Kis kacsa fürdik

magyar népdal

A Kis kacsa fürdik egy népi eredetű gyermekmondóka kezdő sora, illetve az ehhez kapcsolódó körjátékok neve. Eredetileg a Dunántúlon volt ismert, később különböző változatokban országosan elterjedt. Kiss Áron Magyar gyermekjátékgyűjteményében jelent meg 1891-ben.

Kis kacsa fürdik
Műfajmagyar népdal
Hangfajlá-hexachord
A kotta hangnemeD moll
A gyűjtés adatai
GyűjtőKiss Áron
(Vár)megyeZemplén vármegye
Kiemelt források
MNTI. 1104.
Bartók-rend11

A dalban utalás található a lengyel–magyar kapcsolatok emlékére.[1]

Feldolgozás:

Szerző Mire Előadás
Bárdos Lajos gyermekkar Kicsinyek kórusa
I. füzet 9. dal.
[2]
ének, zongora Pianoforte II. 30. dal
Gárdonyi Zoltán négykezes zongora Bújj, bújj, zöld ág, 12. darab
Petres Csaba két furulya Tarka madár, 23. és 31. kotta
Ludvig József ének, gitárakkordok Kis kacsa fürdik…, 5. oldal

A mondóka szerkesztés

A gyermekmondóka több változatban ismert. A Magyar néprajzi lexikon.   szerzői által feljegyzett változat:

Kis kacsa fürdik, fekete tóba',
anyjához készül Lengyelországba,
síkos a talpa, magos a sarka,
fordulj ki, fordulj ki aranyos Mariska.

Más változatban:[3]

[…] Fordulj ki, fordulj, szép aranyalma.
 

Ismert a mondóka folytatása is:[1]

Lengyel mondja, szép kis menyecske,
öleld, csókold, akit szeretsz, kapd be.

Egy másik folytatás szerint:[4]

Szántottam földet, vetettem gyöngyöt,
hajtottam ágát, szedtem virágát.

Körjátékok szerkesztés

A Kis kacsa fürdik egy énekes gyermekjáték, úgynevezett kifordulós egyszerű körjáték. A gyermekek egymás kezét fogva kört alkotnak, arccal a kör középpontja felé néznek, a mondókát énekelve körbejárnak. A mondóka utolsó sorában mindig más keresztnevet énekelnek; akinek a neve elhangzik, kifordul és úgy halad tovább.[1]

A másik változatban az egyik gyerek a körön kívül egy kendővel a kezében jár körbe. A dal utolsó sora alatt két gyereket megérint a kendővel, mire ők kifordulnak. Amikor mindenki kifordult, többféleképpen lehet folytatni:

  • Ugyanúgy, ahogy eddig, csak a megérintett két gyerek befordul.
  • A két legnagyobb gyerek feltartott kézzel kaput csinál. A legkisebb befordul, és a kört maga után húzva átbújik rajta. Végül a két „kapu” is csatlakozik hozzájuk, majd új kört alkotva folytatódik a játék.
  • A gyerekek az alábbi versre forogni kezdenek. Amikor valamelyikük elesik, megcsipkedik.

Majd elválik az igazság,
Ki lopta el a kis baltát!

  • A „Ki lopta el a patkót?” kiáltásra széjjelhúzzák a kört. Ahol elszakad, az a játszó kiesik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Magyar néprajzi lexikon
  2. Bárdos Lajos: Két bicinium a Kicsinyek kórusából (1938): Kis kacsa fürdik. Magyar Rádió Gyermekkórusa, vezényel Csányi László YouTube (1971. augusztus 9.) (Hozzáférés: 2016. július 10.) (audió)
  3. nepdal.gyujtemeny.com
  4. Ghymes, mese.tv

Források szerkesztés

Népdalgyűjtemények:

  • Kiss Áron: Magyar gyermekjátékgyűjtemény. mek.oszk.hu. Budapest: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (1891) 271. o. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
  • Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 339. kotta  
  • Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba. II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 259. kotta  
  • Száz népi játékdal. Közreadja: Kerényi György. Polifon Reprint Sorozat. Budapest: Magyar Kórus. 1944. 13. kotta  

Feldolgozások:

  • Pianoforte II. Összeállította Király Katalin. Szeged: Mozaik Kiadó. 2011. ISMN 979 0 9005277 2 1, 30. darab  
  • Gárdonyi Zoltán: Zöld erdőben, zöld mezőben: Magyar népdalok zongorára négy kézre. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 12. darab  
  • Tarka madár: 162 könnyű darab szoprán- és altfurulyára. Átiratok és eredeti művek. Összeállította: Petres Csaba. Kolozsvár: Ábel kiadó. 2007. ISBN 978-973-114-041-4 23. és 31. kotta  
  • Ludvig József: Kis kacsa fürdik…: Gyermekdalok gitárakkordokkal. Miskolc: Koncert 1234 Kft. 5. o.  

Zenetudomány:

Szöveg:

Felvételek szerkesztés

Kapcsolódó lapok szerkesztés