Kiss József (állatorvos)

(1852–1906) magyar állatorvos

Kiss József (Mohács, 1852. január 19.[2]Budapest, 1906. december 10.)[3] állatorvos és gazdasági tanintézeti tanár.

Kiss József
Született1852. január 19.[1]
Mohács
Elhunyt1906. december 10. (54 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaállatorvos
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Kiss János kovács és Balázs Rozália fiaként született, 1852. január 20-án keresztelték. Pesti állatorvosi tanintézeti tanfolyam elvégzése után, ahol 1871-ben állatorvosi oklevelet is nyert, mint egyéves önkéntes és állatorvos szolgált a tüzérségnél. Szakképzettségének kibővítése céljából mint ösztöndíjas állatorvos egy évet Mezőhegyesen, fél évet Bábolnán és fél évet Kisbéren töltött. Elméleti képességének továbbfejlesztése végett 1874-ben a budapesti állatorvosi tanintézetnél állami ösztöndíjasnak, később ugyanott asszisztensnek nevezték ki, miközben Csáktornya vidékén a marhavészt tanulmányozta.

1875 augusztusában a keszthelyi gazdasági tanintézetnél az állattenyésztési tanszakon segédtanári minőségben, majd ugyanott 1880 márciusában rendes tanárként működött. Tantárgyai: állatbonc- és élettan, szarvasmarha és juhtenyésztés, állategészségtan, állatjárványok és törvényes főhibák ismertetése. Az intézet állatorvosa volt. 1881-ben Stájerország, Karintia, Tirol és Vorarlberg szarvasmarha fajtáit és tenyésztési viszonyait, 1883-ban pedig a hamburgi nemzetközi állatkiállítást tanulmányozta. A Zala vármegyei gazdasági egyesület tiszteletbeli tagja, a keszthelyi csónakázó és korcsolyázó egylet parancsnoka volt.

1901-ben mint a keszthelyi gazdasági tanintézet állattani tanára harminc évi szolgálat után nyugalomba vonult. A tanintézet hallgatósága búcsúbankettet rendezett tiszteletére, melyen a tanári kar is részt vett.[4] A lipótmezei elmegyógyintézetben hunyt el idegrendszeri kimerülésben. Felesége Janky Etelka volt.[3]

Tapasztalatait a Közgazdasági Értesítőben és más lapokban közölte.

  • Állatboncz- és éllettani jegyzetek. Gazdasági tanintézeti hallgatók számára. Keszthely, 1893