Kiss János Botond

(1941–) magyar biológus, ornitológus, természettudományi szakíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 5.

Kiss János Botond, Kiss János Szabolcs Botond (Magyardécse, Beszterce-Naszód megye, 1941. augusztus 3.–) biológus, ornitológus, Duna-delta-kutató, természettudományi szakíró, volt környezetvédelmi államtitkár. Szerzői neve: Kiss J. Botond.

Kiss János Botond
Született1941augusztus 3. (83 éves)
Magyardécse, Beszterce-Naszód megye
ÁllampolgárságaRomán RomániaMagyar Magyarország
NemzetiségeMagyar Magyarország
FoglalkozásaBiológus, ornitológus, Duna-delta-kutató, természettudományi szakíró
SablonWikidataSegítség

Főbb kutatási területei

szerkesztés

Madártan, herpetológia, táplálkozásbiológia és viselkedéstan, vadászattudomány, biológiai sokféleség és természetvédelem, ökológia és evolúció, vadon élő állatok védelme, invaziv fajok, a biodiverzitás monitorozása, veszélyeztetett fajok, népességökológia, szőr- és tolltetvek, kullancsok és az általuk okozott betegségek, nyugat-nílusi vírus.

Életútja

szerkesztés

Élete belevegyül a romániai biológia-történelembe, deltatörténelembe.

Elemi osztályait Magyardécsén, középiskolai tanulmányait Désen, az akkori 3. sz. Magyar Vegyesiskola utolsó végzős osztályában végezte (1959). Utána Kolozsváron, az 1959-ben egyesített Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, Gyurkó István tanítványaként szerzett biológia-földrajz szakos diplomát (1964). Államvizsga-dolgozata: Adatok a vízirigó biológiájához és táplálkozásához. Tanári kihelyezést kapott Havadra, Maros megye, majd 1965-ben versenyvizsgát nyer egy kutatóbiológusi állásra a brăilai Erdő- és Vadkutató Állomás Tulcea városában lévő laboratóriumába. Innen két év múlva átkerül a Tulcsán (Tulcea) működő Delta-múzeumhoz, mint muzeográfus, majd 1974-ben a Duna-delta tröszt (Centrala Delta Dunării) Erdő- és Vadkutató részlegébe. A tröszt föloszlatása után ez lett a magja a megalakuló Duna-Delta Nemzeti kutatási-Fejlesztési Intézetnek (Institutul Națonal de Cercetare-Dezvoltare "Delta Dunării" – INCDDD) ahol élete legnagyobb részében tevékenykedett.

A kommunista rendszer önkénye miatt, politikai üldözöttjeként, közel három évre kényszer-kihelyezettségre kerül Letea szigetére (Duna-delta), C. A. Rosetti községbe, ahol az erdőkerületnél kap munkát.

Röviddel 1989 decembere után visszakerül a Tulcea-i Erdő- és Vadkutató Állomás Kutatóintézetébe. Tagja lesz a munkacsoportnak, amelyik kidolgozta a Duna-delta Bioszféra Rezervátum létrehozását szabályozó törvénytervezetet.

 
A Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületének jelvénye

1990-ben megalapítja, szervezi és vezeti a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét, 1995-ig, amelynek fontos szerepe volt, hogy a Duna-delta az 1989-es romániai rendszerváltás zűrzavarában megőrizzen és átmenekítsen valamit elképesztő természeti csodáiból.

A Ciorbea-kormány idején, 1997 januárja – 1998 májusa között, Románia első Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként a Környezetügyi Főigazgatóság munkáját koordinálja, sokat téve az ország természeti kincsei, a biológiai és táji sajátosságok megmentéséért.

Tevékenységének lényege azoknak a programoknak a véghezvitele, amelyek célja a környezeti törvények alkalmazása és tiszteletben tartása, oly módon, hogy minden környezeti tényező teljes változatosságában tényleges védelemben részesüljön.

A határokon átnyúló, regionális környezetvédelem elhivatottja, az öt országon átívelő, a Duna „zöld folyosója” projekt megálmodója.

1998 május 9-én, Bogotában (Kolumbia fővárosa), Románia Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként aláírja a III. Környezetvédelmi Bűnmegelőzési Program Konferencia (ECPP) záródokumentumát és eléri, hogy a következő ülésszak 2000 márciusában Bukarestben kerüljön megszervezésére, aminek elnökségére kap kinevezést. A közben létrejött Radu Vasile kormányban azonban állása megszűnik, igy a bukaresti Konferencia elmaradt.

A küszvágó csér ökológiája és etológiája a Duna torkolatvidékén c. disszertációjával 2000-ben doktori címet szerzett.

