Kirgizisztán

állam Közép-Ázsiában

Kirgizisztán (kirgizül: Кыргызстан, IPA: [qɯrʁɯˈstɑn], régiesen Kirgizia) közép-ázsiai ország. Nyugatról Üzbegisztán, északról Kazahsztán, délről Tádzsikisztán, keletről pedig Kína határolja. Hivatalos nyelve a török nyelvek közé tartozó kirgiz, továbbá az orosz. Fővárosa és legnépesebb városa Biskek. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.

Kirgiz Köztársaság
Кыргыз Республикасы (kirgiz)
Кыргызская республика (orosz)
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán címere
Kirgizisztán címere
Nemzeti himnusz: Ак мөңгүлүү аска (Ak möñgülüü aska)

FővárosaBiskek
é. sz. 42° 52′, k. h. 74° 36′Koordináták: é. sz. 42° 52′, k. h. 74° 36′
Legnagyobb városBiskek
Államformaköztársaság
Vezetők
ÁllamfőSzadir Dzsaparov
MiniszterelnökAkülbek Dzsaparov
Hivatalos nyelvkirgiz, orosz
FüggetlenségSzovjetuniótól
Kikiáltása1991. augusztus 31.
Elismerése1991. december 25.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint6 694 200 fő (2021)[1]
Rangsorban112
Becsült5 824 000[2] fő (2014. június)
Rangsorban112
Népsűrűség27,4 fő/km²
GDP2010 (forrás: IMF)
Összes5,122 milliárd USD
PPP: 12,746 milliárd dollár
Egy főre jutó940,9 USD
PPP: 2341,2 dollár
HDI (2009)0,710 (120) – közepes
Földrajzi adatok
Terület199 951 km²
Rangsorban86
Víz4,08%
IdőzónaKirgiz zónaidő (UTC+6)
Egyéb adatok
PénznemKirgiz szom (KGS)
Nemzetközi gépkocsijelKS
Hívószám996
Segélyhívó telefonszám
  • 101
  • 102
  • 103
  • 161
Internet TLD.kg
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgiz Köztársaság témájú médiaállományokat.

Az ország többek között a Független Államok Közössége, az ENSZ, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, az Iszlám Konferencia Szervezete, az EBESZ, a Türk Államok Szervezete és a Nemzetközi Török Kulturális Szervezet tagja.

Földrajz szerkesztés

Fekvése szerkesztés

Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja. A kazahsztáni határt 215 kilométer hosszan a Chu folyó képezi. Területébe beékelődik a Ferganai-medence, amelynek nagyobb része Üzbegisztánhoz tartozik, de a völgy felső része Kirgizisztán területe. Itt az országhatár igen bonyolult futású, több enklávé és exklávé alakult ki.

Domborzat szerkesztés

Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen és keleten a Tien-san, délen a Turkesztáni-hegység, illetve az Alaj-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter.

Vízrajz szerkesztés

Legjelentősebb folyója a Narin, fő tava az Iszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig a Szir-darja felső folyása, így vízvidéke az Aral-tó vízgyűjtő területéhez tartozik.

Térképen szerkesztés

 
 
 
 
 
 
 
 
Kirgizisztán domborzati térképe


Éghajlat szerkesztés

Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. A Fergana-völgy éghajlata szubtrópusi, nyáron forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlata száraz kontinentális, a magas hegyeké pedig magashegyi.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

Kirgizisztánban is kiépültek a természetvédelem intézményei.[3]

Tájkép vadlovakkal

Nemzeti park szerkesztés

Képek
 
Ala-Arcsa Nemzeti Park egy része
 
Barskoön-vízesés, Issyk Kul tartomány
 
 
Karakol-völgy, Tien San
  • Ala-Arcsa Nemzeti Park – a főváros, Biskek közelében egy magashegyi kanyon.

Történelem szerkesztés

 
A középkori város, Balaszagun egy maradványa a Burana torony.

Korai történet szerkesztés

A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.

A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe az Altajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.

Az orosz befolyás kora szerkesztés

A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokan Kínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.

Szovjet időszak szerkesztés

A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban. A terület kezdetben az Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része volt. Ennek megszüntetésekor, 1924. október 14-én alakították meg a Kara-Kirgiz Autonóm Területet a mai Kirgizisztánéval megegyező területen. Az autonóm terület elnevezése 1925. május 25-én Kirgiz autonóm terület lett, 1926. február elsején pedig autonómiájának kiterjesztésével átszervezték Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá. Az 1936. december 5-én elfogadott új ("sztálini") alkotmány alapján az autonóm köztársaság kivált Oroszországból, és a Szovjetunió önálló szövetségi tagköztársasága lett Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság néven.

