Kisbolygó
Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, 1 méterestől akár 1000 kilométeres átmérőig terjedő, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, amely nem rendelkezik atmoszférával, és csillag körül kering. A legtöbb kisbolygó feltehetően a protoplanetáris korongból származik, melyek nem álltak össze bolygóvá a csillagrendszer kialakulásakor. Néhányuk saját holddal is rendelkezik.
_mathilde_crop.jpg)
A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között, illetve a Kuiper-övben, azaz a Pluto környékén helyezkednek el. A nagyobb ismert kisbolygók közé tartozik többek között a Vesta, a Juno, a Pallas, és az Eros.
A fő kisbolygóövben megtalálhatóak olyan, úgynevezett földsúroló kisbolygók, amelyek 1 kilométernél nagyobbak, és Nap körüli keringésük során keresztezik a Föld pályáját. Ezzel a mérettel már veszélyt jelenthetnek egy potenciális Földdel való ütközés során.
Felfedezésük Szerkesztés
Az első kisbolygót, a Cerest 1801. január 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi (az égitestet 2006. szeptember 13-án az IAU törpebolygóvá minősítette). Az aszteroidák azonosításához több napnyi megfigyelés szükséges. Ez idő alatt minden éjszaka lejegyzik a csillagok helyzetét. A képeken elmozduló fénypontot aszteroidaként azonosítják.
Elnevezésük Szerkesztés
Más nyelvekben a kisbolygót planetoid(á)nak – azaz bolygószerűnek – is nevezik, a magyarban ezt a kifejezést nem szokás használni.
1925 óta a kisbolygók felfedezésükkor egy ideiglenes elnevezést kapnak, amennyiben legalább két éjszaka sikeresen megfigyelték őket és nem azonosíthatóak egyetlen, már korábban besorolt objektummal sem. Az ideiglenes név három részből áll:[1]
- a felfedezés évszáma
- egy betű, amely egy félhónapot jelöl (A-Y, I kivételével; A:január 1-15, B:január 16-31, C:február 1-15 stb.).
- egy második betű, esetleg egy számmal kiegészítve, amely az adott félhónapban mutatja, hányadikként fedezték fel a kisbolygót (A-Z, I kivételével; 25-nél több felfedezés esetén újrakezdődik, és kiegészül egy számmal)
A fentiek szerinti ideiglenes névből ugyanazon aszteroidára vonatkozóan több különböző is lehet.
Miután az égitest pályáját sikerül úgy meghatározni, hogy a pozíciója hosszú időre megbízhatóan előrejelezhető legyen, a kisbolygó kap egy végleges sorszámot. Ezután a felfedező tehet javaslatot egy elnevezésre,[2] melyet a Nemzetközi Csillagászati Uniónak kell jóváhagynia. A jóváhagyásig a sorszámot és a felfedezés dátuma alapján a fent leírt módon képzett ideiglenes nevet együtt használják. A végleges név hivatalos írásmódja: (sorszám) név.[2]
Például a 2004. augusztus 6-án felfedezett kisbolygó a 2004 PO1 ideiglenes nevet kapta, amely a sorszámmal kiegészítve a (157141) 2004 PO1 volt egészen addig, amíg végleges elnevezését 2008. május 21-én jóvá nem hagyták. A végleges neve: (157141) Sopron.[3] (De nem minden felfedezett kisbolygó kap végleges számot. Pl. a 2014 AA, az év első felfedezése egy ún. földközeli kisbolygó volt, amely a légkörbe érve rögtön el is égett.[4])
2014. év végén a végleges számmal ellátott kisbolygók száma meghaladta a 420 000-et, a névvel ellátottak száma pedig a 19 000-et.[5] Ma már havonta kb. tízezer új kisbolygót regisztrálnak.
