Kisóvár
Kisóvár (szlovákul Starý Hrádok, korábban Ovárky) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
| Kisóvár (Starý Hrádok) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1239 |
| Polgármester | Helena Szabóová |
| Irányítószám | 935 56 |
| Körzethívószám | 036 |
| Forgalmi rendszám | LV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 207 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 29 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 148 m |
| Terület | 6,57 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 38′Koordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 38′ | |
| Kisóvár weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Lévától 8 km-re, délre fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a késői kőkorszakban is éltek emberek.
1239-ben "Oluar" néven említik először. 1292-ben "Olwar" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Előbb az esztergomi érsekség, majd 1388-tól a lévai királyi váruradalom faluja volt. 1534-ben 2 portája adózott. 1601-ben 19 háza állt. 1720-ban 7 adózója volt. 1828-ban 30 házában 184 lakos élt. A 18. századtól az Eszterházy család birtokolta, akik állatnemesítő telepet létesítettek a községben.
Vályi András szerint "OVÁR. Ovarki. Falu Bars Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Ladánynak szomszédságában, mellynek filiája, földgye, és réttye jó, legelője elég, fája mind a’ két féle, ’s malma a’ szomszédságban van."[2]
Fényes Elek szerint "Óvár, magyar falu, Bars vmegyében, ut. p. Lévához 1/2 óra: 25 kath., 208 ref., 5 evang. lak. F. u. h. Eszterházy."[3]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
Népessége szerkesztés
1880-ban 294 lakosából 275 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 318 lakosából 315 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 307 lakosából 302 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 311 lakosából 302 magyar és 9 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 277 lakosából 269 magyar és 8 csehszlovák volt.
1930-ban 275 lakosából 240 magyar és 34 csehszlovák volt.
1941-ben 242 lakosából 233 magyar és 9 szlovák volt.
1970-ben 232 lakosából 49 magyar és 183 szlovák volt.
1980-ban 213 lakosából 49 magyar és 164 szlovák volt.
1991-ben 193 lakosából 41 magyar és 152 szlovák volt.
2001-ben 178 lakosából 154 szlovák és 24 magyar volt.
2011-ben 192 lakosából 129 szlovák és 34 magyar volt.
2021-ben 207 lakosából 170 (+3) szlovák, 31 (+3) magyar, 3 egyéb és 3 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Nevezetességei szerkesztés
- Református temploma 1658-ban épült neobarokk stílusban.
- A községben a népi építészet néhány szép példája látható.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 9.)
- ↑ ma7.sk
