Wikipédia

Kis hangyautánzó pók

pókfaj

A kis hangyautánzó pók (Synageles venator) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, a pókok (Araneae) rendjébe, az ugrópókfélék (Salticidae) családjába és a Synageles nembe tartozó faj.

Kis hangyautánzó pók
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Főország: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Alországág: Ősszájúak (Protostomia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Főosztály: Dromopoda
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Micrura
Alosztályág: Megoperculata
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Öregcsalád: Salticoidea
Család: Ugrópókfélék (Salticidae)
Alcsalád: Salticinae
Nem: Synageles
Faj: S. venator[1][2][3][4]
Tudományos név
Synageles venator
(Hippolyte Lucas, 1836)[5][6]
Szinonimák
  • Attus venator (Lucas, 1836)
  • Leptorchestes venator (Lucas, 1836)
  • Synageles venator (Lucas, 1836)
  • Salticus myrmecoides (Rossi, 1846)
  • Synageles myrmecoides (Rossi, 1836)
  • Leptorchestes venator (Simon 1871)
  • Leptorchestes ludibundus (Simon, 1876)
  • Synageles ludibundus (Simon, 1876)
  • Synageles confusus (Kulczynski, 1884)[7][8]
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis hangyautánzó pók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis hangyautánzó pók témájú médiaállományokat és Kis hangyautánzó pók témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Megtalálható a Palearktiszi régióban, Észak Amerikában[9][10][11] és Magyarországon is.[12] Közép-Európában a leggyakoribb hangyaszerű ugrópók.[13]

Apró termete, megtévesztő hangyautánzása miatt valószínűleg sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy regisztrálva van.[14]

Élőhelye szerkesztés

Sztyeppeken, réteken, erdőszéleken, de vizes élőhelyeken és emberi településeken is megtalálható. Napos időben cserjéken, lágy szárú növényeken, gyógynövényeken, házak falán, kerítéseken, köveken, fatörzseken, homokos vagy sziklás talajon, nádon figyelhető meg.[15][16][17][18][19][20]

Megjelenése szerkesztés

Hangyára hasonlító testük hosszúkás, a nőstények 3,5–4 mm-, a hímek 3 mm hosszúságúak,[21] magasságuk 1–2 mm.[15] A hímek sötétebb színűek, mint a nőstények.[11]

A fejtor feketésbarna színű, rajta hat szem található, melyek közül az elülső kettő jóval nagyobb a többinél, az utolsó két szempár mögött, a két szemet összekötő fehér vonal látható.[9][13] Mint az ugrópókfélék pókjainak, nekik is sokkal jobb a látásuk, mit az összes többi póknak.[22] A potroh közepén hosszában kis bemélyedéssel rendelkeznek, így megjelenik egy harmadik testszegmens, ami rovaroknak van, de a pókok nincs. Ezt a hatást sötét színű testükön lévő fehér jelölések is növelik.[23] A potroh hasi része szintén feketésbarna színű, felső részén barna és fekete sávok között két fehér csík látható. Lábai fényesek, üvegszerűek, színe világosbarna, sötétebb barna és fekete elszíneződéssel.[14]

Viselkedése szerkesztés

A hangyáktól szinte megkülönböztethetetlenek. A hasonlóság nem merül ki a testalkatban és a színezetben, viselkedésével is próbál mindenkit megtéveszteni. Mozgása gyors, hirtelen irányváltoztatásokkal, második pár lábát pedig ugyanolyan gyorsan tudja lengetni, mint a hangyák a csápjaikat. Ez a ragadozók ellen kiváló védelmet nyújt. Mivel a hangyák harapása fájdalmas, ezért a legtöbb állatot elriasztja attól, hogy megegye őket, valamint a feldühödött, támadó hangyák félelmetes ellenfelek, mely plusz védelmet jelent a kis póknak.[24]

Cinkékkel végzett kísérleteknél a cinkék nem tudtak különbséget tenni a hangyák és a hangyautánzó pókok között. Mivel a madarak a hangyákat a bennük lévő hangyasav miatt nem eszik, így a pókok is biztonságban vannak.[13][16][21][25]

Míg a megtévesztő védelemre van szüksége, három pár lábbal szaladgál, viszont valós fenyegetettség esetén a második pár lábát is letéve gyors szaladással, nyolc lábon menekül. Hangya kinézetét használja az apró rovarok vadászata közben is. A rovarok jól fel tudják mérni a hangyák gyorsaságát és csak akkor menekülnek, ha már egy bizonyos távolságon belül vannak. Viszont nem számítanak arra, hogy egy hangya ugrani is tud. Ezt kihasználva a pók már olyan távolságból is rá tudja vetni magát áldozatára, amikor az még nem is számít rá.[14]

A kifejlett példányok áprilistól szeptemberig aktívak.[15]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Synageles venator. nih.gov. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  2. ↑ Synageles venator. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  3. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). itis.gov. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  4. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). mnhn.fr. (Hozzáférés: 2019. augusztus 17.)
  5. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). gbif.org. [2019. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  6. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). eu-nomen.eu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  7. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). peckhamia.com. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)[halott link]
  8. ↑ Synageles venator. gwdg.de. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.)
  9. ↑ a b Synageles venerator. revolvy.com. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  10. ↑ Synageles venerator. erudit.org. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  11. ↑ a b Synageles venerator. regard-d-araignee.fr. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  12. ↑ Kis hangyautánzópók. izeltlabuak.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  13. ↑ a b c Synageles venator. wongchunxing.com. [2019. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 3.)
  14. ↑ a b c Synageles venator / Ameisenspinne. naturspaziergang.de. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  15. ↑ a b c Synageles venator - skákavka štíhlá. naturabohemica.cz. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  16. ↑ a b Milyen pók ez? 132 pókfaj egyszerű meghatározása. Martin Baehr, HeikoBellmann. Budapest: Sziget Kiadó. 22. o. ISBN 978 615 5178 94 8  
  17. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). nmbe.ch. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  18. ↑ Ameisenspinne, Jagende Ameisenspringspinne - Synageles venator (LUCAS, 1836). natur-in-nrw.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  19. ↑ Synageles venator (Lucas, 1836). biomap.pl. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  20. ↑ Species Account for Synageles venator. essexfieldclub.org.uk. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
  21. ↑ a b Synageles venator, Lucas, 1836. dewolli.de. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)[halott link]
  22. ↑ Slanke Mierspringspin. waarneming.nl. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  23. ↑ Ant Mimics. uksafari.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  24. ↑ Pókok és skorpiók. Rod Preston, Ken Mafham. Budapest: Új Ex Libris. 1991. 121. o. ISBN 963 9031 22 4  
  25. ↑ Ameisenspinne, Jagende Ameisenspringspinne - Synageles venator (LUCAS, 1836). natur-in-nrw.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kis_hangyautánzó_pók&oldid=26642922”