A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet, a 30-as években azonban a szovjet rendszeren belüli nagyorosz nacionalizmus erősödésével az önálló kulturális fejlődés folyamata lelassult. A Sztálin halála utáni évtizedekben a nemzeti fejlődés tovább folytatódott, és a Szovjetunió széthullásakor Kirgizia nemzetállamként vált önállóvá, bár a kirgizek mellett jelentős kisebbségek is lakták.

A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.

1990 júniusában az Osi területen etnikai összetűzés robbant ki az üzbégek és a tádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.

Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.

1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti nevét Biskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88,7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.

1991. augusztus 19-én, amikor Moszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.

Függetlenség szerkesztés

1991 októberében Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.

Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.

Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.

2007 decemberi választások szerkesztés

2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[4] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[5]

2010 áprilisi zavargások szerkesztés

2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtek Talasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.[6] A zavargások később több városra, köztük Biskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.[7] Ugyanezen a napon Danyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.[8] A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnök Dzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.[9]

Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbb Kazahsztánba, majd Fehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvő Osban a kirgizek és az üzbég, valamint tádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédos Üzbegisztánba.

 
Szooronbaj Dzseenbekov, az ország államfője 2017 és 2020 között

A 2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A 2011 októberében tartott elnökválasztáson Almazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.

Konfliktus Tádzsikisztánnal szerkesztés

2021 tavaszán fegyveres összecsapások robbantak ki a tádzsik-kirgiz határon. A két ország közötti viszály oka az Iszfara folyó körüli határvita.[10] A csatározások május végéig tartottak és több mint félszáz (jelentős részben civil) ember életét követelték, s mintegy negyvenezer kirgiznek kellett elhagynia otthonát és a tádzsik hadsereg néhány kirgiz falut is lerombolt.[11]

Bár a felek hivatalosan tűzszünetet kötöttek, ennek ellenére szórványos határvillongásokra később is sor került.[12]

2022 szeptemberében ismét fellángoltak az összecsapások. A halottak száma szeptember 18-án már 80 felett volt.[13]

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Alkotmány, államforma szerkesztés

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

 
A Legfelsőbb Tanácsnak – az ország egykamarás törvényhozó hatalmának – székhelyéül szolgáló épület Biskekben

Politikai pártok szerkesztés

  • Kirgiz Demokratikus Mozgalom
  • Kirgiz Szociáldemokrata Párt

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Az ország 7 tartományból és 1 fővárosi területből áll.

 
  1. Biskek
  2. Batken
  3. Csüi
  4. Dzsalalabad
  5. Narin
  6. Os
  7. Talasz
  8. Iszik-köl

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

Képek
 
Régi és új házak a fővárosban, Biskekben
 
Os város
 
Jurtában élő család az Iszik-köl (Iszik-tó) közelében
 
Kirgiz lány
 
Kirgiz férfiak
 
Modern mecset, Milyanfan
 
Kirgizisztán népsűrűsége 2021-ben

Általános adatok szerkesztés

  • Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 2009 és 2021 között
Lakosok száma
5 362 800
6 000 000
6 201 500
6 694 200
2009201620172021
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok szerkesztés

Etnikai, nyelvi megoszlás szerkesztés

  • Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
  • Írásrendszer: cirill ábécé
  • Népek: kirgiz 70,9%, üzbég 14,3%, orosz 7,7%, egyéb (dungan, ujgur, tádzsik, török, kazah, tatár, ukrán, koreai, német) (2009-es becslés [14])

Vallási megoszlás szerkesztés

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

 
Az Os-bazár egy része, Biskek
Képek
 
A Toktogul vízerőmű
 
Útszéli étkezde valutaváltóval, Biskek
 
Kereskedők autói parkolnak a konténerekben működő bazárüzletek mögött
 
Birkák legelnek Szong-Kul sztyeppéin
 
Út Aksy körzetében

Általános adatok szerkesztés

A hegyvidéki ország gazdasági életét a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak).

A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import energia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll.

Az elmúlt évtizedekben megnőtt az illegális kábítószer-termelés is.