Osztályozásuk Szerkesztés
Pálya szerinti osztályozás Szerkesztés
Az egyik korai osztályozást Hirajama Kijocugu japán csillagász végezte el, aki 10 új csoportot definiált. (Ennek a bázisa mintegy 500 kisbolygó pályaadata volt). Később az osztályozást pontosította Brouwer, D. (1951). Van Houten C. J. (1971) holland csillagász bővítése már a Leideni Egyetem kutatási program nyomán mintegy 1000 kisbolygóval bővített bázist vett alapul. Tovább bővítette az osztályozást Williams J. G. amerikai csillagász.
Spektrális osztályozás Szerkesztés
A kisbolygók ezen osztályozása több paraméter, a csillagászati színképelemzés eredményei, a szín és az albedó alapján történik, melyek alapján az égitestek felszínének összetételére tudnak következtetni. A modern osztályozás alapjait 1975-ben fektette le Clark R. Chapman, David Morrison és Ben Zellner.[6] Az aszteroidákat három csoportra osztották:
- C típusú kisbolygók, melybe az ismert kisbolygók 75%-át sorolták. Igen sötétek, felszínükön kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen
- S típusú kisbolygók, 17%-os aránnyal. Felszínüket jórészt szilikátok alkotják
- U besorolást kapott a többi, a fenti két osztályba nem besorolható aszteroida
Ezt az osztályozást később finomították és bővítették, jelenleg többféle osztályozási séma létezik. A két legfontosabb ezek közül a Tholen-féle, illetve a SMASS osztályozás.
Tholen-féle osztályozás Szerkesztés
Ezt az osztályozást 1984-ben javasolta először David James Tholen. A kisbolygó-színkép a felszínt alkotó anyagoktól, azok szemcseméretétől és a felszín egészének állapotától függ. A kisbolygók többsége az alábbi három fő csoport valamelyikébe tartozik:
A B típus tulajdonságaiban a C típusra hasonlít, az albedó viszont nagyobb, mint a C típusnál. Ritka típus.
Az F típus tulajdonsága: gyenge abszorpciós (elnyelési) vonalakat mutat az UV-tartományban.
A G típus tulajdonságai: hasonlít a C típusra, az UV-tartományban erős abszorpciós vonalakat tartalmaz.
A C típus tulajdonságai: igen sötét, a geometriai albedó 0,065 alatti. Az ilyen felszíneken kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen. Előfordulásának gyakorisága 75%. Főleg a Naptól távol gyakori.
Az S típus jellemzői: az albedó 0,07–0,23 közé esik. Gyakorisága 15%. Különböző szilikátok alkotják. A kisbolygó felszínén gyakran található sok por. Ez a legheterogénebb színképi osztály, amely a Naphoz viszonylag közel keringő kisbolygókra jellemző (kb. 1 AU távolságban). Hét alosztályba lehet tovább osztályozni őket.
Az M típus tulajdonságai: fémekre: (vasra, nikkelre) jellemző spektrum, amely valószínűleg nagy méretű és differenciálódott kisbolygó ütközéssel felszakadt magja.
Az E típus tulajdonságai: nagy albedójú (jó fényvisszaverő), ensztatit kondritos vagy akondritos anyag, esetleg olvadásos-üvegesedéses folyamattal. A Naphoz közelebb gyakoribb.
Az egyéb, kisebb csoportok:
Az A típus jellemzői: extrém vörös színű aszteroidák erős abszorpciós vonalakkal, amelyek olivin jelenlétére utalnak. Előfordulásuk ritka.
A V típus jellemzői: a vas elnyelési vonalak (0.95 és 1.95 mikronnál) alapján bazalt anyagú kisbolygófelszínekre jellemzők. A Vesta kisbolygóhoz hasonló pályán keringenek, és valószínű, hogy a Vesta töredékei ezek a kisbolygók.
