Kisfaludy Árpád Béla

Kisfaludi Kisfaludy Árpád Béla (Gyömöre [Győr megye], 1847. május 31.Budapest, 1903. április 28.) teológiai doktor, egyetemi tanár.

Kisfaludy Árpád Béla
Magyarország
19. század
Kisfaludy Árpád Béla.png
Élete
Született 1847. május 31.
Gyömöre
Elhunyt 1903. április 28. (55 évesen)
Budapest
Pályafutása
Iskola/Irányzat katolikus teológia
Fontosabb művei A szent mise áldozati valósága

ÉleteSzerkesztés

Kisfaludy Elek és Raffel Erzsébet birtokosok fia, Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor költők másod unokaöccse. A gimnáziumot Komáromban, Veszprémben és Győrött, a teológiát a bécsi Pazmaneumban és a Szent Ágostonról nevezett felsőbb papképző intézetben végezte. 1873. július 23-án pappá szentelték és nemsokára hittudományi doktorrá avatták. Rövid idejű káplánkodás után a győri püspöki líceumban 1876-ig tanulmányi felügyelő és teológiai tanár volt. 1877. január 2-án a budapesti egyetemen a dogmatika tanára és még ezen évben császári és királyi udvari káplán, 1890 márciusában a Szent István Társulat alelnöke; 1893. július 25-én a Szent Lélekről címzett dienesi prépost lett. Elnöke volt a Szent István Társulat kebelében működő tankönyvbíráló bizottságnak, tagja a tudományos és irodalmi osztálynak, melynek szervezési munkáiban is tevékeny részt vett és állandó tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak. A Kerepesi úti temetőben nyugszik (29/2-1-17).

Nevét Kisfaludy Á. Bélának írta.

Költeményei a Pesti Hírlapban (1879. 169. sz. Koszorú Pázmándi Horvát Endre sírjára), a Katholikus Szemlében (1888), a M. Államban (1893. 74. sz.). Cikkei a Győri Közlönyben (1869-től, 1874. Levelek húgomhoz az olvasásról); az Uj Magyar Sionban (1878 óta, 1879. A theologia magyar nyelvéről); a Figyelőben (VIII. 1880. A Hímfy-dalok múzsája); a Religióban (1878 óta, 1882. I. A szentségek oksági viszonya); az Emlékkönyvben (kiadja a szent István-társulat 1882. Műveltség és vallás); a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (XVIII. Kisfaludy Sándor naplója 1796 márcz. 6-tól szept. 29-ig); a Katholikus Theologiai Folyóiratban (1883. A házasságról, 1883-84. A theologia magyar nyelve); a Magyar Könyv-Szemlében (1884. A győri püspökség nagyobb seminariumi könyvtáráról); közlések, könyvismertetések, vezércikkek, tárcák, költemények a következő lapokban és folyóiratokban: Magyar Állam (1872 óta), Gyorsirászati Lapok (1873), Katholikus Hetilap (1874 óta), Irodalmi Szemle (Eger, 1874 óta). Egyházművészeti Lap (1880 óta), Budapesti Hírlap (1882), Egri Népújság (1883), Győri Híradó (1884-től), Kth. Szemle (1887-től), Hittudományi Folyóirat, Borromaeus sat. A Szent István Társulat Naptárában (1884-től népies cikkek.)

MunkáiSzerkesztés

  • Koszorú Pázmándi Horváth Endre születésének százados évfordulója alkalmából. Pázmándon 1879. jún. 22. rendezett ünnepélyre a győregyházmegyei papság nevében fűzte. Győr, 1879.
  • Emlék a győri Arany-ünnepről. U. ott. 1882. (Arany Jánosról.)
  • Egyházi beszéd 1886. aug. 20. Budán. U. ott, 1886.
  • Thomisztika. Kisérlet a “Philosophia scholastica” magyar művelése érdekében. Bpest, 1886.
  • A szent mise áldozati valósága. Dogmatikus tanulmány. Győr, 1886.
  • Van-e már magyar Kempisünk? Kritikai összemérése a (De imitatione Christi libri) IV magyar fordításainak. Bpest, 1887. (Különnyomat a Kath. Szemléből.)
  • Levelek hugomhoz az olvasásról. U. ott, 1888. (Ism. M. Sion, Kalauz 1889.) Online

Szerkesztette a Katholikus Szemlét 1888-91-ben Budapesten és Pázmány Péter összes műveinek az egyetem által eszközölt kiadásában a Kempis-fordítást és a Szentek tiszteletiről c. műveket adta ki.

Álneve és jegyeiSzerkesztés

Buhinvölgyi, K. Á. B., 556., -sf-, -yda- s a többi.

ForrásokSzerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • PIM

További információkSzerkesztés