Kirill Szemjonovics Moszkalenko

Kirill Szemjonovics Moszkalenko (oroszul: Кири́лл Семёнович Москале́нко) (Grisino, Orosz Birodalom, 1902. május 11. – Moszkva, Szovjetunió, 1985. június 17.) a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Hőse (1943. október 23., 1978. február 21.).

Kirill Szemjonovics Moszkalenko
Kirill Moszkalenko
Született	1902. május 11. Grisino, Orosz Birodalom
Meghalt	1985. június 17. (83 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Novogyevicsi temető
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	Orosz
Szolgálati ideje	1920 - 1985
Rendfokozata	Marsall
Csatái	Orosz polgárháború Szovjet-finn háború Második világháború
Kitüntetései	A Szovjetunió Hőse (2x) Csehszlovákia Hőse Lenin-rend (7x) Októberi Forradalom érdemrend Vörös Zászló Érdemrend (5x) Szuvorov-rend (2x) Kutuzov-rend Bohdan Hmelnyickij-rend Honvédő Háború Érdemrend Szolgálat a Hazáért a Fegyveres Erőknél érdemrend
Iskolái	Military Academy of the Strategic Missile Forces Kharkiv military college (1920-1938)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirill Szemjonovics Moszkalenko témájú médiaállományokat.

Ifjúkora

Grisino faluban született, a mai Ukrajna területén, Donyeck közelében. Apja elszegényedett kisparaszt volt, aki korán, 1911-ben meghalt. Az ekkor 9 éves Kirill lett a család feje. Folytatta a tanulást és kitüntetéssel végezte el az iskoláit. 1917-ben a jamai mezőgazdasági iskolában kezdett tanulni. 1920-ban a Komszomol tagja lett, kevéssel utána belépett a Vörös Hadseregbe. Az 1. lovashadseregben szolgált és 1921 februárjában a harkovi 5. tüzériskolába küldték. 1922-ben kitüntetéssel végezte el a vizsgákat. A polgárháborúban utolsó frontszolgálata Dzsentemirov atamán alakulatainak megsemmisítése volt az Észak-Kaukázusban.

1923-ban az SZK(b)P tagjelöltje, 1926-ban tagja lett. 1924-ben ütegparancsnokká léptették elő. 1927-ben parancsnoki továbbképző tanfolyamra kezdett járni Gyetszkoje Szelóban. 1930-ban egy ezred törzsfőnöke lett. 1932-ben ezredtörzsfőnöki beosztásban az 1. (Távol-Keleti) Vörös Zászló Hadsereg 1. különleges lovashadosztályához helyezték át. 1934-ben ezredparancsnok lett. 1935-ben dandárparancsnoki beosztásba került a 23. harckocsidandár élére, 1936 őszén a Kijevi Katonai Körzet 45. gépesített hadtestéhez nevezték ki. 1938-ban elvégezte a leningrádi Dzerzsinszkij Katonai Akadémián a magasabbparancsnokok számára indított kurzust. Ezután az 51. perekopi hadosztály tüzérfőnökeként szolgált az Odesszai Katonai Körzetben és a szovjet-finn háborúban, a 25. lövészhadtestnél Kisinyovban és a 2. gépesített hadtestnél Tiraspolban. 1940-ben vezérőrnaggyá léptették elő.

Szerepe a második világháborúban

A Barbarossa hadművelet idején egy dandár parancsnoka volt. 1941 júniusa és 1942 márciusa között a 15. lövészhadtest, a 13. hadsereg lovas-gépesített csoportja, a 6. lovashadtest parancsnoka, valamint a 6. hadsereg helyettes (időnként megbízott) parancsnoka volt.

1942 márciusától júliusig az újjászervezett 38. hadsereg élén állt, részt vett Tyimosenko elsietett harkovi offenzívájában. Miután a németek bekerítették a Délnyugati Front 6. hadseregét (Gorodnyanszkij) és a Déli Front 57. hadseregét (Podlasz), a 6. hadsereg jobbszárnyán tevékenykedő 38. hadsereg több sikertelen kísérlet után képes volt nagyjából egy kilométer széles szakaszon áttörni a bekerítést, lehetővé téve néhány ezer katona megmenekülését (a németek végül 240 000 foglyot ejtettek, mindkét hadseregparancsnok az elesettek között volt).