Gazdasági ágazatok szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

Fő termények: gyapot, burgonya, zöldség, szőlő, gyümölcsök. [14]

Ipar szerkesztés

Főbb iparágak: textilipar, élelmiszer-feldolgozás, cementgyártás, cipőgyártás, fűrészáru, hűtőszekrények, bútorok, elektromos motorok gyártása. [14]

Bányászat: arany, ritkaföldfémek [14]

Külkereskedelem szerkesztés

Legfőbb kereskedelmi partnerek a 2016-os adatok alapján [14]:

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix EX
ITU zóna 30, 31
CQ zóna 17

Kultúra szerkesztés

Képek
 
Hagyományos zenészek, Karakol
 
Egy idős férfi hagyományos öltözetben
 
Nemez-szőnyegek
 
A kanca fejése kumiszhoz
 
Solymászat
 
Karakol orosz ortodox temploma

Kulturális világörökség szerkesztés

Oktatási rendszer szerkesztés

2016 szeptemberében a Közép Ázsiai Egyetem (UCA) megkezdte működését Narynban.

Kulturális intézmények szerkesztés

Tudomány szerkesztés

Művészetek szerkesztés

Kirgizisztán kiterjedt kulturális és művészeti élettel rendelkezik, melynek elsődleges formája a népi kultúra és hagyományápolás, igen kiváló kapcsolatot ápol több magyarországi néptánccsoporttal, Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy 2018 nyarán a szekszárdi Bartina néptáncegyüttes is látogatást tett az országban.

Írók, költők szerkesztés

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

A kirgiz konyha nagyon sok hasonlóságot mutat a szomszédjaival. Bizonyos tekintetben átvett elemeket más népek gasztronómiájából, ugyanakkor egyes népekre hatást is gyakorolt (pl. a tádzsikokra). Mivel a kirgiz nép sokáig nomád volt, ezért legfontosabb hozzávalók a konyhán a birka-, ló- és marhahús, illetve tejtermékek széles választéka. A főzési technikák általában az ételek hosszútávú megőrzésére szolgálnak, mely kifejezetten nomád módszer.

A birka- és marhahús fogyasztása kedvelt dolog, de napjainkban a szociális helyzet miatt nagyon sok kirgiz már aligha engedheti meg magának.

Az idegen kulináris befolyás főleg a nagyobb városokban tapasztalható. Itt találkozhat leginkább a látogató ujgur, kínai (elsősorban dungan), üzbég és orosz ételekkel.

A lóhúsból jó minőségű kolbászok, mint a kazi és csucsuk készülnek (előbbi Kazahsztánban is elterjedt). Kirgiz különlegesség a pörkölt juhmáj. A besbarmak errefelé is elterjedt, közkedvelt étel: nagydarab ló-, birka- avagy marhahúst főznek meg, tésztával és/vagy csorbával (kirgizül sorpo) eszik, petrezselyemmel megszórva. A besbarmak gyakran ünnepi étel vagy vendégeket fogadásánál szolgálják fel, de gyakran halotti tort is ülnek vele. A húst mindig a vendégek jelentőségéhez mérten vágják fel étkezéskor.

Egyéb népszerű ételek:

A dimlama hús, burgonya, hagyma, zöldségek és néha gyümölcsök hozzáadásával készült pörkölt.

A saslik nyárson sült rablóhúshoz hasonló fogás. Számos másik ázsiai népnél és az oroszoknál is századok óta elterjedt ételfajta.

A piláf helyi változata a palu. Tádzsikisztánhoz hasonló egy öntött vasüstben, a kazanban hús (birka, marha vagy baromfi), aprított sült sárgarépa, fokhagyma, snidling és rizs hozzáadásával készül. Díszítés gyanánt szegfűszeget és pirospaprikát szórnak rá.

Tésztás ételek közül említést érdemel a manti (hagymával töltött fasírt), a szamsza (hússal töltött tésztás táska, olykor kiegészítve tökkel, káposztával, sajttal) és a valószínűleg ujgur eredetű langman (nyújtott vastagtészta, paprikával, zöldségekkel és fűszeres-ecetes mártással).

Kirgizisztánban kétféle kenyérfajta a jellemző: az egyik a hagyományos laposkenyér, a nan (több környező országban is elterjedt) és a vastag, erősebb orosz kenyér. Egyéb péksütemények között ott van a kattama, burszok és tanduri. A péksüteményeket különböző módon fogyasztják a kirgizek: lekvárral, kajmakkal (sűrű, zsíros tejkrém), vajjal, de megmártják teában, esetleg mézben. A kenyér a kirgiz kultúrában szent dolognak számít, ezért, ha a vendégüket, még ha csak rövidke ideig tartózkodik náluk, kenyérrel kínálják, a vendégszeretetüket fejezik ki – következésképp illik elfogadni.

