomborodva. A Kimberella testén szelvényezettség nem látható, de a szervezet maga "moduláris", hasi-háti irányban mindegyikben erőteljes izomkötegekkel a test felső részétől a széles, izmos lábig, valamint kisebb izmokkal keresztirányban a test alsó részén. Ezen izmok lehetővé tették, hogy a kreatúra a lábának fodrozódásai révén mozoghasson az aljzaton.[6][9]
Élettér szerkesztés
A Kimberella a sekély vizekben lakozott, pár tíz méteres mélységig, ahol a nyugalmas, oxigéndús környezetben békésen legelészett a fotoszintetizáló mikrobaszőnyegen.[2] A fosszilizálódott közösségekben a Kimberella mellett megtalálhatóak az Andiva, Dickinsonia, Yorgia, Tribrachidium és Charnidiscus maradványai is, jelezvén, hogy az állatka velük osztozott az élettéren.[2]
A Kimberella feltehetően a mikrobiális szőnyeggel táplálkozott, de egyértelmű ragadozói viselkedés nem mutatható ki. Fedonkin szerint az állat hátrafelé mozgott, így a nyomait a legelészés során elfedte.[2] Ezzel szemben Gehling és társai szerint a mozgásirány előrefelé volt.[10] Gyakran találhatóak legyezőszerűen kiterjedt barázdák a teremtmény elülső részéből kiindulva, amik arra utalnak, hogy a mikrobaréteget a két foggal rendelkező szájrészébe gereblyézte.[8] Gehlingék szerint az állatnak egy, az ásónyélhez hasonló nyúlványa volt, amit az óceánfenéken körbeforgatva vette fel a táplálékát, így hozván létre a fenti barázdákat.
A lény fosszíliái között az aszexuális sokszorozódásnak, sem bimbózásnak, sem osztódásnak nincsen jele, így határozottan vélelmezhetjük, hogy szexuálisan szaporodott.[2]
Időről időre a Kimberella vizeit homokáramlások zavarták meg, melyeket a viharok által felvert üledék vagy melegvízi lerakódások okoztak, ezek az állatkát elsodorhatták. Eme kellemetlenség miatt a lény testét a héj alá húzhatta, nem tudván elmenekülni az áramlatok elől.[2] Néhányuk, túlélve az omlást, kiásta magát a homok alól, de a néhány centiméteres fúrásnyom végén lévő ifjak egyértelműen szerencsétlenül jártak.[2]
Megőrződés szerkesztés
.jpg)
A Kimberella nyomait agyagos kőzetben, homokos fedőréteg alatt találhatjuk meg.[8] Minden fosszília az üledékben benyomódás formájában jelenik meg, ami arra utal, hogy a lény elég erőteljes volt ahhoz, hogy ne lapuljon ki a fedőréteg tömege alatt. Habár a test nem ásványosodott el, a lebomló lágyrészek helyére benyomuló finomszemcsés iszap a jószág alakját hűen megőrizte.[2]
A legtöbb példány a gyors üledékképződésnek köszönhetően őrződött meg, ami gyorsan elkülönítette a testet az óceán sós vizétől. Ezen túl a lebomló szervezetből felszabaduló anyagok hozzásegíthették az üledéket a gyors mineralizációhoz, ami a fosszilizálódást nagy mértékben javította.[2] Egyes vélemények szerint az állat nyálkanyoma is hozzájárulhatott a konzerválódáshoz, azonban a vizsgálatok szerint a nyálka ehhez túl gyorsan lebomlott.[11]
Osztályozás szerkesztés
Az eddig megtalált Kimberella fosszíliák mindegyike egyetlen fajhoz, a Kimberella quadrata nevűhöz tartozik. Az első példányt Mary Wade és Martin Glaessner találta, aki akkor még medúzának vélte.[3] Wade később módosította a besorolást, 1972-ben a kockamedúzák közé helyezte el.[1] Ez meg is maradt a fehér-tengeri lelőhely felleléséig, ami a besorolás módosítását eredményezte.[2] Mihail Fedonkin kutatásai alapján, amiket Benjamin M. Waggonerrel közösen kezdett meg,[6] a Kimberella az egyik legősibb három csíralemezes (triploblasztikus) élőlény, amelyet alaposan ismerünk.[13]