A 38. hadsereg júniusban erősen viharvert állapotban vonult vissza Sztálingrád irányába, de még mielőtt elkezdődtek volna a városban a harcok, Moszkalenkót más hadseregek élére nevezték ki: előbb – igaz, ugyanebben a szektorban – az 1. harckocsihadsereg parancsnoka lett (1942. július – augusztus), majd az 1. gárdahadseregé (augusztus – október), mielőtt a Voronyezsi Front 40. hadseregénél váltotta volna Popovot. 1943 októberéig volt a 40. hadsereg parancsnoka. Előbb 1943 januárjában részt vett a Voronyezsi Front offenzívájában, amelynek során Harkovot és Belgorodot is bevették, bár a németek március elején ellencsapást mértek és mindkét várost visszafoglalták. (A helyzet kialakulásáért Zsukov marsall bizonyos mértékig Moszkalenkót is felelősnek tartotta.) A kurszki csatában nyújtott teljesítménye elismeréseként szeptember 19-én vezérezredessé léptették elő, október 23-án pedig megkapta a magas presztízsű Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Októbertől a háború végéig ismét a 38. hadsereg (1. Ukrán Front) parancsnoka volt. 1943 novemberében részt vett Kijev felszabadításában. Vatutyin december 24-én indított zsitomir-bergyicsevi offenzívájában fontos szerepet játszott, január 5-én felszabadította Bergyicsevet, a vasúti csomópontot. Zsukov (aki Vatutyin halála miatt átvette a parancsnokságot) március elején indított újabb offenzívája során március 20-án alakulatai felszabadították Zsmerinkát és Vinnyicát, áprilisra pedig kijutottak a Szeretig, ahol azonban három hónapra elakadtak. Az év során még részt vettek a lvov-sandomierzi hadműveletben, majd november 30-án a hadsereget a főhadiszállás átadta a 4. Ukrán Frontnak (Petrov). 1945-ben a hadsereg Csehszlovákiában tört előre, a parancsnokot utóbb kitüntették a Csehszlovákia Hőse érdemrenddel.

Világháborús teljesítményét felettesei többnyire kedvezően ítélték meg: Sztálinnak küldött jelentéseikben rendre kiemelték, hogy nagy felkészültséget tapasztaltak a hadseregénél, amely általában élen járt a parancsnok végrehajtása során. Egyike volt azoknak a kiváló képességű hadseregparancsnokoknak, akiket elkerült a hírnév és a nagy előléptetések, de viszonylagos ismeretlenségük ellenére fontos szerepük volt a háború megnyerésében.

A háború után

1945 után a Moszkvai Légvédelmi Körzet parancsnoka volt, 1953-ban a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokává nevezték ki.

1953 júliusában Hruscsov bevonta a Berija elleni összeesküvésbe (amelyben a tábornokok közül rajta kívül csak Zsukovnak jutott fontos szerep). Mivel a szovjet kormányt aggasztotta a marsall népszerűsége, nem vihetett magával fegyvert a Kremlbe, így Moszkalenko juttatta be a pisztolyt az épületbe, amellyel felfegyverkezve Zsukov július 26-án a PB Irodájának ülésén letartóztatta Beriját. A következő hat hónapban részt vett a „Berija-ügy” kivizsgálásában. Decemberben tagja volt a bíróságnak, amely öt napig tartó ülésezés után bűnösnek mondta ki Beriját, akit 23-án agyonlőttek.

Az összeesküvésben való részvételért 1953. augusztus 3-án hadseregtábornokká, majd 1955. március 11-én öt másik parancsnok mellett a Szovjetunió marsalljává léptették elő. 1960-ig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnoka maradt, amikor a Hadászati Rakétacsapatok főparancsnokává nevezték ki. 1962-ben Birjuzov került a helyére. 1978. február 21-én a Szovjetunió kétszeres Hőse lett.

1985. június 17-én hunyt el. A Novogyevicsi kolostor temetőjében temették el.

Magyarul

• A délnyugati irányban, 1-2.; ford. Nyirő József; Zrínyi, Bp., 1982

Külső hivatkozások

• Moszkalenko a hrono.ru oldalon
• Moszkalenko életrajza a peoples.ru oldalon
• Moszkalenko a warheroes.ru oldalon