Italok terén elmaradhatatlan nomád különlegesség a kumisz, az erjesztett kancatej. A friss kumisz nyáron érhető el, elsősorban a lótartóknál. Üzletekben tartósított formában kapható.

Kirgiz italkülönlegesség az enyhén szénsavas, alkoholmentes makszim, amit gabonaszemek erjesztésével készítenek. Hozzá hasonlóan készül a dzsarma, erjedését az ajran nevű tejtermék hozzáadásával érik el, így nyeri szénsavas ízét is.

Hagyományos és elterjedt a juh- és tevetej fogyasztása is.

Turizmus szerkesztés

 
Isszik-Ata üdülőhely hőforrásainak egy medencéje
  • Altyn Arasan hőforrás
  • Ala kul – tengerszem
  • Karakoltól délre fantasztikus kirándulóhelyek

Sport szerkesztés

Olimpia szerkesztés

Ünnepnapok szerkesztés

dátum magyar név kirgiz név megjegyzés
Jan 1 Újév Жаңы жыл
Jan 7 ortodox karácsony Иса пайгамбардын туулган күнү az ortodox keresztények ünneplik
Feb 23 A Vörös hadsereg Napja Мекенди коргоочунун күнү 1918.
Mar 1 emléknap emléknap azon tüntetőkre, akiket megöltek a kormányellenes tüntetések alatt 2002-ben
Mar 3 A Zászló Napja
Mar 8 Nemzetközi nőnap Эл аралык аялдар күнү
Mar 21–23 Perzsa újév Нооруз
Mar 24 A nemzeti forradalom napja [15] 2005
Apr 7 Az áprilisi forradalom napja Элдик Апрель революциясы күнү 2010 – második kirgiz forradalom
Maj 1 A munka ünnepe Эмгек күнү
Maj 5 Az alkotmány napja Кыргыз Республикасынын конституция күнү
Maj 9 A győzelem napja Жеңиш күнү A Nagy Honvédő Háború, a fasizmus elleni győzelem napja
Maj 29 A fegyveres erők napja Куралдуу күчтөрүнүн күнү 1992.
Aug 31 A függetlenség napja Эгемендүүлүк күнү 1991.
Nov 7 Nagy októberi szocialista forradalom napja Улуу Октябрь Социалисттик революциясынын күнү mára felváltotta a День примирения и согласия (a megbékélés ünnepének napja)
változó Orozo Ait Орозо айт muszlim ünnep
70 nappal
az Orozo Ait után
Kurman Ait Курман айт muszlim ünnep

Hivatkozások szerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank
  2. hivatalos (becslés). [2012. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
  3. http://www.advantour.com/kyrgyzstan/national-parks.htm
  4. Előre hozott választások Kirgizisztánban Magyar Nemzet Online, 2007. december 16. 14:20 [1] Archiválva 2007. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. Parlamenti választások Kirgizisztánban Stop.hu, 2007. december 16. 13:46 [2] Archiválva 2007. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. Kirgiz tüntetők elfoglaltak egy tartományi kormányhivatalt index.hu, 2010. április 6.
  7. 17 halott a kirgiz zavargásokban index.hu, 2010. április 7.
  8. Rendkívüli állapotot hirdettek ki egész Kirgizisztánban - véres összecsapások Archiválva 2013. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben inforadio.hu, 2010. április 7.
  9. Kormányt alakított a kirgiz ellenzék index.hu, 2010. április 7.
  10. Чек ара жаңжалыбы же агрессиябы? эл аралык эксперттердин пикири (BBC)
  11. Civilians Harmed in Kyrgyzstan, Tajikistan Border Clashes (HRW)
  12. Kyrgyz border guard killed in shootout with Tajik forces (Times of India)
  13. One Tajikistan border guard killed in clashes with Kyrgyzstan - RIA (Reuters)
  14. a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kg.html
  15. Kyrgyz Popular Revolution Recognized As Public Holiday”, RadioFreeEurope/RadioLiberty , 2016. április 4. (Hozzáférés ideje: 2016. április 5.) (english nyelvű) 

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgizisztán témájú médiaállományokat.