Tulceán él, mindeddig egyetlen, más vidékről ideszármazott kutatóbiológusként, aki itt maradt.

Munkássága

szerkesztés

Tudományos szakdolgozatainak, ismeretterjesztő esszéinek, szakjelentéseinek száma meghaladja a 370-et, aminek több mint kétharmada az interneten is elérhető.

Kormányzati és nem-kormányzati szervezetek megbízásából, több mint száz hazai (Tulcea, Bukarest, Jászvásár, Kolozsvár) és külföldi (Ausztria, Csehország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Hollandia, Spanyolország, Magyarország stb.) tanulmány és kutatási projekt vezetője vagy munkatársa.

Könyvei közül A Delta könyve, amely 5 kiadást ért meg és amely román és német fordításban is megjelent, nemcsak természeti kalauz, hanem az ugyancsak sajátos gazdasági és néprajzi környezet ismertetője, sőt mellékletként beiktatott szótárával a helyi fogalmak és kifejezések között is eligazít.

A kolozsvári egyetem szellemében, egyik fő érdeklődési köre a táplálkozásbiológia. Sikerül több magyarországi kutató segítségével, kiemelten Rékási Józseffel (Pannonhalma), Richnovszky Andorral (Baja) és Sterbetz Istvánnal (Budapest) olyan munkacsoportot összehozni, amely a duna-deltai madárgyűjtések eredményeit dolgozta föl, több mint 40 publikációban. Rékási Józsefel együtt végzett madárparazitológiai tevékenysége eredményeként mintegy 200 szőr- és tolltetű új fajként kerül fel a romániai fajlistákra.

Hat madárfajt írt le először Romániából, négynek az első országos fészkelését dokumentálta, valamint a hód, nyest és nyuszt deltai megjelenését. A gödények első hazai műholdas követése szintén úttörő jellegű, bár a két évtizeddel ezelőtti technika nem hozott döntő fontosságú adatokat.

A csak 1957-ben felfedezett, a Valsan folyó (az Argeș mellékfolyója) felső folyásaiban talán még élő pataksügér (Romanichthys valsanicola), abszolút autohton maradvány alfaj végleges kipusztulásának megelőzésére tesz kísérletet, konkrét megvalósíthatósági tanulmányt kidolgozva.

Válogatott publikációk

szerkesztés

Jelentősebb publikációs fórumok

szerkesztés
  • Acrocephalus
  • Acta Cinegetica Romaniae
  • Aquila
  • Avocetta
  • Állattani Közlemények
  • Átalvető
  • Beiträge zur Jagd- und Wildforschung
  • British Birds
  • British Trust for Ornithology. Ringing & Migration
  • De Wielewaal
  • Erdélyi Nimród
  • Journal of Avian Biology
  • Journal of Raptor Research
  • La Mordorée
  • Limicola
  • Limosa
  • Múzeumi Füzetek
  • National Geographic
  • Natura
  • Nimród
  • North-Western Journal of Zoology
  • Ornis Hungarica
  • Ornithos
  • Parasitologica Hungarica
  • Peuce
  • Revista Pădurilor
  • Silvicultura şi Exploatarea Pădurilor
  • Turkish Journal of Zoology
  • Tuzok
  • Vînătorul şi Pescarul Sportiv
  • Vadon
  • Vögel der Heimat

Társasági tagság

szerkesztés
  • A Romániai Ornitológiai Társaság alapító tagja (Bukarest, 1991)
  • Az NGO Group Pro Delta alapító tagja (Tulcea, 1992)
  • A Romániai Vadászattudományi Társaság alapító tagja (Kolozsvár, 1994)
  • A Román Ebtenyésztők Egyesületének alelnöke (Tulcea, 1996)
  • Club National des Bécassiers (Franciaország)
  • Woodcock Research Club (Írország)
  • Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Magyarország)

Díjak, elismerések

szerkesztés
  • 2006-ban Kiválósági oklevél az Oktatási és Kutatási Minisztérium, Nemzeti Tudományos Kutatási Hatósága részéről a Az Európai Közösség hatodik Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Tevékenységi Keretprogramjában való részvételéért.
  • 2018-ban Románia Kulturális és Nemzeti Identitás Minisztériuma a Gala 100 – Oameni pentru Tulcea, Oameni pentru România“ keretében munkásságát és a közösség érdekében tett tevékenységét elismerő plakettel jutalmazza.
  • Institutul Național de Cercetare-Dezvoltare Delta Dunării, Tulcea: Diploma de excelență, 2021 szeptember
  • Deltas and Wetlands konferencia, Tulcea: Diploma of Excellence, 2021 szeptember

További információk / Külső hivatkozások

szerkesztés