SMASS osztályozás Szerkesztés
Egy érdekes és fontos kisbolygó Szerkesztés
Érdekes végigkövetni a 434 Hungaria kisbolygó „sorsát”. A Hirajama-féle osztályozással pályatípus-kisbolygó lett (Hungaria dinamikai család) és a belső öv hangsúlyos, névadó égitestje. Pályájának félnagytengelye 1,9 CsE. Később, a színképi osztályok fölállításánál az E típusú kisbolygók típusos képviselője lett. Ezek a legjobban fényvisszaverő kisbolygók is. Ha távlatosan magyar űreszköz feladatára gondolunk, érdemes célul kitűzni e kisbolygó meglátogatását és felszínének vizsgálatát.
Öregedő aszteroidák Szerkesztés
Egy 2009-es kutatás szerint a napszél hatására a kisbolygók felszíne gyorsabban öregszik, mint ahogyan azt korábban gondolták. A kisbolygófelszínek öregedési folyamatának egyedül az időskálája volt kérdéses. Spanyolországi és hawaii-szigeteki megfigyelések tisztázták azt, hogy a kisbolygók milyen gyorsan öregszenek.
Ha két aszteroida összeütközik, a darabokból olyan kisbolygócsalád alakul ki, melyek tagjai felszínének nagy része még friss. A megfigyelés szerint a feldarabolódás során felszínre került részek öregedési folyamata nagyon gyors, mindössze 1 millió év. A kutatás vezetője, Pierre Vemazza (ESA - European Space Agency) magyarázata szerint az oka a Nap részecskesugárzása, az úgynevezett napszél.[7]
Magyar vonatkozású kisbolygók Szerkesztés
(A lista nem teljes)
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ New-Style Provisional Designations. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
- ↑ a b IAU: Naming Astronomical Objects. (Hozzáférés: 2008. november 18.)
- ↑ Kisbolygót kapott a Hűség Városa
- ↑ Let’s Start 2014 with a Bang! Hello and Goodbye to Asteroid 2014 AA (angol nyelven). [2014. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
- ↑ MPC Archive Staistics (angol nyelven)
- ↑ Surface properties of asteroids
- ↑ Napbarnított fiatal aszteroidák. [2009. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13121+Tisza
- ↑ http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi?sstr=13122+Drava
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Sárneczky Krisztián: Széchenyi és társai az égen: egy tucat új magyar kisbolygó. hírek.csillagászat.hu, 2008. február 9. [2009. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 9.)
- ↑ [1]
- ↑ Archivált másolat. [2007. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 30.)
- ↑ Az IAU egy kisbolygónál max. két felfedezőt ismer el, hivatalosan csak az első kettő a felfedező.
- ↑ „Meteor”, Budapest XXXVII. (3), 58-59.. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.
- ↑ a b c d e f g h i j Újabb magyar kisbolygók. [2009. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 24.)
- ↑ Atlétika: „Apu már hivatalosan is az égből néz le ránk”. www.nemzetisport.hu (2017. október 10.) (Hozzáférés: 2017. október 10.)
Kapcsolódó szócikkek Szerkesztés
Irodalom Szerkesztés
- Gehrels, T. (ed.) (1971): Physical Studies of the Minor Planets. pp. 687. NASA SP-267. Washington D.C.
- Binzel, R.P., Gehrels, T., Matthews, H.S. (eds.) (1989): Asteroids II. pp. 1258. University of Arizona Press, Tucson
- Williams, J.G. (1992): Asteroid families – An initial search, Icarus 96, pp. 251–280.
- Assandri, M. C., Gil-Hutton, R. (2008): Surface composition of Hungaria asteroids from the analysis of the Sloan Digital Sky Survey colors. Astronomy and Astrophysics, Volume 488, Issue 1, 2008, pp. 339–343.
Külső hivatkozások Szerkesztés
Magyar nyelven Szerkesztés
- A kisbolygók eloszlása a Naprendszerben (sok ábrával)
- A Kuiper-öv objektumai
- Magyar elnevezésű kisbolygók. [2007. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
- Magyar földrajzi nevek a Naprendszerben. (Hozzáférés: 2009. május 7.)
- Már több mint 15000 földközeli kisbolygót tartunk számon
- A kisbolygók (Sulinet)