Mostanáig nincs nyoma a radulának, amik a kagylók kivételével minden puhatestű azonosításának egyik legjellemzőbb szerve. Ez a kitinből felépülő szerv azonban rosszul fosszilizálódik, így semmi okunk feltételezni, hogy nem is rendelkezett vele. Ugyanakkor a Kimberella táplálkozási nyomai környékén a biztosan ismert puhatestűek radulája által hagyottakhoz nagyon hasonló nyomokat találhatunk, ami arra utal, hogy a reszelőnyelvvel egyszerűen csak nincs szerencsénk találkozni. Az egyteknőjűekhez való hasonlóság pedig határozottan a puhatestűk közelébe vagy közé helyezi állatunkat.[6] Fedonkin 2001 és 2007 közötti vizsgálatai szerint a lénynek egy visszahúzható ormánya lehetett,[9] ami teljesen szokatlan és ismeretlen a modern puhatestűek között, ez pedig a Kimberellát leginkább egy szárcsoportba helyezi el.[14] A karmolások eme ormány végén található kampós képletektől eredhetnek, amiket a teremtmény maga felé húzott, nem pedig kitolt, mint a modern puhatestűek, valamint a legelés iránya is fordított irányú lehetett. A lenyomódás pedig onnan indul, ahová legtávolabbra a lény ki tudta tolni az ormányát.[15] Emellett a karcolások állandó szélessége térlátásra utal, ami a puhatestűek körében késeinek gondolt képesség.[16] Vitatott még, hogy a karcolások ténylegesen a radulától eredeztethetőek-e, mivel ennek hiánya a Kimberellát a puhatestű koronacsoporton kívülre helyezi.[8] Butterfield ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy számos olyan csoportot ismerünk, amelyik hasonló karcolatokat tud létrehozni.[17][18]
A szkeptikus meglátás szerint a bizonyítékok még kevesek ahhoz, hogy a Kimberellát puhatestűek vagy azok közeli csoportjai valamelyikébe soroljuk.[5] Eszerint az állat legfeljebb esélyes a puhatestűek közé kerülni, sőt, esetleg csak lehetséges, hogy kétoldali szimmetriájú.[17]
Elméleti jelentősége szerkesztés
A Kambriumi robbanás az állatvilág változatosságában bekövetkezett igen gyors szélesedés megnevezése, ami 543 millió éve kezdődött, és 518 millió éve fejeződött be.[19] Ez különösen a testformák változatosságában észlelhető. Néhány fosszília már a kora XIX. században ismert volt, ezeket Charles Darwin az evolúció-elmélete próbakövének tartotta. Szerinte ha nem tudunk választ adni a természetes szelekció révén a hirtelen megjelenő változatosságra, az az elmélet (illetve akkor még: hipotézis) bukását jelenti.[20]
Az állatcsoportokat két csoportba soroljuk: újszájúak és ősszájúak, mivel lényegesen komplexebbek, mint a medúzák vagy más csalánozók.[13] A Kimberella puhatestű-szerű felépítése alapján az ősszájúak közé tartozik, ami arra utal, hogy a két csoport szétválása nem sokkal az állatka megjelenése előtt kellett, hogy megtörténjen, a kambrium időszak kezdete előtt, nagyjából 558 millió éve.[6][9] Még ha nem is ősszájú, akkor is feltétlenül a kétoldali szimmetriájú állatok közé tartozik.[13][17] Ez azt jelenti, hogy a csalánozók és a kétoldali szimmetriájúak fejlődése messze a Kambrium előtt kellett, hogy szétváljon, legalább 580 millió éve. Ezt a Doushantuo-formációban talált, a modern medúzákra emlékeztető nyomok is alátámasztják.[13]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Wade, M. (1972). „Hydrozoa and Scyphozoa and other medusoids from the Precambrian Ediacara fauna, South Australia”. Palaeontology 15, 197–225. o. [2011. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Fedonkin, M. A.; Simonetta, A; Ivantsov, A.Y.. The Rise and Fall of the Ediacaran Biota [archivált változat], 157-179. o.. Hozzáférés ideje: 2020. február 7. [archiválás ideje: 2012. november 22.]
- ↑ a b Glaessner, M.F. (1966). „The late Precambrian fossils from Ediacara, South Australia” (Free full text). Palaeontology 9 (4), 599. o.
- ↑ (1959) „The Geology and Late Precambrian Fauna of the Ediacara Fossil Reserve”. Records of the South Australian Museum 13, 369–401. o. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
- ↑ a b Martin, M.W. (2000. május 5.). „Age of Neoproterozoic Bilaterian Body and Trace Fossils, White Sea, Russia: Implications for Metazoan Evolution”. Science 288 (5467), 841–5. o. DOI:10.1126/science.288.5467.841. PMID 10797002.
- ↑ a b c d e f g (1997) „The Late Precambrian fossil Kimberella is a mollusc-like bilaterian organism”. Nature 388 (6645), 868–871. o. DOI:10.1038/42242.
- ↑ R. J. F. Jenkins. Functional and Ecological Aspects of Ediacaran Assemblages, Origin and early evolution of the Metazoa. New York: Springer, 131–176. o. (1992). ISBN 0-306-44067-9
- ↑ a b c d e f g Ivantsov, A. Y. (2009). „A New Reconstruction of Kimberella, a Problematic Vendian Metazoan”. Paleontological Journal 43 (6), 601–611. o. DOI:10.1134/S003103010906001X.
- ↑ a b c d e f Fedonkin, M.A., Simonetta, A. and Ivantsov, A.Y. (2007). „New data on Kimberella, the Vendian mollusc-like organism (White Sea region, Russia): palaeoecological and evolutionary implications”. Geological Society, London, Special Publications 286 (1), 157–179. o. [2008. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1144/SP286.12. (Hozzáférés: 2008. július 10.)
- ↑ (2014) „Scratch Traces of Large Ediacara Bilaterian Animals”. Journal of Paleontology 88 (2), 284–298. o. DOI:10.1666/13-054.
- ↑ Getty, P.R. (2006). „Producing And Preserving Climactichnites”. Geological Society of America Abstracts with Programs 38 (7), 475. o. [2012. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ Andrey Yu. Ivantsov (2013). „Trace Fossils of Precambrian Metazoans "Vendobionta" and "Mollusks"”. Stratigraphy and Geological Correlation 21 (3), 252–264. o. DOI:10.1134/S0869593813030039.
- ↑ a b c d (2002. július 1.) „The last common bilaterian ancestor”. Development 129 (13), 3021–3032. o. PMID 12070079.
- ↑ Andrey Yu. Ivantsov (2010). „Paleontological evidence for the supposed precambrian occurrence of mollusks”. Paleontological Journal 40 (12), 1552–1559. o. DOI:10.1134/S0031030110120105.
- ↑ (2013) „Trace fossils of precambrian metazoans "Vendobionta" and "Mollusks"”. Stratigraphy and Geological Correlation 21 (3), 252–264. o. DOI:10.1134/S0869593813030039.
- ↑ Smith, M. R. (2012). „Mouthparts of the Burgess Shale fossils Odontogriphus and Wiwaxia: Implications for the ancestral molluscan radula”. Proceedings of the Royal Society B 279 (1745), 4287–4295. o. DOI:10.1098/rspb.2012.1577. PMID 22915671.
- ↑ a b c Butterfield, N.J. (2006). „Hooking some stem-group "worms": fossil lophotrochozoans in the Burgess Shale”. BioEssays 28 (12), 1161–6. o. DOI:10.1002/bies.20507. PMID 17120226.
- ↑ (2008) „An Early Cambrian Radula”. Journal of Paleontology 82 (3), 543–554. o. DOI:10.1666/07-066.1.
- ↑ Cowen, R.. History of Life, 3rd, Blackwell Science, 63. o. (2000). ISBN 0-632-04444-6
- ↑ Darwin, C. On the Origin of Species by Natural Selection. Murray, London, United Kingdom, 315–316. o. (1859)
Források szerkesztés
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kimberella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.